Érdekek mentén (beszélgetés)

minden csak érdekből történik :((

ezért car az élet :(

Az nem valószínű,h bevallja,h nem kellett a császár, de csak ha már egy kicsit elgondolkodik, az is valami.

Nekem a történetedből a beöntéses sztori egyértelmű, h ludas, mert a szégyenérzet nem segíti a szülést. Az egész tele van kisebb-nagyobb gátló tényezőkkel. Ja a fájás közbeni sétát és vizsgálatot simán szadizmusnak tekintem, most már különösen.

Engem a bábám tágulás közben egyszer sem vizsgált, most a harmadik "közös szülésnél" a kitolásnál nehezen indult el a babó, akkor megnézte,h mi lehet a gond, de ennyi volt a szülés közbeni macera,. Nem volt teljesítménykényszer, előttem olyan szülésnél volt, ami majd'3 napig tartott (ott már határidő volt,h ha nem halad beviszik a kórházba, de végül nem kellett), szóval tudtam, h csak akkor történik bármi, ha én akarom, illetve ha olyan történés van, ami TÉNYLEG probléma.

Lélekben veled leszek, ha szeretnéd, ez a beszélgetés neked is fontos és azoknak a nőknek is, akik ezután fognak szülni.

-------8-------

Mert az én sztorim tucatsztori, azért kell elmondani sok embernek... Hány nőt császároztak meg vajon ugyanezzel a forgatókönyvvel...?

Dokihoz valamikor május elején tervezek menni, most május 5-ig kicsit be leszek még havazva határidős munkákkal, utána viszont azt is le kell tudni és továbblépni.

Privátodra is hamarosan válaszolni fogok, elnézést, hogy ilyen sok időre eltűntem! :)

Várom a fejleményeket! :-)

Mikor fogsz menni? Szorítok!

Látod én csak dumálok a háttérben, te vagy az, aki tesz is valamit... és meg fognak változni a dolgok.

Ez komoly!

Látod ilyet én nem tettem...

Igazából egy orvossal beszélgetnék el, azzal, aki az első szülésemnél felvett a szülőszobára, de nem tudom a nevét... ő állat volt és bunkó...

A Hellingeres dologra: oké, de attól te tovább tudsz lépni, ugyanúgy, mint a szüleid mintáján. Attól, hogy pl vki apja egy "visszamaradott" (bocs nincs jobb szavam...) attól még az embernek nem kell visszamaradni az ő szintjén.

A dokiknak MINDENKINEK pszichológusnak is kellene lennie, mert különben sarlatán. Aki azt hiszi, hogy a test, annak folyamatai és működése független a lelki állapottól, az nem ért a gyógyításhoz!!!!

Igen, két hét...:) Bár szerintem hordtam volna még tovább is, ha... Hát ezeket már sose tudjuk meg, mi lett volna, ha.

A hozzáállásom pedig tetszik, nem tetszik - nekem nem annyira :P - de muszáj, mert másképp saját magamat emésztem fel a tagadással.

No de, hogy ne legyek offtopik, ma elhatároztam, visszamegyek a orvoshoz, aki császározott és beszélgetünk egyet utoljára. Egy éve rágódom a szülésen és benne a doki szerepén. Azon vigyorogtam ma magamban, hogy vajon milyen képet fog vágni, ha belépőnek azt mondom majd neki, hogy az elmúlt egy évben nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá! Mert hát ez igaz, na de nem úgy, ahogyan ő gondolná, hálámtól telve...:P

Kíváncsi vagyok, de nagyon félek is tőle. Ez a legnagyobb mumusom az elmúlt hónapokban, emiatt nem merek továbblépni, más orvoshoz elmenni, mert bennem még maradtak kérdések vele és a szüléssel kapcsolatban.

Hogy ne legyen ennyire lila, miért tartok ennyire ettől a beszélgetéstől;

nagyon rosszul esett nekem, amikor tavaly a 6 hetes kontrollon mondtam neki, hogy engem mennyire bánt ez a császár és hogy mit csinálhattam rosszul vajon, ami miatt nem tágultam, ő pedig elintézte annyival, hogy ne foglalkozzak ezzel, mert egyszerűen vannak ilyen típusú nők és kész.

Ez olyan kiábrándító volt, mert addigra már kialakult egy kötődés iránta, ráadásul csak ő szedte ki belőlem a kisfiamat, ezért nem utálhatom és nem haragudhatok rá, hisz ez egy örök kötelék marad (Hellingeres felfogás szerint legalábbis és én hiszek ebben) köztünk, ha tetszik, ha nem.

Előtte nem gondoltam volna, hogy ezt ennyivel letudja majd, és hogy pár mondattal később már a műhibaperek és a császártatisztikák összefüggéséről fogunk beszélgetni. (Ontopik: érdekek!)

Arról nem beszélve, ezeken túlmenően, hogy igenis egy szülészorvos legyen kicsit pszichológus is. Gondolkodtassa el, hogy vajon egy nő miért érzi, hogy ő csinált valamit rosszul, amikor 3 másik császáros ezt nem érzi?

Azóta egyébként erre már kibányásztam a választ magamból, de van sok más azóta, nem lelki, hanem egészen prózai, szakmai kérdések, amik érdekelnek.

Majd megírom, milyen volt, meg már az is sokat el fog árulni, hogy egyáltalán mennyire emlékszik az esetre így egy év távlatából.

Így van. :-)

Te melyik nap szültél?

Csak az ötödikkel léptem túl a terminust, a többiek nem szivattak ezzel. ;-)

Azt hittem,h már nagy meglepetés nem ér egy ötödik gyereknél, de pontosan itt jönnek a cifraságok! Egy csomó mindenben más, mint a többiek, egyszerűen másképp működik. Na meg én is, mert már megneveltek a "nagyok".

Tetszik a hozzáállásod, meg a felvállalásod! :-)

Látod szülni már csak a férjünk bókjai miatt is megéri... :-))))))))))

Tömör, frappáns kis összefoglaló...! :P A lényeg átjön belőle...;)

Hát igen, 5. gyereknél már hosszúnak számít a másfél óra kitolás, elhiszem, hogy kemény lehetett, bár én mostanság csupa olyan könyvet és történetet olvasok, amiknek köszönhetően még többet se tartok extrémnek - ellentétben az orvosi szemlélettel. Khm.

A férjed ezek szerint Szűz, ötöske Halak (enyém fióka is, csak márciusi :)), Téged Edinának hívnak (ha másnap volt névnapod) és még ötödik babával is lehet terminustúllépni! Tényleg csodás a női test! :)

Érdekes, hogy épp ma jutott eszembe nekem is, hogy amit várandósként lenéztem mások születéstörténeteiben, nyavalygásnak tartottam, azt hogy "visszakaptam" az élettől. A rosszul megélt szülésélményem megtanított másképp nézni dolgokat és talán épp ez volt a célja annak, hogy épp úgy történtek a dolgok, ahogy.

Majd visszalapozok az osz topikban a részletek miatt holnap, mert nagyon érdekel! :)

(OFF: Lehet, hogy az én férjem is akkor tudna dicsérni csak úgy, spontán, magától, ha megint vajúdni látna...? Utoljára én is vajúdás alatt kaptam tőle szóbeli bókot. :DD)

:-)

Az ötödiket nem írtam meg, csak magánban, ill az otthonszülősben nagy vonalakban. Hosszú volt (összesen 7,5 óra) de ebből a kitolás másfél (!)

A tágulást fájdalom nélkül csináltam végig, sikerült jó testhelyzetet és légzést találni hozzá. A srácok aludtak, a nagyok nem voltak nálunk, a bábám és a dúlák a háttérben "őrködtek". A férjem az ágyon heverve megállapította: "gyönyörű vagy" (ilyesmivel kb tízévente halmoz el. :-) )

Tudom,h miért volt nehéz a kitolás, visszakaptam mindazt, ami miatt lenéztem korábban másokat...hmmmmm azonnal tudtam már menet közben. Összességében tanulságos volt. :-)

Az időpont feb. 25 pont a névnapom előtt...és a férjem szülinapjával totál szemben. :-)

Majdnem egy hetet ráhúztunk a kiírt időpontra és volt vakriasztásom is.

Annak idején, mikor ide regisztráltam, elég hamar rátaláltam erre a cikkre és elolvasása után egyből be is került a kedvencek közé azzal, hogy majd egyszer valamikor elolvasom a kommenteket is.

Ez tegnap éjszaka megtörtént, a vicces pedig az, hogy az utolsó hsz épp a tavalyi születésnapomon íródott hozzá. :)

Hannapanni, szuper cikk, időnként bele-beleolvastam azóta is, nagyon tetszik!

Mesélnél az ötödik szülésedről, hogy milyen élmény volt? Én is nagyjából akkor voltam utolsó trimeszterben a kisfiammal. A Te picid végül mikor bújt ki? :)

Ha kicsit szélsőséges akarok lenni: ha orvos kezébe kerülsz, jobb ha elkezdesz orvosnak tanulni...

Tényleg sokszor "csak" ennyi a baj, hogy azt hisszük, hogy az a valami normális.

Nekem az volt döbbenet, amikor a bábám a kezembe nyomta az antiD papírját. Fel sem merült addig bennem, hogy mellékhatása lehet...a kórházban egyszer sem mondott senki semmit, belémnyomták és kész. Ami nem baj, mármint, hogy van, meg ezáltal sok gyerekem lehet, ami enélkül nem biztos, hogy így lenne. De fontos tudni, hogy milyen kockázatot vállal vele az ember,

és ezt a kórházi rutinban egyáltalán nem teszik meg. Sajnos. De talán ez is jó irányba fog változni.

Hála Istennek, hogy minden rendben lett végül!

Kívánom, hogy most már minden simán menjen, a tested nagyon jól tud regenerálódni, erre koncentrálj, és akkor minden rendben fog menni!

Egyébként olvastam, hogy mostanság egyre több orvos (ez amerikai adat) választ egyszerűbb összevarrási technikát, épp csak az anyukával babrálnak ki ilyenkor.

Fontos, hogy tisztában legyen mindenki a testével történő mindenféle beavatkozásról pro és kontra, mert pl a császárnál sem szokták elmesélni, milyen szövődményei lehetnek, pedig fontos lenne tudni minden császáros anyukának.

Olyan, mintha gyógyszert szednél, és nem olvasnád el, milyen mellékhatások lehetnek. Mondjuk ez vonatkozik az EDA-ra és a mű oxitocinra, meg szülésindításra egyaránt...

Sziasztok.

Az én történetem röviden. Van két szép gyönyörű gyermekem. A kisfiam 7 éves. Császárral szültem, mert nagy baba volt, és faros is volt. A doki azt mondta, hogy nem tudtam volna megszülni. 3900 grammal született. Nem volt akkor fogadott orvosom, de a doki nagyon rendes volt, és jó véleménnyel voltam róla (és nem hiába írom, hogy voltam).

Kislányom 6 hónapos lesz, másik városban, másik kórházban szültem. Fogadott orvosom volt, és nem lehet egy szavam sem, mert nagyon elégedett voltam vele is. Azt mondta, hogy nagy esély van megint a császárra, de megpróbálhatjuk simán, függ a belső hegemtől. Utolsó napon, amikor mentem nst-re, mondtam a dokinak, hogy fáj a hasam legalul, megnézte, s mondta, hogy a heg el van vékonyodva, így másfél óra múlva kórház, és császár. A kislányommal minden rendben volt, azonban a belső hegem nemhogy el volt vékonyodva, hanem szét volt válva. A kislányomat a burok és a húgyhólyagom tartotta. Lehet egy-két órával később műtenek, és veszélyben lettünk volna. A hólyagomat varrni kellett, és két hét kórház még. 'Imádkozott' a doki, hogy minden rendben legyen. A két hét alatt olyan kiszolgálást kaptam, mint egy 5 csillagos szállodában.

Ami a lényeg, hogy a belső hegem azért volt szétválva, mert az első műtétemnél ilyen trehány munkát végzett a doki, még a varratokat is benn hagyta. Szóval nem volt egyszerű. Áldom az eget, hogy fogadtunk orvost, mert ki tudja mi lett volna, ha megint nem. :(

Az első szüléstörténetem fenn van, a második készülőben.

Ja és nagyon szeretnék újra teherbeesni, még egy babót szeretnénk, de még akár egy negyediket is. :)

[link]

Egy orvos véleménye, szerintem nagyon korrekt, hisz végre egy olyan ember nyilatkozik, aki szintén komplex tapasztalattal rendelkezik a témában.

Szerintem azért látjuk ezeket a dolgokat másképpen, mert van egy sorrend.

1. A baba egészsége.

2. A szülés élménye.

Remélem ez mindenkinél egyezik:-)

Akinél az első dolog bármi miatt veszélybe került az sose akar (vagy tud) a 2. tényezőre koncentrálni. Az efféle tapasztalatokat átélt nők megelégszenek azzal is, ha a gyermekük egészségesen jön a világra.

Sziasztok, ez nagyon szép mindenkinek azt kívánom így élje meg a szülést, hogy nem a kórházi futószalagon, csak sajnos nagyon nehéz ezt így megvalósítani, vagy csak nem találtam meg a legjobb helyet hozzá:)

Én sem úgy képzeltem a szülésem hogy három óra alatt kijön a babó és szétmegyek teljesen, szerettem volna lelkiekben is rákészülni hogy akkor most elszakadás kicsit, ráadásul arra sem voltam elkészülve hogy elveszik és nem kapom meg egész éjjel, a falat kapartam kínomban annyira hiányzott mellőlem, aztán a három órás vizitek, amikor elvitték és nem láthattam majd visszahozták kiszadizva kiszenvedve, és sorolhatnám, szerintem senki nem így akarná ezt megélni.

"És tiszteljük meg magunkat azzal, hogy ha nem is értünk egyet mással és nem érezzük sajátunknak gondolatait, mégis fogadjuk el, hogy másképp is lehet. És nem biztos, hogy az a rossz!"

Igen,de pl egy otthonszülős(nem vok osz-es,tudom nem erről szól a cikk!),mit tudna jó lelkiismerettel elfogadni a kórházasból?Hiszen a kettő szöges ellentétben áll egymással,nem?

"szerintem a cikk nem az otthonszülés népszerűsítéséről szól, hanem arról, hogy nőnek lenni csodás, mert csodára vagyunk képesek, életet adni, ki így, ki úgy."

Egyetértek.

Amúgy ezt ha valaki viccesen/modernül is megtudja fogalmazni akkor több emberhez jut el.Nekem pl a Shrek 3. része,ahol az ogre-királylány gyereket vár,jut eszembe most.

nem "olyan"?

Nekem az ezoterikus írásokból(már az a pár amit olvastam) az jön át,hogy 2 csoportja van az embereknek,

a)akik fogékonyak az ezo dolgokra

b)akik materialisták.

Na most,a kineziológusom(elvont a csaj,de tényleg tud vmit,az egészségemre jó hatással van) ezért szétoltott,mert úgy van,hogy mindenki ugyanannak a skálának vmelyik részén mozog.

Nem akarsz győzködni,ez érthető.

Nálam ez másképp alakul: az engem pl idegesít ha mások beszólnak,és olyankor megpróbálok igazodni.Ez persze néha behódolás,néha meg építő számomra is.

Na még egyszer, mert az előbb elszállt a gépem:

Közel negyven írással a hátam mögött meg sem próbálok azokhoz szólni, akiknek "vörös posztó" az amit, vagy ahogy leírok. Sok ember szereti, és használja emelkedésre az írásaimat, nekik írok. A többiek pedig nyugodtan menjenek tovább. Aki nem "olyan", az úgysem érti, akkor meg miért írjam máshogy, mint ahogy kijön belőlem?

Semmi értelme olyanokat győzködni (akárcsak a megfogalmazás megmásításával), akiknél ez gombot nyom meg, vagy csak egyszerűen nem ez az útja.

Akiket megtalál, azoknak pedig így adom a legtöbbet.