Sorsom, hogy egyedül vagyok, leszek (beszélgetés)

"De van egy javaslatom. Vegyen elő egy darab papírt, ossza ketté. Írjon le minden olyan dolgot, ami ebben a kapcsolatban jó. Aztán a másik felére írjon le minden olyat, ami rossz."

Jézusom, ez most komoly? Költség-haszon elemzés a szeretetről, szerelemről? Én vérbeli gazdasági szakember vagyok, de a szeretteimről nem így döntök. Három ember van, aki a legfontosabb az életemben, és velük kapcsolatban ha minden rossz jönne és semmi jó, akkor is hozzám tartoznak és tűzön-vízen átmegyek értük.

sziasztok

van valami tippetek besavanyodás ellen? baromira nem akarom de már érzem a jeleit magamon:))

... egyetértek teljesen.

Sokan írják, hogy hjaj nem tökéletes a házasság, de hááát lehet úgy is élni, hogy ez vagy az hiányzik, mert pl. nem a szex a lényeg... azt meg lehet házasságon kívül is oldani... meg hasonlók.

Szerintem az ilyen emberek soha nem éltek teljes, harmonikus kapcsolatban.... és nagy valószínűséggel nem is fognak, mert megelégszenek a kevesebbel.

Na,ha belekezdek,akkor én is "nyavalyogni" fogok...

Mindig utólag tudom,hol kezdett gáz lenni.Utólag olyan világosan látni mindent.Vagy majdnem világosan:)

A doki,akihez járok...Soha nem mondta,váljak el,mert ott a bibi.Amikor mondtam,válok,akkor dőlt belőle a szó.Okés,nem is lehet elvárni,hogy az áterem mondja meg,mikor és mit tegyek.Kár,szépen a nyakába lehetne varrni a felelősséget...

Azt mondta a házasságom utáni kapcsolatra,láthattam,nem kell belerokkanni egy életközösségbe,kapcsolatba.-Fórumindító,figyelsz...?

Nagyon igaza volt,és ha az első gáznál nem is léptem,de de a sokadiknál már tudtam,nem fogok újabb majd húsz évet áldozni az életemből.

Ez olyan,hogy...Csak Ők voltak a "bűnösök".Mindenki a maga igazát védi...Annyit tudok,hogy nagyon pocsék érzés vergődni egy kapcsolatban és várni,hátha jobb lesz,hátha változik valami.Megbeszélni a gondokat is csak akkor lehet,ha mindkét fél hajlandó megbeszélni és nem csak "megbeszélek".Van aki annyira nem érzi vétkesnek magát,hogy csak a Harmadik megjelenése minden bajnak okozója,addig óne kommunikáció mondván,nincs miről beszélni,minden rendben van.

A fentiek nem vonatkoznak a mostani kapcsolatomra.Utólag...Remélem,nem lesz utólag:)Egyenlőre vele meg lehet beszélni,ha problémák akadnak.

"egy megállapodás, miszerint időben szólni, ha nem működik. Ha nem működik, akkor bármennyire fáj is, elengedjük a másikat és nem kínozzuk, nem alázzuk meg a viselkedésünkkel."

Huhh, én is megállapodtam annak idején (nem az utolsó kapcs-ra vonatkozik) ... tökkomolyan megbeszéltük, és ígérte meg minden.... aztán úgy átvert, hogy csak kapkodtam a fejem. Nah, azóta nem várom, hogy megmondják, ha érzem, hogy gáz van, lépek. :/

Én is szeretem hallani:)Csak ott a gond,hogy párszor jól megégettem magam.Nem mint szerető,hanem mint feleség,mint barátnő,tehát nem volt semmi akadálya állniuk a szavaik mögött.

Amikor valaki ki meri mondani az érzéseit,minden idegszálam radarrá változik,most megint átverés van vagy ez most őszinte...Kell a megerősítés,csak...Félek.Már akkor is félek,amikor nincs is farkas.

A mentalitás...Na,nem azt kaptam startban,hogy rendszeresen megdug,oszt' annyi...Ő is sokat sérült és valahogy...Vannak korlátaink,amikkel mostanában nem tudunk mit kezdeni.Idővel lehet,de most nem.Ott startban tisztáztuk ezeket a korlátokat(tisztáztuk=meséltünk a gondjainkról,korlátainkról),és van egy megállapodás,miszerint időben szólni,ha nem működik.Ha nem működik,akkor bármennyire fáj is,elengedjük a másikat és nem kínozzuk,nem alázzuk meg a viselkedésünkkel.

Egyáltalán nem állítom,hogy a lentebb említett mentalitás vonzana,csak ha választanom kellene,akkor inkább az,mint a csöpögős duma,utána meg jól pofára esem.Nem kell választanom,tehát csak a feltételes mód marad,meg a remény,hogy most(már megint) talán nem tévedek...

Annyiszor melléfogtam,emberismeretből pótvizsgára kéne mennem.Az ember hiszékenysége,szeretetéhsége...

Nem tudom pontosabban megfogalmazni.Tudom,de akkor olyat is le kellene írnom,amit nem igazán szeretnék.Szeretnék,csak olvas itt olyan is,aki ismer.Már akadt gondom abból,hogy a magándolgaimat kiteregetem és sértek vele olyat,aki érintett.

Maradjunk annyiban,hogy én is szeretem hallani a "nagyszavakat",ha azok őszinték.És ha őszinték,akkor nagyon szeretem hallani:)

Igazad van, csak ez a fajta mentalitás nem felel meg mindenkinek. Van olyan ember, aki szereti hallani a "nagy szavakat", érzelmi beállítottsága miatt. Sokkal jobb annak, aki lerázza magáról az érzelmeket, mint kutya a vizet, de nem minden ember tudja megtenni.

Bonyolultak és sokfélék vagyunk, mi emberek.

Nem akarlak megbántani...Inkább az ilyen mentalitás,mint a "nagyszavak",hogy így imád,meg úgy imád,meg Te vagy a mindene,meg a többi,aztán amikor tehetne érted,szarban maradsz.-Persze,nem feltétlen kell,hogy így legyen,de eddig ez a tapasztalatom...

Eddig azzal jártam a legjobban,aki még startban megmondta,ennyit tud nyújtani és nem többet,nem ígér,mert nem tudja magát tartani az ígéretéhez.

Remélem előbb utóbb rendeződnek a dolgaid,és ki tudsz lépni ebből a gyönyörű-fájdalmas kapcsolatból...

Ez neked a legroszabb,legnehezebb.

Mit mondjak?

Egyáltalán nem irigyellek:(

Kedves Uram !

Én pedig gratulálok annak a hölgynek, akinek a szívét elnyerte ezzel a mentalitással.

Ha Önnek a szerelem csak nyavalygás, és nem egyéb, mint testi vágyaink kielégítésének szükségessége( utalva itt a bika kifejezésre)

Önt is sajnálom, hogy soha nem érintette meg az a hatalmas mindent elsöprő érzés, mely Ön szerint csak 3 napig tart.

Ugyan már Uram, a 21. században így nyilatkozik egy 68 éves ember ? Ennyire nem kell félreértelmezni a korral való haladást.21. század ide, 21 század oda, a tiszta emberi érzésekre mindig, minden korban, és korszakban szükség lesz.

Kedves vagy, biztos igazad van. Egyszer mindenki életébe beköszönthet az igazi.

Azt gondolom, hogy az én koromban már nem arról szól az élet, hogy mindenképpen a társat keressem. Nem akarok mindenáron társat, nem akarok minden áron szerelmes lenni és nem akarom, hogy minden áron szeressenek.

Ez az el nem küldött levél sem azért született.

Egyszerűen Őt szeretem. És szeretem a hibáival, szeretem akkor is, ha eldob, ha nem szeret.

Inkább egyedül vagyok, inkább egyedül maradok, mint megalkudjam és olyan férfit válasszak a szerelmem tárgyának, aki csak örök pótlék lenne.

Ez a lényege az írásomnak.

Bubu99,gratulálok neked!

Ennyi nyavajgást ritkán lehet hallani egy nőtől,de az még nem lenne baj hiszem emberek vagyunk és telve fájdalommal,csalódással.

Kedves siránkozó hölgyem,fogadja meg bubu99 tanácsát,mert Ő az egyetlen az elmúlt 107 hozzászólásból,akinek okos megoldása van.Nem kell hisztizni,hanem gondolkodni és cselekedni,de nem szétrobbantani két családot.Tessék néha belenézni a tükörbe és ÖNMAGÁBAN,de próbálja meg őszintén és lépjen tovább.Mert sajnos minden bika-ó pardon- minden csoda 3 napig tart,mint ahogy a fene nagy be nem teljesült szerelem is.Örökké????ugyan lányok,most a 21.században???vicc.

Kedves Könnycsepp33.

Mintha saját sorsommal szembesültem volna, annyi különbséggel, hogy a társam nekem mondja, hogy szeret és amikor csak találkozunk bizonyitja is.

Beteg feleség, felnőtt gyerek nála. Férj, akivel csak élünk egymás mellett, külön szobában, felnőtt gyerekek nálam. Ez a helyzet nem egy harmadik miatt alakult ki. Hanem sok-sok évi társas magány után jött a hamadik, akivel szeretjük egymást. Mi a gond mégis? Sokszor megvolt az elhatározás is, együtt éljunk tovább, de vagy az én részemről, vagy az ő részéről, hogy mi lesz a gyerekekkel? Mi lesz a házastársunkkal? Mi együtt leszünk, de ők hogy viselik el a társtalanságot? Félelem a bizonytalanságtól? Félelem én 50 éves, Ő 63. Lehet mindent ujrakezdeni, van hozzá bátorságunk?

El tudjuk viselni a családunk csalódottságát? Nem okoz-e közöttunk olyan problémát, ami a szép kapcsolatunkat szétrombolja? Sok-sok kérdés, sok-sok györtődés, boldog találkozások és együttlétek. Félelem a láthatatlan jövőtől? Közben az idő megy és a bizonytalanságot nem tudjuk megszüntetni.

Igen, en is ismerek ilyet. Az a helyzet, hogy minden szempontbol mas a tortenet. Nagyon is at tudom erezni a szenvedest, en is voltam mar remenytelenul szerelmes, tudom, hogy rettentoen tud fajni.

Csak tudod, a keseruseg hozta ki belolem az indulatot. Amiatt, ahogy a ferfirol irtal. Amit erzel miatta te is. Szenvedsz es a rabja vagy. Pedig annyi de annyi lehetoseg van elotted is.

Abbol, hogy ilyen melyen tudsz szeretni eppen az kovetkezne, hogy megtalald a felhotlen boldogsagot. Ahol onmagad lehetsz, szarnyalhatsz buntudat nelkul. Es en erre biztatnalak.

Ne haragudj erte, hogy bantom azt, akit szeretsz.

De en kivulrol latom, es idegesit, hogy igy osszetort lelkileg. Legalabb hazduta volna, hogy szeret (bar szerintem nem veletlenul volt veled).

De megerdemelted volna, hogy mondja. Neki adtad mindenedet. Igen, zavar, hogy notarsamkent ezt olvasom. Ismet egy onzo, gatlastalan ferfi.

Zavar, nagyon is. Plane akkor, ha elkepzelem magam a felesege helyebe. En meg ilyen naiv vagyok (nem a korom miatt, hanem hiszek a szerelemben). Es egykor a felesegebe volt. Es megfogadta neki, hogy egeszsegben, betegsegben stb.

Tudod, ha en fekudnek betegen, inkabb meghalnek, mint az esetlensegem miatt mashoz menekuljon a ferjem.

De lehet, hogy o mashogy latja. Azt sem irtad, mi a baja. Lehet, hogy szenvedes mellette elni, mert olyan is van. De akkor is megerdemelne a tisztasagot. Ezert lettem duhos a ferfire.

Es eszembe jutott a baratnom, aki 50 eves, es szerelmes remenytelenul. Szenved, de kapaszkodik az erzesbe. Mert azt hiszi, neki csak ennyi jar.

Hogy ez is ajandek. De nem! Mindenkinek joga van a boldogsagra. Senki sem erdemli a szenvedest.

HIdd el, hogy felhotlen, gyermekien boldog evek

is johetnek, ha batran kinyitod az ajtot!

Ha ra mered bizni magad a sorsra, es le tudod magadban zarni valahogy ezt a szerelmet.

Nekem az a véleményem, hogy aki a cikket írta szenved és lényegében boldogtalan a be nem teljesült szerelemtől. Félre téve az erkölcsi vitát és az érzelmi halandzsát, szerintetek mi a megoldás? Szárazon. Szerintem két választás van.

1. Marad minden így és szenvedhet a cikkíró tovább.

2. Nem marad így semmi és egy még ismeretlen láthatatlan új élet kezdődik.

Ki tud ebben dönteni? Csak a cikk írója.

De van egy javaslatom. Vegyen elő egy darab papírt, ossza ketté. Írjon le minden olyan dolgot, ami ebben a kapcsolatban jó. Aztán a másik felére írjon le minden olyat, ami rossz.

Talán ő maga is meglepődik majd, de így már akár számszakilag is láthatja a saját életét. És ezt simán meg lehet csinálni önsajnálat nélkül. Megkönnyíti a döntést.

Nyilván hozzájárultak a kapcsolat megromlásához. De, ha rossz a kapcsolat és mással akarok lenni akkor miért nem hagyom ott? Az sokkal tisztább. Jó persze, ott vannak a gyerekek, de a korodból ítélve nem 2 évesek és ha még azok is lennének, nem az a legjobb megoldás, hogy a szülők boldogtalanok egymás mellett.

Igen fiatal vagyok és nem sok nős pasit ismerek. De akiket igen, azok közül sem mind mintaférj. Látok dolgokat én is. Hogy milyen világ ez. Gyerekem sincs, legalábbis még pocaklakó. Már nekem sem könnyű, egy gyerek köt a páromhoz. Ha menni akar menjen, de ne csaljon meg. Szerintem ennyit megérdemel a másik fél, hisz egykor szeretted a másikat, azért kötötted vele össze az életed.