Társas magány - egyedüllét érzése a családban (beszélgetés)
Nem érdemes ezt a fórumot halni hagyni.
Szerintem még van ebben kifejtetlen téma.
Nagy olvasóknak üzenem, hogy ilyenkor tök jó egy (lehetőleg háttérvilágításos) e-book olvasó. Amit nem tudsz beszerezni, azt azon elolvashatod, ha megvan pdf-ben. Ráadásul rengeteg könyv ráfér, mert memóriakártyával bővíthető. Megjegyzi hogy meddig olvastuk, csak könyvenként be kell állítani az olvasási módot. Nehezen merül le, keveset fogyaszt, bármikor tölthető. Ez itt a reklám helye!! :)
Én azt gondolom, hogy a mai világban sokan azt érzik, hogy magányosak. Legyen szó a családról, barátokról... bárhol. Nem "divat" empatikusnak lenni, jó hallgatósággá válni, támaszt nyújtani másoknak. Nincs is annál rosszabb, amikor ki akarod önteni a lelked valakinek, és ő folyamatosan, (feltűnően) az óráját nézegeti. De ami még ennél is borzasztóbb, a telefonját nyomkodja boldog,- boldogtalan. (Ilyenkor a telefont kivágnám az ablakon!!). Mindenki el van foglalva a saját gondjaival, másokéra pedig nem kíváncsi. 😕 Amolyan magának valóak lettek sokan, szerintük a haverok ott vannak úgyis a Facebook-on.
Tessék megfogni a másik kezét és tudatni, hogy nincs egyedül :)
A válasz:
Olvasd el Walsch: Beszélgetések Istennel c. könyvét!
Ha nem akarod megvenni, akkor át tudom küldeni pdf formátumban (ebook-kal is olvasható).
Én meg ezt a véleményedet nem tudtam értelmezni.
Kifejtenéd kicsi bővebben?
Köszi.
Lehet, hogy én nem értettem ezt.
Semmi gond.
Köszi a részletes véleményedet,
Én rövidebb leszek: a társas magány az nem élethelyzet, hanem életérzés, és itt az érzésen van a hangsúly.
Az Érzelmi Vezérlő Rendszer jelzésén.
Ez tényleg ahány ember annyi történet és annyi érzés.
Mindenkinek önmagának kell eldöntenie.
Ugy gondolom, hogy ha halmazkarikában helyezzük el, -mivel matekos, közgázos is vagyok, masban nem is tudok gondolkodni:) -, akkor a tarsas magány bővebb fogalom. Ezen belül van az elhidegülés.
Nézz szet, hany olyan pár van, akik elhidegültek, de beszélnek egymással, megvitatjak a gyerekek sorsat, karacsonyfat diszitenek egyutt, el is jarnak szilveszterezni.. szórakozni.
Amugy minden ok. Ágyban elhidegültek.
A tarsas magany nekem olyan, ugy tudom elkepzelni, hogy kell elotte az elhidegülés. Az elhidegülésnel egy bővebb fogalom.
A tarsas magányban nem menthető mar semmi, Legalább elhidegules eseten még van család, sőt lehetnek boldogok is, habitus kérdése, de nincs magány.
Pont van a melohelyemen egy ilyen pár. Hosszu evek ota mondja mind a kettő, egymastol függetlenul, h elhidegültek 8 év alatt. De minden ok. Nevelik a kislanyt, aki 6 éves, Horvatorszagba mennek nyaralni együtt. (Itt teljesen egyutt a család)
Aztán eltelt par év. Vége ennek a korszaknak is..
Tavaly nyaron nem mentek nyaralni, semmi nem ok, alig beszéltek, karacsony sem volt.
Teljesen magányosak egy lakasban, egy fedél alatt. No ez a tarsas magány.
Igen, igazad van, ilyen értelemben van kapcsolat a kettő között.
,
Szerintem meg nagyon. :)
1:1
Jó estét!
Az elmúlt kb. 50 hozzászólásnak mi a köze a társas magányhoz?
Vagy csak én nem látom az összefüggést?
"de fèlnek annak unalmától."
Az egyik dolog az, hogy idővel tényleg érdektelenné válik a másik ember. Ha ismersz egy "típust", akkor az össze ilyet ismered.
Ilyenkor jön az, hogy mással ismerkedik a társ.
Azt a gömböt megragasztani lehet, de a szilánkok közti réseket már nem lehet kitölteni.
Arról nem is beszélve, hogy egy szilánk érezheti úgy, hogy nem is akar újra ehhez a gömbhöz vagy bármelyik más szilánkhoz tartozni, ha már egyszer sikerült megszabadulni tőlük.