Félelem az egyedülléttől (beszélgetés)
"...elkap egy remegés,mintha elhagyna az erőm és össze akarnék esni...Amikor már fent ülök a buszon vagy vonaton és tudom hogy hazafelé jövök,kicsit megnyugszom...De addig borzasztó érzés.Szerintetek ez már pánikroham?"
Az a baj, hogy korábban már valaki megtette!
Hát kezdje csak el az általam javasolt légzőgyakorlatot, és csinálja olyankor is, amikor még nem hagyta el az erő, amikor még nem remeg a lába...
Ne kizárólag önmagán kívüli segítségbe próbáljon kapaszkodni, tegyen meg ő maga is, önerőből mindent ahhoz, hogy visszakapja, vissza szerezze!! régi önmagát!!
Amikor úgy érzed, hogy perceken belül rádtör a pánik: koncentrálj arra, hogy:
mély, egyenletes lélegzetvételeket csinálj!!!
Ugyanis a pánik alatt a kapkodó, ziháló légzés lép fel, ha már a legelején sikerül azt kivédened, önmagában az egész pánikot ki tudod iktatni.
Ezt a légzést normál állapotban is lehet gyakorolni, nem kell mást csinálnod, mint ahogy azt a suliban, tornaórán is csináltuk = hosszú, mély belégzés, hosszú, egyenletes kilégzés!
Gyakorold! = Segíts magadon! Mi lélegezni nem tudunk helyetted! Közben koncentrálj arra, hogy képes vagy úrrá lenni a helyzeten! Képes vagy megelőzni, hogy úrrá legyen rajtad a pánik!
Nekem soha nem volt ilyen gondom. Ugyanis tizenhárom éves korom óta folyamatosan volt kutyám. Amíg városban laktunk, még sétáltatni is kellett naponta többször. Gondoskodni róla, etetni. Kár beteg voltam, akár nem.
Ritka volt, ha a napi valamelyik sétát át tudtam adni valakinek. Akkor már komoly lázamnak kellett lennie.
Szóval elterelte a gondolataimat, bízott bennem és rám volt bízva. Ő nem tehetett arról ha valami rossz történt.
Sokat tapasztalt, elméleti és gyakorlati embernek tartom magam.
Érdekel is a téma. Nem kicsit!
Ha hiszel nekem, azt megköszönöm!
Örültem, ha segíthettem!
A gyógyszer nem fog segíteni, csak elnyomja a konfliktust. Minden dilibogyó alapjában "leszedál". Az még NEM A MEGOLDÁS!
A megoldás az, amikor BELEÁLLUNK A KONFLIKTUSBA és megoldjuk az aktuális problémát a félelmeink leküzdésével!
Ez a valódi megoldás!
Ez a valódi pszichoterápia!
A pánikrohamod egy idegi alapú szimptóma, ami a vegetatív funkciókat egy kicsit felgyorsítja. Olyan ez, mintha edzés nélkül pörögnél fel.
Például ha edzel, az kilövi ezeket az eshetőségeket, mert kipörög az energia. Nagyon sok pánikbetegnél megoldást jelentett a rendszeres aerob edzés (pl: futás, úszás, kerékpár, stb...), azaz a lefárasztó, magas pulzusszámú, izzasztó tevékenység.
Alapjában véve van egy tudatalattid és oda száműzöd a félelmeket, feszültségeket, megoldatlan konfliktusokat. Na most, ezt egy idő után nem bírod és akkor jön a roham, azaz "előtör"!
Elvileg erőre kéne kapnod és az újdonság erejével kell hatnia az élménynek, legalábbis ez lenne a normális.
De amíg nincs egy alapszintű önbizalom vagy ennek egy szilárdabb formája, az önmagadba vetett hit, addig a félelem fogja kitölteni a lelkedet.
Ugyanis a félelem pont abból áll, hogy félsz az új helyzetektől, az új környezettől, mert nem érzed magad elég erősnek ahhoz, hogy megbirkózzál velük.
Tehát nem nagyságtudat, hanem kicsinységtudat van a lélekben.
Egy a megoldás: BELEMENNI!!
Számtalan önismereti konzultáción vettem részt, remek emberekkel beszéltem, stb...
Mindegyik azt mondja hogy fejest kell ugrani!
Ha fázol, menj ki a hidegbe, ha félsz az egyedülléttől, bolyongj egyedül, ha félsz a magastól, másszál a magasba, ha borzongat a sötétség, kapcsold le a lámpát, stb...
Kutyaharapás szőrével!!
Csak így erősödsz meg, ha olyanokba veted bele magad, amiről tudod, hogy nem az erősséged!
Egy idő után elfogadod (kénytelen vagy) és akkor barátságot kötsz vele, ergó bízol benne, azaz nem félsz!
A tapasztalat majd visszaigazol és az önbizalmad is megnő!
De ha az önbizalmat szerzed meg először, akkor viszont könnyebben belemész ezekbe a szituációkba.
Tehát vagy az önbizalmat szerezd meg (valahogy), vagy a tapasztalatot, mert oda-vissza hat, és EZ A MEGOLDÁS!
Nem a bogyó és a csodaszer, hanem a BÁTORSÁG!
Szerintem a fórumindító attól fél, hogy a pánikrohamba halhat bele.
Nem tudom....Amikor van pánikrohamom, akkor én is azt gondolom, hogy itt a vég, de aztán jobban leszek. Szerencsére ritka vendég a pánikroham. Le is kopogom!
Szia!
Nincs valaki aki elkísérhetne néhányszor, hogy ez a gondolat az egyedüliségről ne merüljön fel benned?
El fog múlni, ha megpróbálod irányítani a gondolataidat.
A gyászt nem mindenki tudja feldolgozni, sokszor évek kellenek hozzá. Próbálj arra gondolni, hogy ez a szeretted akarná-e, hogy így szenvedj miatta? De vannak már erre szakemberek is, ha egyedül nem menne.
Gyógyszer helyett lehet, először pszichológushoz mennék a helyedben.
Helyre kell rakni magadban a problémákat, traumákat.
Erősnek lenni, bátor akkor.
A gyógyszer csak elnyom és rossz esetben függővé tesz.
Nekem is ment el szerettem és pánikbeteg lettem.
Majd elvonultam és elgondolkodtam,hogy mindezt magamnak csinálom,ennyire hülye nem lehetek!Megráztam magam és felálltam,azóta is élem az életem!
Ebbe belehalni nem lehet,hacsak bele nem hajszolod magad,viszont magadnak csinálod!
Engedd el!
Dehogy halhatsz bele!
A leírásod alapján sokat mozdulsz ki a komfortzónádból, s ezt nehezen tolerálod.
A legközelebbi szerettünk elvesztését fel kell tudni dolgozni főleg egy év után. Nem te vagy első és nem is az utolsó, akinek ezt meg kell tennie.
No kedves Eszter! Helyben vagyunk már!
Tiszta és világos: egyik szerint ne szokj rá a nyugtatóra, a másik azt tanácsolja, hogy vegyél be egyet... egyedül létbe belehalni nem lehet. Sőt, a szeretett, kedves ember halálát is túl lehet élni, fel lehet dolgozni, fel kell dolgozni, mert az élet megy tovább, nem ragadhatsz bele az önsajnálatba!
Ha másoknak sikerült, akkor neked is sikerülni fog túllépni rajta. Másnak sem volt könnyű, neked sem lesz az! Csak rajtad múlik, és senki máson!
Sziasztok!
Volt már valaki hasonló helyzetben? Néhány hete ha idegen városban vagyok és arra gondolok hogy egyedül vagyok,elkap egy remegés,mintha elhagyna az erőm és össze akarnék esni...Amikor már fent ülök a buszon vagy vonaton és tudom hogy hazafelé jövök,kicsit megnyugszom...De addig borzasztó érzés.Szerintetek ez már pánikroham?Ebbe meghalhatok tényleg? Esetleg ha elutazom,előtte vegyek be egy nyugtatót? Sajnos 1 éve elhunyt a legközelebbi szerettem...És attól is megbolondult,hogy nem tudok sírni :( Köszönöm,aki segít!