Egyedüllét (beszélgetés)
Nagyon sokan élnek körülöttem egyedül.
Nem magányosan mert vannak gyerekeik. Csak egyedül.
Én is próbálkoztam évekkel ezelőtt a társ keresőkön. De annyi fura gondolkodású embert ismertem meg, igaz kevéssel találkoztam, mert már a levelezési ciklusba elvetéltek a kapcsolatok.
Nagyon sok a hazugság a mellé beszélés.
Tudok igen tudok írni jót.
Jó, hogy azt teszek amit akarok. Igaz én ezt már megtehetem. (Nyugdíjas vagyok)
Szeretek egyedül élni. Csak akkor érzem a társ hiányát ha esküvő, vagy valami rokoni találka van.
Nem vagyok magányos. Vannak gyerekeim unokáim. Én csak egyedül (lakom)
Van ennek előnye.
Jó témát inditottál, aztán /majdnem/ átmentél hülyeségekbe és érthetetlen meghatározásokba
Ha van társad/feleség/férj/barátnő bárhol a világban, akire mindig számíthatsz, nem vagy magányos
Ha nincs akkor igen, magányos
És ez utóbbi egy kényszer életforma. Szerintem mindenki cserélne ezen ha tudna időben
Később már nem, elmagányosodik, nem is próbálkozik, belenyugszik, de a lelke mélyén rágódik.
A környező emberek nem számitanak.
Nem jó egyedül menni még temetésre sem. "
Pedig van ott valaki aki teljesen egyedül van, ha nem is "megy", hanem szállítják.
Senki nem néz sehogy egy magányosra, honnan is tudná bárki?
"És higgye el mindenki, van ebben az életformában jó is! Sőt sok jó!"
Nem kell a tv távirányitóján összeveszni
Ezen kívül valami jót tudsz irni?
Az egyedül lét, nem rossz, egészen addig míg rendet tartunk a lelkünkben.
Akkor kezd nyomasztó lenni mikor nem találjuk fel magunkat, nem látjuk meg a napi teendőket, ha nincsenek barátaink.
Könnyen sérülékennyé, védtelenné válunk, mert azt hiszük azért néznek furán ránk, mert egyedül vagyunk. A lelkünk leg mélyén mi sem ezt választottuk, ezt kaptuk, a sorstól vagy magunktól?
DE berendezkedtünk erre az életmódra, és nap mint nap győzködjük magunkat, hogy ez nekünk jó.
Igen aki nem "magányos, nem egyedül él" az azt hiszi, hogy nekünk minden oké.
De meg szoktam ezt az élet formát és nem mernék változtatni rajta, mert félnék, hogy az a másik nem lenne jó nekem.
És higgye el mindenki, van ebben az életformában jó is! Sőt sok jó!
De van benne rossz is. Mivel az ember társas lény, család gyerekek, Nem jó egyedül menni még temetésre sem. És talán ez az egy nagy nagy hátránya van az ilyen élet formának.
Csak az aki egyedül van egy társaságban ahol mindenki mellet van pár. Csakis az érzi át az egyedüllétet. Ez az érzés ha itthon vagyok el múlik.
Honna tudnám én, hogy ki hogy érzi magát, amikor egyedül van?
Én imádom az egyedül létet, napokig elvagyok magammal. Amíg ez szabadon választott, addig nincs baj. Hogy meddig szabadon választott, arról lehet vitázni hosszan.
Addig, amíg valaki azt gondolja, hogy a "mai világban" ez a trend, hogy ennek a facebook, a net, és bármi, de külső dolog az oka, addig nem fog változni semmi.
Mert az volt a következő lépés.
De nem szeretnék a fórum fő témájától eltérni.
Nem vagyok kamu.
Nem is szerettem az lenni soha.
Vagyok aki vagyok. - ismerős?
Miért érdekel?
Ha ott voltál, tudod.
Ha nem, kamu vagy.
Nem az a kérdés, hogy hol és mikor.
A kérdés az, hogy ott hogyan érezted magad.
A kérdés hol?
Nem tartozom vallomással.
:)
CSAK A ROSSZ INDULAT DŐL BELŐLEM...? :)
Nincs hol...
És nincs mikor...
Ezt te is jól tudod.
Magadnak bevallottad már?
Vá!
Ki vagy te???
A sátán???
Másik lehetőség?
Hú ez ego ám!:D
Semmi gond.
Szenvedj a saját gondolataiddal - így döntöttél.
Én felajánlottam egy másik lehetőséget.
ennyi.
A test hal meg, nem a lélek.
Így van.
Mi a kérdés?
ez egy zavaros katyvasz! meghajlás??? még a szemöldököm sem vontam fel, inkább:
Nem.
Gyenge.
A test hal meg, nem a lélek.
A test a földi ruhánk.
Meg tetszik hajolni? :)
Köszönöm.