Beteljesült álom! Kisfiam CSUsSZanása :-) (beszélgetés)

Lehet, hogy sántított a hasonlatom, éjfél után kicsit fáradt voltam már :)

A lényeg az AKARÁS-on volt, nem az orgazmuson.

Tehát aki nem AKAR természetes úton szülni, aki azt mondja, hogy inkább még fizet is a császárét, csak ne kelljen a hüvelyén át kipréselnie a babáját, arra írtam, hogy az valószínűleg korlátolt...

Mintha fizetnél, hogy előre kivegyék a féregnyúlványodat, nehogy vakbélgyulladásod legyen :p

Nem azt mondtam, hogy a természetes szülés egy sétagalopp, viszont aki képes megélni a maga teljes valójában, az az orgazmushoz hasonló érzést élhet át. Hiszen fiziológiailag is hasonló dolog történik szülés és orgazmus közben: a méh és a test izmai ritmikusan összehúzódnak, ezáltal örömteli érzés járja át a női agyat, olyan hormonok szabadulnak fel, amik örömöt okoznak. Ha szülés közben hagyjuk, hogy ne a félelmeink vezessenek, hanem a testünk tegye a dolgát, meglepően kicsi fájdalom mellett lehet szülni, hiszen a fájások közben endorfin is fölszabadul, ami köztudottan fájdalomcsillapító hatású is. Én ezt elsőkézből tapasztaltam, nem a levegőbe beszélek.

Nekem nem volt szükségem arra, hogy oxitocint adjanak, mert bár anno úgy mentem be reggel a kórházba, hogy azt mondták, hogy másnap reggelig vajúdhatok, átengedtem magam a fájásoknak, és délután fél 2-kor megszületett a lányom. Igen, volt nálam is gátmetszés, ami még hetekig fájt. De inkább legyen, mint hogy szanaszéjjel repedjek. Sajnos a lepény megszületésekor elég sok vért is vesztettem, ezért napokig szédelegtem is :p

És igen, ha bármi rosszra fordult volna, én is habozás nélkül beleegyeztem volna a császármetszésbe, ha a kislányom élete függött volna tőle!

Szóval szerintem nem az a legfontosabb, hogy ki hogyan, hol, stb. szül, hanem valóban, egy egészséges kisbaba jöjjön a világra! De ha ez a kisbaba egy olyan folyamat során jön a világra, amit az édesanyja nem stresszként, tortúraként, rettegéssel él meg, az csak még szebb emlékeket hagy az egész családban. És ha ez a császármetszést jelenti az anyának, hát legyen, ha így boldogabb és nyugodtabb anyja lehet a gyermekének.

Amúgy nem értem, hogy mostanában miért divat ezzel a császár kontra természetes módon szüléssel vitatkozni.

Én mindkét gyermekemet természetes úton szültem, az elsőt 12 órás vajúdás alatt, a másodikat pár óra alatt. Mindkettőnél kértem EDA-t, illetve mindkettőnél kaptam gátmetszést. És ez így volt jó, ugyanígy csinálnám most is. Bíztam az orvosomban, tudtam, hogy azt csinálja velem ami nekem illetve a gyerekemnek a legjobb. Ha ő úgy gondolta volna, hogy indokolt lett volna a császár akkor természetesen azt is elfogadtam volna. Ennyi. És nem is agyalok ezen többet, hanem nevelem a két csodálatos és egészséges gyermekemet.

Egyetértek veled! :)

Mondjuk én is remélem, hogy sikerül természetes úton, szépen, rendben megszülni a kisbabám, félnék is az újabb műtéti hegektől, fájdalmaktól stb...

Remélem nekem is rendben fog menni, és egészséges lesz a baba is, meg én is. :)

De ha baj van, és közbe kell lépnie az orvosnak, akkor lépjen közbe, tegye amit tennie kell.

De attól, hogy más úton szül valaki ugyan olyan anyukává válik mint a többi, csak másabb élmény a kettő, de a lényeg ugyanaz. :)

Gratulálok a csodaszép szülésedhez.

Én természetes úton szültem a kislányomat,aminek nagyon örülök,mégis azt gondolom teljesen lényegtelen,hogy valaki milyen úton szül.Persze nagyon örülök,hogy sikerült az álmod,és kívánom ugyanezt mindenkinek,de akkor is azt gondolom a lényeg,hogy egy egészséges babát hozzunk a világra,a többi nem számít...

Az a primitív aki azt gondolja bármi különbség is van két nő,két anya között csak azért mert az egyiknek a hasfalán át,a másiknak a hüvelyén át jött a gyereke.

Isten mentsen engem attól, hogy bárkit le "ősanyázzak" vagy "újanyázzak"! Én semmi ilyet nem írtam! A cikkben, vagyis a szüléstörténetemben pláne nem!

Én csak leírtam, mi történt velünk, és hogy én ennek mennyire örülök, ahhoz képest már tényleg jól elkanyarodtak a hozzászólások a valódi témától.

Nem választottam szét a császárt a természetes szüléstől, mindkettőt megéltem, mindkettő csoda, hiszen életet ad! És csakis ez a lényeg!

Mindenkinek köszönöm a gratulációkat, a jeleket, az üzeneteket, köszönöm, hogy elolvastátok, és örülök, hogy a nagy többségnek tetszett!

Mekkora volt az anya? És melyik volt az első baba, a kisebb súlyú vagy a nagyobb súlyú? Könnyen tágult az anya, vagy nehezen?

Kivételek mindig vannak, engem sajnos 4.5 kg-os gyerekkel vágni kellett, hiába volt a 3. szülésem. Mindent megpróbáltak, úgy fájt, hogy szülés közben csillagokat láttam a fájdalomtól, a szemem majd kiugrott a helyéről.....

Jó a cikk, jó néha szembesülni azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek.

2 típusú anyai viselkedést lehet megkülönböztetni a szerző írása alapján, bár ő nem nevezi nevén: ősanya és újanyá(nak nevezném), bocs hogy ezt a tipológiát használom én is. Sztem. nagyon ritkák a tiszta típusok, szerencsére, mert mindkettő nagyon idegesítő tud lenni önmagában, ha nem az élethez alkalmazzák, hanem elvből.

(Közben egy cikk a Kiskegyedből, hasonló témában:

[link]

A címlapon vékony, szőke, divatos anya szoptatja 3 éves gyermekét, olyan ősanya-újanya hibrid lehet?:)

Igen,nagyon tetszett,és tetszenek a mostani újítások!Sajnos 28 évvel ez előtt ilyesminek se híre se hamva nem volt.Ellenben a mellettem szülő

külföldi (orosz)származású kismamát vajúdás közben annyiszor vágták hanyatt ahányszor oldalra merészelt fordulni.Sajnáltam is szegényt rendesen,mert egy nyikkot sem értett magyarul,csak a durvaságot érezhette.

Hát, most eszembeötlött az a nem elhanyagolható tény is, hogy a szülés lezajlása nem csak a szülő nőn és magzatán múlik, hanem a közreműködő orvoson/szülésznőn/bábán/akárkin is....:S

Unokanővérem imán szülte meg a 2 gyermekét, egy kisfiút. A doki valamilyen okból kifolyólag (már pontosna nem udom, talán hogy ne legyen oxigénhiányos a gyerek, de nem volt semmi ok a sima szülés ellen egyébként) belekönyökölt a hasába, és kifordult az uncsitesóm méhe! :( Napokig élet-halál között lebegett, szerencsére túlélte, gyereke természetesen azóta nem is lehetett több, bár a méhe megvan, nem kellett kiszedni, valahogy "visszaintézték". :(

Ez jópofa,csak hibás kissé a konzekvencia.

Egyszerűen csak túl gyorsan akart kibújni a túl nagyméretű baby.Nem lehetett visszafogni még lóvontatóval sem.A természet meg ennél sokkal nagyobb cifraságokat is alkotott,evvan.

Ezért jön olyan jól bizonyos esetekben a sectio caesarea,köszönjük meg szépen többek között Tauffer Vilmosnak. :)

Nahát! Akkor Te így is-úgy is átélhettem már többször is ezt a csodát! Érezted is, és láttad is! Irigyellek:-)

És nagyon köszönöm!

Picianya!

Nagyon nagyon ügyesek voltatok, remélem, hogy ez az élmény meghatározó lesz az életedben4 Nem csak magára a szülésre gondolok, hanem arra is, hogy ki mertél állni magatokért és keresztülvinni amit szerettél volna.

Én személy szerint tökéletesen megértelek, mert a szülőágy mindkét oldalán álltam. :) Az összes gyerekem természetesen született, de dúlaként sokszor találkozom hasonló szitukkal mint a Tiéd.

Jó egészséget, sok boldogságot kívánok az egyész Családnak!!

Te miért ordítozol itt? :D

Nagy zőccség ám amit írtál tudod-e?

Engem sem vágtak,viszont matyóhímzésem volt méghozzá 27 öltéssel,pár évre rá plasztika.

Miről is beszélsz? Kész csőd volt a szex amíg meg nem műtöttek,úgyhogy felesleges itt ódákat zengedezni a hüvelyi szülés földöntúli szépségeiről,mert hazugság és ámítás az egész.

A szülésnek egyik fajtája sem sétagalopp,a céltudatosságnak pedig semmi köze hozzá,maradjunk ennyiben.

Ja, és még egy gondolat, így éjfél után :)

Babát várni, de nem akarni természetes úton megszülni, olyan, mint szeretkezni orgazmus nélkül.

Hú, nagyon elment ez a fórum a cikk eredeti témájától...

Mazsinka! Kérlek, áruld már el, hol laksz, hogy még véletlenül se menjek annak az elmaradott térségnek a közelébe... :/

Egyébként egy dolgot kérdeznék csak meg attól, aki nem tartja egyenrangúnak a természetes/hüvelyi szülést és a császármetszéssel való szülést! Vajon az a gyermek, aki lombikprogram részeként fogan, ugyanolyan gyermek-e, mint az, aki egy nemi aktus folyamán fogan?

A válasz, gondolom, egyértelmű, minden emberi lény egyenlő, mindegy, hogyan fogan. Mégis, ha egy anyának lehetősége van választani (VÁLASZTANI!), melyiket választaná? A természetes, szeretkezéssel, orgazmussal, extázissal fogant embriót, vagy a laborban, mikroszkóp alatt, fehér köpenyes orvosok gumikesztyűs keze között létrehozott embriót?

Ugye, először mindenki megpróbálja kettesben, természetes úton létrehozni az utódját? És csak akkor, ha nem megy, akkor jönnek az orvosi dolgok, inszemináció és társai...

De attól, hogy valaki lombikkal, inszemmel, vagy természetes úton fogant-e, császárral, hüvelyi/természetes úton született-e, szoptatták-e vagy tápszert (is) kapott-e, hordozókendőben hordták-e vagy babakocsiban, UGYANOLYAN értékes ember mind a gyermek, mind az anyja!

És attól, hogy valaki erre vagy arra vágyik-e, még nem kell megszólni amiatt, ez mindenkinek saját belátása, saját vágya, saját értékrendje.

Azt hiszem, a legtöbben nem ahhoz gratuláltunk, hogy gyereket szült Picianya, hanem ahhoz, hogy ezt a maga szépségében tudta megélni, és élményeit ilyen szépen meg tudta fogalmazni és a cikkén átadni nekünk!