Egyedül vagyok ezzel a gondolkozással? (beszélgetés)

Én hagytam magam befolyásolni és talán megalkuvó voltam, már ami a tanulást illeti. Elvégeztem egy főiskolát és egy egyetemet, és aztán rádöbbentem, oké, hogy ebben hatalmas lehetőség rejlik, és beállhatnék abba a taposómalomba, ami pusztán a megélhetést biztosítaná számomra, de a napi 8 órát olyan tevékenységgel tölteném, amit rühellek.

Értem ezt arra, hogy megtaláltak olyan állásajánlatokkal, amiket visszautasítottam, azért, mert egyszerűen nagyon nem érdekel,és meg akarom találni azt amunkát, ami igazán az enyém, amit imádok :)

Jelenleg olyan munkám van, csak ennek vége lesz két és fél hónap múlva... szóval mindent azért nem :) semmiképpen. Életem nagyrészét a munkahelyen töltöm, a legfontosabb, hogy szeressem amit csinálok, és jó legyen a társaság.Hiszek benne, hogy bejön a tuti.

Pengeélen táncolsz, azt választottad?!

Amíg csak a saját életed és létfenntartásod múlik rajta, megteheted! DE nem birka az, aki felelősségteljesen gondolkodik, családfenntartó, és fontosnak tartja, hogy a családja ne haljon éhen! Talán ha lesz gyereked, egyszer megérted!

Nagyon jó az, amikor valaki az életben megtalálja az összhangot a munka és a pénzkereset között, és a munkája egyben a hobbyja is. Manapság sajnos nem mindig tehetjük ezt meg!

Ha még fiatal vagy, és megfelelő háttered van hozzá, kísérletezhetsz!

Tippelek: megkockáztatja nap mint nap, hogy pink vagy fehér bugyit vegyen fel!:)

De ki tudja, lehet, hogy mást, nem olvastam utána, fogalmam sincs, mennyi idős vagy mit csinál, eddig nem derült ki.

A legtöbb ember szerintem ezt teszi, vagyis nem vagy annyira egyedül, sokan dolgoznak egy pénzkereső àllásban, hogy aztán kifizethessék, ami a hobbijukhoz kell. Mások, ha szerencsések (mert a szülők kifizették), vagy szorgalmasak és szerencsések, olyan munkát végezhetnek, ami a hobbijuk.

Nagyjából továbbtanuláskor olyat választunk, amit szeretünk, nem? Épp ezért, aki tanul, szabadabb, mert szabadon választhat olyan melók közül, amiket szeret.

Aki nem tanul, az meg egy időre szabad, de később nagyon behatárolt mert csak olyan munkát vállalhat el, amihez nem kell végzettség, vagyis nemhogy nem szabad, hanem azt a munkát végzi, ami jut. Nem nevezném ezt szabadságnak.

Másik dolog, semmilyen munkást nem neveznék birkának, mert akkor ennyi erővel legyél önellátó, hiszen bemész a zöldségeshez(neked ugye ő csak egy birka), de jól jön, hogy kapsz zöldséget, nem neked kell kitermelni. A ruhát, amit hordasz, egy birka varrta meg...ugye milyen kényelmes, hogy nem neked kell megvarrnod? Érdekes, ezek a birkák milyen sokmindenhez értenek, mi?:))) ha eldugul a retyód, elromlik a mosógéped, ott a birka-vízszerelő, aki megjavítja.

Ennyi. Gondolom, vannak a birka szüleid is, akik összegüzülték neked, hogy itt puffoghass "szabadon", nem te keresed a rávalót.

Részemről, én azt tanultam, amit szeretek és ezzel is keresem a pénzt, kockáztatni igen, mondhatjuk, hogy kockáztattam, mert egy idegen országban tettem ezt, de nem éreztem annyira a súlyát mert ezt szerettem volna.

Provokálsz?

Te nem szabad szellem vagy, hanem bajt kereső.

De majd seggre ülsz.

"Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,

hogy szállj,

erőseket,

mint a karvalyé, hogy a szabadság

magasságában

könnyű szárnyalással

lebegni tudj,

és siklani

az élet színein át,

a csendben

meghallani a szelet,

és minden szót, melyből mesék születnek.

Emlékezz erre,

és élvezd a repülést

a tenger felett,

a fűszálakon át,

sőt - miért is ne?!-,

akár széttépett álmok között,

mert mindennek, még a zúzmara

jegének is értelme van.

Erős szárnyakat szeretnék adni neked,

hogy leküzd a távolságot,

a port, mely a szívedet szorítja,

és mindazt, mi aranynak látszik,

de amely valójában nem az.

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,

sűrű pelyheset,

hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,

és ha le is zuhansz,

ne essen bajod.

Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,

de nem lehet,

mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted."

(Ornella Fiorini: Lányomnak )

Mindig szerettem volna. de sajnos a szükség törvényt bontott.. és amit szerettem volna az megmaradt hobbinak. és most 30-as éveimre jutottam oda hogytalán TALÁN megvalósul és kiállhatok a sorból vagy egy párhuzamos dimenzióban tevékenykedem.

Ez tűnik a legjobb megoldásnak. Akik azt választották amit a fejükbe vettek azok nagyon küzdenek a létfenntartásért (többnyire művészekről, alkotókról van szó)

De a kérdésre nem válaszoltál:

Van,amit kockáztatsz,vagy a szüleidre támaszkodva vannak hatalmas,világ megváltó elképzeléseid? Mert nagyon nem mindegy!

Nem mindegy,hogy magadat kell-e eltartanod,és a számlák terhe alatt tör utat magának a szabad szellemed,vagy támogatnak a szüleid,és semmi vesztenivalód nincs (vagy "csak" az ő pénzük)!

Jesszus! :))

Hááát ez is egy nézőpont lehet! ...

Azért a helyedben tartanék némi önvizsgálatot, hogy mik azok benned, amik miatt ezek az érzések jöttek elő a soraim által. :)

Nekem írásaidból inkább a megkeseredés süt ki mint az, hogy a gyerekeim milyen sikeresek. Én nem lennék anyaként arra büszke, hogy a gyerekem már nagykorúsága előtt 17,5 évesen egy olyan életet választott inkább helyettem, ami által problémái lehetnek. Elköltözik Budapestre, interjúztatja a munkaadókat, utazik a haverokkal, abba hagyja a főiskolát....Mi lesz ennek a vége? 4 nap étteremben, ahol gondolom kap néhány ezer forintot és ebből utazik? Ugye nem akarod azt, hogy ezt elhiggye bárki is? Miből fizeti a drága Budapesti albérletet?

A fiad pedig 19 évesen már önálló életet él. Na de milyet? Milyen hátteret biztosítasz te nekik? Miért menekülnek tőled? Persze haza mehetnek néhány napra mert van egy szobád, ahol aludhatnak. Ennyi?

Az nem rabság egy gyereknek, hogy tanul, óvják, támogatják!

Nem szeretnélek bántani, de én úgy érzem, hogy te nem foglalkozol a gyerekeiddel, felsültél mint szülő, így inkább úgy csinálsz mintha neked is tetszene ez, amit csinálnak.....

Elolvastam újra az első hozzászólásodat, ami számomra egy elég zavaros írás. Én semmi különlegeset nem látok a gondolkodásodban. Nem tudom mi az amibe bele kezdtél és nem tudom miért gondolod azt, hogy a te mentalitásod különleges és nem megalkuvó, stb. Esetleg kifejthetnéd....

Szerintem jobb lenne, ha kicsit szórakoznál, esetleg szereznél barátokat, mert ebbe bele fogsz zakkani és akkor a nem létező TB-d nem fogja fedezni a kezelésed költségét és akkor mi birkaszelleműek fogjuk fizetni azt is.

Ne olyannal akarj különleges lenni, ami nem létezik, hanem alkoss valamit, mert az által el fognak ismerni és ha szerencsés vagy, akkor még a halálod előtt.....

Szerintem semmi extra elképzelésed nincs. Sokan szeretnék azt csinálni, amit élveznek, csak nem mindenki teheti meg egy idő után, hogy felmond egy munkát, mert nem ezt szeretné csinálni, ugyan is ha már van gyerek, család, akkor nem csak azt nézzük, hogy nekem jó legyen, hanem az egész család érdekét kell szem előtt tartani. Nem mondhatjuk azt a gyereknek, hogy mostantól beláthatatlan ideig nincs mit enned, mert anyunak nincs olyan munkája, amit szíve szerint csinálna.

Vannak szerencsések, köztük én is:D Nekem általában olyan munkám van, amit szeretek csinálni:DDD Nem is keresek vele rosszul. Engem szerencsére egy olyan szféra vonzott, ahol van pénz, így nem kell éhen halnunk, hogy a hivatásomban jól érezzem magam:D

Nem vagy UFO:)

Szerintem nagyon fontos, hogy a munka ne kényszermunka legyen, hanem olyan dolog, amit szeretsz csinálni. Nagyon szép és nemes a hivatástudat, jó lenne, ha több ember megélné, átélné, mert többet hoz ki az emberekből, mint egy munka, és számukra is pluszt ad: éltet, lelkesít, lendültet ad.

"Az embernek először önmagában kell tudni megállni, hogy képes legyen eredményesen együttműködni másokkal."

/Ralph Emerson/

***

"Az érzelmi zavarok leggyakoribb oka az, hogy az emberek nem hajlandóak elfogadni magukat. Bosszankodnak a korlátaik miatt, mások akarnak lenni, mint akik. Arról álmodoznak, ki mindenki lehetnének, ha újra kezdhetnék az életüket. Így aztán nem veszik észre a felkínálkozó lehetőségeket, és nem képesek megalkotni önmaguk legjobb változatát."

/Harry Emerson/

***

"Akár útépítő munkások, akár virágárusok vagyunk, a foglalkozásunknak jelentenie kell a számunkra valamit. Minden, amit a külvilágban teszünk, bensőnkben is alakít minket. Minden foglalkozásban felfedezhetjük annak értelmét, s így örömet találhatunk abban, amit teszünk."

/Kurt Tepperwein/

***

"...bizony azt mondanám, hogy inkább legyen a kisfiából ládagyári segédmunkás, ha éppenséggel ez a sorsa, s megtalálja valódi, boldog önmagát, mint különféle plecsnikkel kitüntetett, karrierista komputergyáros. Ha nem ez a sorsa, éppolyan boldogtalan lesz, mint az apja."

/Müller Péter/

Ja, és a másik nagyon fontos amit kifelejtettem:

Megbuktam (anno) gazdaságtanból, de életem egyik legfontosabb mondata, a tanárom szájából hangzott el az egyik órán:

"KOCKÁZAT NÉLKÜL NINCS NYERESÉG!"

Ez az, ami a sok zagyvaság közül még mindig "kísért" és visszhangzik a fejemben és kitörölhetetlenül beleégett a lelkembe. Talán ezért az egy mondatért érdemes volt "bukni", mert nagyon sokat köszönhetek neki.

Szia!

Ez lenne a normális gondolkodás.

Én egy idő után ugyanezt a kérdést tettem fel, ami valójában mindig is létezett.

És fel kellett feszíteni a szememet a hivatás terén hogy lássam mit akarok igazán, mi az amiben "jó" vagyok, és mi az, ami kell nekem!

Ha nem találsz bele konkrétan a közepébe, de érzed hogy közöd van hozzá, akkor már a nyerő szériában vagy. A lényeg, hogy nagyon is legyen közöd ahhoz, amit csinálsz.

Nyilván ha te művész hajlamú vagy, nem fogsz olajos motorokat bütykölgetni egy koszos műhelyben.

Vagy igen?

Megcsinálhatod, de akkor mindig savanyú képpel fogsz hazajárni és egyetlen örömödet a fizetés napján fogod megtalálni.

Tedd fel magadnak a kérdést:

Ha felém járna a jótündér, és megkérdezné hogy mit szeretnék csinálni az életben (hivatás), milyen választ adnék? (Van mondjuk 3 konkrét válaszadási lehetőséged...)

A másik teszt:

Melyik az a hivatás, amelyiknél a leginkább érzed hogy nem dolgozni jársz be? (ahol a leginkább elhivatottnak érzed magad)

És a lényegi dolog, a motorja, amit ne felejts el:

"Céltalan hajósnak nem kedvez a szél."

/Michel de Montaigne/

Ha már megbizonyosodtál a célodról (fontos hogy reális legyen), akkor fognak megnyílni a lehetőségek kapui. Persze ezeken neked is át kell menned, meg kell érnie az előfeltételeknek. Nem mindig lesz könnyű. Áldozatot kell hozni, de főként felismerést és döntést.

Mindennek az alapja, hogy tisztába kerülj magaddal! Egy nagy önismereti alap kell, amiben tisztában vagy azzal, hogy mik az erősségeid és mik a gyengeségeid, mert ez alapján döl el, hogy mit akarsz, mit fogsz majd kezdeni az életeddel.

Ez nagyjából a lényeg.

Az emberek többsége nem azért köt kompromisszumokat, mert a gerince olyan hajlékony, hanem gyakran olyankor kell kompromisszumot kötni, amikor felelősen már nemcsak saját magáról kell gondoskodnia és ha anyagilag nem teheti meg azt, amit igazán szeretne.

A tapasztalatlan sokkal vakmerőbb, míg az aki már sokszor megégette magát, az inkább átgondolja és a kevésbé fájót választja. Ismétlem, természetesen, ha anyagilag megteheti az ember igenis merjen úgy élni és merjen vállalni a kockázatot, merjen akár szembemenni az átlaggal is. Sajnos amikor nincs tehetős család vagy tömött bankkártya a háta mögött valakinek, addig bizony szükséges kompromisszumokat kötni.

Rendben, nem tudom ha még visszatérek ide, de köszönöm nagyon szépen a bíztató válaszokat - és még azokat is, amelyek nem voltak azok.

Minden irónia nélkül, a szkepticizmust értékelem. Kell ez is ahhoz, hogy az ember ne szálljon el magától. Akik kritikusan álltak hozzá a véleményemhez, teljesen jogosan tették és nekik is köszönöm, mert ezeket a szempontokat is figyelembe fogom venni.

Gratulálok.

Igyekszem ! :)