Csúfolódás az iskolában (beszélgetés)

muszáj kiírnom magamból az utóbbi napok történéseit:

1 hete a fiam egyik osztálytársának az anyukája kétségbeesetten kért segítséget tőlünk szülőktől amiért csúfolják a fiát,olyan érzés volt mintha a mi történetünket írta volna le,elkezdtünk levelezni közben más anyuka is bekapcsolódott és kjiderült hogy az ő fiát bántalmazták is többszőr az osztályból.Anyuka jelezte az iskolának kiderült hogy a 7 gyerekből 2.nek tanár az anyja a suliban,rendkivüli szülőit kért ahol is úgy kiforgatták az egész ügyet hogy a végén mi és a másik család szégyeljük magunkat amiért raboljuk az idejét a többi családnak.Ez egy vallási iskola tulajdonképpen azt mondták hogy akinek nem tetszik annak el lehet menni,egész éjszaka alig aludtunk a férjemmel ma reggel pedig beindultam és átírattam a gyereket abba az iskolába ahová tartozunk itt a lakhelyünkön.Tudom hogy itt is lesznek csúfolodó gyerekek,de remélem hogy megbírkozunk vele és jobb lesz .nagyon bánt hogy vajon jól döntöttünk-e de ha egy egyházi iskolában van helye a verekedésnek ,lopásnak,zsarolásnak akkor nekünk itt semmi keresnivalónk nincs.

Természetesen nevelés kérdése, hogy a gyerek hogyan viselkedik a társaival, de ha mindig a kisebbhez kell alkalmazkodnia a nagynak az elcsúszásokhoz fog vezetni mind a kettőjük személyiségében. Így a pici átveszi az uralmat, a nagynak meg meg kell alkudnia.

Egyáltalán nem tartom ezt jónak.

Szerintem az a jó,ha mindegyiknek megvannak a maga kis játékai, és akkor nincs vita,hogy ki adhatja oda kinek,mi közös és mi nem. A kicsit is meg kell tanítani, hogy nem az "övé a világ", és a nagynak sem lesznek rossz érzései,nem érzi magát elnyomva.

És ezt ki tudja elérni?

Hát a szülő.

Erre mondtam egy előző hsz-ben, hogy rossz példát közvetítünk :( Mert miért kellene odaadni, ami az enyém?! Ha úgy érzem, akkor adom, de ne KELLJEN már!!!

Engem is erre tanítottak, hogy a húgomnak minden dolgom oda kell adni, mert ő a kisebb, nekem lehetne több eszem (több is van a mai napig), meg ilyesmi. A húgom viszont mindent szétszakított, tönkretett. Egy idő múlva már nem adtam, de akkor meg én voltam az irigy... ugyanakkor azt is tanítják, hogy a máséhoz nem szabad hozzányúlni. Akkor az enyém miért közös?!!!

Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, mire harcolni tudtam az igazamért. Ami az enyém, az az enyém! Szívesen segítek másoknak, amiből több van, ingyen örökbe adom, de ami az enyém, azt más még kölcsönbe sem kaphatja meg! :)))

Az biztos, hogy a legtöbb esetben a szülői nevelés, vagy egyáltalán nem nevelés az oka annak, hogy egyszerűen nem tudják visszafogni magukat. Rögtön, azonnal kell nekik valami amit vonzónak találnak.

Aztán ott van a másik fél, akinek meg azt mondták, hogy oda kell adni, ne verekedj, stb. Szegény mit tud tenni?

Nehéz helyzet.

A fiamat is csúfolták időnként, ezen szinte minden gyerek átesik. Én sokat beszélgettem a fiammal. A beszélgetések után kicsit mindig rendeződött a lelkivilága. Mást nem tudsz tenni.

Nem értem miért gondolják itt többen, hogy a te fiad változott. Gondolom mindig ilyen volt, csak nem csúfolták ilyen sokat. Most pont ebben a korban vannak. A fiamat is ilyenkor csúfolták.

Azért mert a fórumindító gyerekeket nevel nem hinném, hogy befolyásolná az osztálytársak fantáziáját.

hasonló eset ami a fiammal történt a múlthéten csak itt ő volt a "balek".

A szünetben az egyik fiú hajtogatott "tátikát" papírból vagy 10-15 db-ot.

a fiamnak adta mert ő nem tud ilyet hajtogatni,erre matek órán az egyik fiú azt mondta a tanárnak hogy a fiam ezeket órán hajtogatta erre a tanár beírt egy figyelmeztetést az üzenőbe,hazajön a gyerekem mondja hogy mi történt én le akartam szídni de szipogva mondja hogy ő nem tud tátikát hajtogatni na erre még mérgesebb lettem hogy miért nem mondta a tanárnak de ő volt a bölcsebb mert azt mondta hogy a tanár úgysem hitt volna neki.azt hiszem ha úgy védené meg magát hogy verekedne akkor sem biztos hogy a tanár mellé állna ,bár ha az anyját csúfolják kiváncsi lennék arra hogy mit tesz ilyenkor a tanár ha a gyerek ezért verekedne?én attól tartok hogy egyszer így fog történni mert elege lesz ,de nem biztos hogy ez a megoldás.

Nálunk történt a következő eset: X 8.-os, kötekedős, agresszív gyerek volt. Y 6.-os, a légynek sem tudott volna ártani. Egyszer szünetben rohantak hozzánk a gyerekek, hogy X és Y verekszik. Hanyatt-homlok rohantunk, hogy megvédjük a kicsit, de közelebb érve azt láttuk, hogy a pofonokat ő méri. Fél szemünket azért rajtuk tartva elfordultunk, és megvártuk, hogy a kis hatodikos befejezze, amit elkezdett :D

Az egész iskola őket nézte és a 6.-osnak szurkolt. X úgy megszégyenült, hogy azóta nem verekszik...

én erre azt mondom, h jobb időben megtanulni ezeket, minthogy később annál nagyobb pofonok érjenek minket.....

Attól, h katolikus suli, uolyan gyerkek járnak oda, mint máshova. A gyerek az gyerek, mindegy, h honnan jön, hova jár suliba. Alapvetőleg egyformák ezekben a dolgokban.

Ne aggódj! Megkeményítik most a fiadat annyira, h később már nem lesz neki oylan nehéz, ha ilyenbe, vagy durvábba belefut.

És ettől még szép gyerekkora van! Örülj, h a családi botrányoktól mentes gyerekkort tudtatok neki teremteni, és igen is van szeretetben része, nem csak marakodásban, mint azoknak a ygerekeknek, akik gúnyolódnak rajta!

én azt tudom, h ha nekem kell vmilyen irányba terelnem a gyerekem, ezena téren, biztosan arra fogom nevelni, h csak azzal közösködünk, aki hasonlóan közösködik velünk. Tudom, nehéz lesz, de vhogy megpróbálom.

Nem szeretném túl bizalmatlannak se nevelni, de naívnak se. Szeretném, ha egy alap távolságtartás eleinte mindenkivel szemben meglenne, és szeretném, ha az ösztöneit használná, illetve, ha azokat tökéletesen megtanulná használni....

Belém is ezt nevelték :((( Bizony, sokszor a legjobb szándékkal rossz sztereotípiákat követünk és adunk tovább, kezdődik ez a testvérkapcsolatokban, aztán folytatódik az óvodában, nem sorolom tovább. Ez a minden közös, osszuk meg elv az erőszakosaknak kedvez, a szófogadókból kiöli az önvédelmi reflexet :(((

Valahol meg kellene találni az egyensúlyt...

Ez aztan szomoru hogy ilyen messze jutottun ,mar az is baj ha joszivu a gyerek.

Sajnaltos vilagban elunk , en kulföldön elek mar unokaim is vannak de iitt perelhetö az iskola.

hogy idaig jutott a tarsadalom sok dolog borzalmas eset törtent többek köszt egynehany gyerek öngyilkos lett. Utana kezdett felebredni a tarsadalom es az iskolak . Mostani helyzettben sokat javult mert a iskolakba nagyon fel van figyelve a gyerekekre es a viselkedesukre.

Igen egy igaz hogy minden a szulöknel kezdödik de soknal inkab nem kezdödik sajnos..

nézd! Ezek pont oylan dolgok, amikbe mindig is bele fog futni az életében! Mi felnőttek is belefutunk....

Meg kell tudni vele értetni, h az ember alapvetőleg egy irígy lény, és ezek a ygerekek is csupán irígységből csúfolják. A te gyerekednek van gyerekkora, a többinek meg a család széthullása miatt nincs, ezért irígyek! Hisz ki szeretné gyerekként anyu- apu állandó civakodását, válását, alkoholizmusát nézni? Persze, h irígyek rá! Látják, h őt szeretik, és megvan mindene, amire egy gyerek vágyik! Pont ezéert kezdenek ki téged is az ő szemében...... Próbálják megingatni ezt a családi összhangot.

Én is ilyen voltam (bár engem a vékonyságom miatt piszkáltak + sokat beszéltem és nagyon vidám voltam). Még jó h a testvérem is ugyanabba az iskolába járt, ha valami gond volt, szóltam neki és az ismerőseinek.

Ilyen vékonyan még ha küzdősportot tanulnék is nem tudom mennyit ért volna.

Volt, hogy nem figyeltem arra amit mondanak, de akkor meg azért kaptam még egyet.

mert kamaszodik, és kezd kialakulni a maga kis intimszférája!

csak arra figyeljetek, h most kezd eljönni az az idő is, amikor már a közösség nevelő hatása erősebbé kezd válni, mint a szülőjé, családé! Huh, mást nem tudok mondani, minthogy sok, sok beszélgetés, és megértés, soha en faggassátok, pláne ne erőszakosan! Viszont azt érezze, h mindig, mindenben (persze reális keretek között) mögötte vagytok, és léptek, ha kell!!!!

Piare, bencés, ferences, angolkisasszonyok, kalocsai szegény iskolanővérek, ciszterciek. Nagyjából ez a jelenlegi paletta.

A lehetőségeik :(

Pedig hónapról-hónapra adakoznak a hívek évek óta az iskolák fenntartására, a tanerő képzésére.

A gyerekek általánosságban vett családi hátterével nem tud, vagy alig ... a tanári kar. Ahogy írták: az első 6 év után ... bár csodák még vannak.

én sosem tudnék ilyet vállalni,nincs az a pénz..

A magam két gyerekéért mindent, de nem bánom,hogy ők is megnőttek és sokkal önállóbbak.Idegen gyerekért én a magam részéről semmit.Pedagógus vagyok, a lelkemet kitettem a "gyerekeimért" ma az utcán nem is köszönnek.Sokszor a családomat szorítottam háttérbe miattuk.Nem érte meg.