Elsős sír az iskolában (beszélgetés)

Szia Mikuli,

mi ugyanebben a cipöben járunk, csak annyi a különbség, hogy nálunk kislányról van szó. De ahogy olvastam soraidat mintha magamra ismertem volna teljesen. Mi is próbálkoztunk minden igérgetéssel, délután még minden OK volt, reggel amint elindultunk otthonról, már könnyes volt a szeme. Képtelen visszatartani a sirását. De nem is mesél semmi negatív dolgot arról, hogy bántaná valami is, állítólag hamar abbahagyja a pityergést és a tanulással sincs baj. Talán az, hogy idegen közösségbe került, nem ismert senkit és még nem alakultak ki igazi kötödések, de remélem hamar talál magának igazi barátot és akkor könnyebb lesz. Egyenlöre most megpróbáljuk nem stresszelni még külön azzal, hogy felemlegetjük a sirást, megvigasztalgatom, ha kell, de próbálunk nem sok tudomást venni róla. Talán majdcsak abbahagyja egyszer... sok sikert, majd irj, hogy alakulnak a reggelek. Szió

sziasztok,

köszi szépen mindenkinek a hozzászólást és a tippeket :)

Ma már MINTHA jobb lett volna egy fokkal a búcsúzásnál, tegnap este is átbeszéltük még egyszer a dolgokat, próbáltuk lelkileg erősíteni, bízom benne, hogy megoldja a dolgot. Igyekszem segíteni neki és elmagyarázni az Élet dolgait neki, remélem a legjobbakat.Köszi mégegyszer!!!

Szia!

Én is nagyon sírtam, de csak az óvodában.

Később abbahagytam.

Remélem a kisfiad mielőbb hozzászokik és neki is el fog múlni!

Nálunk is hasonló most a helyzet az oviban. Első héten nem sírt, sőt! De most megszokta, vagy inkább felfogta, hogy igenis minden nap ott kell, hogy hagyjam és csak délután megyek érte.

Én igyekszem minél előbb otthagyni. Nem beszélgetek az ovónénivel, adok neki egy puszit és már ott sem vagyok, így talán kevesebb a sírás utánam, mintha még babusgatnám meg ilyenek. Nekem nagyon nehéz, de tudom, hogy jó helyen van.

Szia!

Bár , mi még csak ovisok vagyunk de leírom a tapasztalataimat amit mi átéltünk.

Bölcsiben is járt Dalmika, én vittem minden reggel akkor még ráértem , mindig sírt lehet, hogy még azért is mert kicsi volt (2éves) amikor kezdtük.

A múlt héten ovis lett. Én vittem az első héten, sírva, könnyes szemmel váltunk el egymástól nagyon nehéz volt, főként nekem, anyáknak szerintem nehezebb, mert ahogy eljöttem Dalmi feloldódva játszott szépen egész nap, az ovónő elmondása szerint.

A héten apukája viszi. Neki nem sír, szépen besétál a csoport szobába. Nem akarom elhinni, de igen ez van! Nekünk csinálják a gyerekek, anyáknak, talán azért hogy legyen lelkiismeret furdalásunk. Az ovónő is mondta, ha tudom hozza más a családból akár még a nagyszülő is, én inkább csak menjek érte. TEgnap csak mentem és nagyon örült nekem.....

Sziasztok,

érdeklődni szeretnék, történt e Veletek is ilyesmi és hogy tudok segíteni a fiamnak? 6,5 éves, most kezdtük az első osztályt, ovis és bölcsis is volt, egyik beszoktatásnál sem volt semmi gond. Múlt hét csütörtök óta azonban sír reggelente az iskolában, mikor eljövök utána 10 percig még szomorkodik de tanárnéni szerint semmi gond nincs vele egész nap, szépen teljesít stb.

Mindent ígértünk már neki, hogy mit kap, ha másnap már nem lesz sírás a suliban, meg is ígéri este/ délután, hogy minden rendben lesz..persze ez csak másnap reggelig tart, amikor ugyanúgy végigsírja az utolsó 5 percet amíg még ott vagyok a teremben vele. Senki nem bántotta, nem szólta le, nem volt semmiféle konfliktusa a suliban senkivel, csak ő sír egyedül reggel...Kérdezzük minden alkalommal, hogy mi a baj, de ő vagy nem mond semmit vagy annyit, hogy hiányozni fogunk neki :( Csak én tudok reggel elszakadni a melóhelyről és elvinni őt a suliba, délután Apa megy érte, semmi baja nincs, élményeit boldogan meséli. Lehet engem "zsarol" így érzelmileg? Nem mutatok semmi érzelmet,nem könnyesek a szemeim, stb. amikor sír, igyekszem ezzel is erőt adni neki, hogy nem kezdek el vele pityeregni én is. Mondom mindig,mikor elbúcsúzom tőle, hogy Apa itt lesz érted időben, és én is sietek haza a munkából. Ennek ellenére sír ...Nem tudok már mit kitalálni, hogyan tudnám megkönnyíteni neki a kezdést...nem ismert senkit az osztályból, otthon és közvetlen környezetében sem történt semmi , ami törést okozott volna a gyerekben...Nem szeretném, hogy ha ez a sírás mindennapos vagy netalán megszokás lenne, neki sem jó, hogy a többiek így látják és hát persze én is idegeskedem egész nap, hogy vajon mi lehet bent vele. Tudtok vmi tanácsot adni, hogyan vészeljük át ezt az időszakot, mit csináljak, hogy ne sírjon reggel? előre is köszi.M.