Amikor a lélek hazavágyik (beszélgetés)

Ez szörnyű. Nem igaz, hogy nem lehet velük leülni, megbeszélni. Mégiscsak az anyjuk vagy, ők meg a gyerekeid, unokáid. Mi lehet olyan nagy vétek, hogy ezt teszik veled.

A fórumindítónak pedig: leld örömöd az unokáidba, az élet apró dolgaiba. És ha majd eljön az idő "találj haza".

Kívánok mindkettőtöknek jó egészséget, hitet, és megnyugvást.

Én is magányosan élek, tetejébe nem tudok járni. A férjem hét éve a temetőben, két gyermekem örök haragot fogadott, mert az édesapjuk halála után a nyakukba kapták a hitel-tartozást. Engem hibáztatnak, ezért az unokáimat eltiltották tőlem. A magány beteggé tett.

Úgy érzem, hogy mindenki örülne, ha igaziból is halott lennék!

Ismerős az érzés így 60 felett ! De ne kerítsen a hatalmába. Sok szép unokád van :-)Ennyi unoka mellett a nagyi hasznossá tudja magát tenni. Nem- csak gyerekek felügyeletével., hanem ruhák javításával vagy egy- egy mellényke kötésével, vagy csak a kedvencek megfőzésével. :-)

Ha meg nem sűrűn látod őket, akkor meg frissül fel. Tanulj valamit / soha nem késő /. Nekem ez bejött! Szinte diáknak érzem magam, hogy angolt tanulhatok a neten saját időbeosztással és haladással. Kérlek űzd el a rossz gondolatokat. Ha ilyen jól megtudtad fogalmazni a bánatod, akkor ki is tudsz belőle lábalni, ha akarsz :-) !!!

Ez a dal jutott eszembe A hercegnő és kobold rajzfilmből:

"Benned ég a szikra,

Bár kint sötét az éj.

A szíved gyújtja lángra,

És árad ránk a fény.

Szerte széled sok csúf rém.

Szerte foszlik a sötét.

A bűverő, mit szíved rejt,

Ezernyi hanggal árad szét.

Megtelik dalunkkal a lég,

Földerül hallatán az ég.

Elszáll a bú, a baj,

A szíved öröm töltse el.

Vidáman nézz az égre fel,

És énekeld a dalt.

Nem kell hősnek lenned,

Csak őrizd ezt a fényt.

Hogy dallá váljon benned,

És űzze el az éjt!"

Szerintem jó, hogy nem dönthetünk a sorsunkról. :)

Ambivalens érzéseket keltett bennem a cikk, mert egy olyan, a 60-as éveinek elején járó nő siratja a múltat, aki a szép családja ellenére depressziós.

Elolvastam a cikket és aztán megnéztem a képeket is. A cikk alapján sokkal-sokkal idősebbnek gondoltalak, de látom, hogy nem. Nem értem ezt a mérhetetlen szomorúságot, ami cikkből árad.

Eszembe jutott egy mondás, nem pontosan idézve:

Ne sirasd ami elmúlt, hanem örülj, hogy volt!

Szóval ha boldog voltál, akkor ne sirasd, hogy elmúlt, annak örülj, hogy egykor boldog lehettél.

A leírtak alapján szeretetben éltél és most a gyerekeid által szép csapat unokád is van.Ez is boldoggá tehet.

Igen, az idő telik és amióta világ a világ így múlik. Megsuhintott az elmúlás szele, de ez még nem az orkán ami el is sodor. Arról nem is beszélve, hogy fogják a kezed az érzések, az emlékek, a gyerekeid és az unokáid is! :)

Ó hova sietsz!???

Mackót én is operáltam ovis koromban, szegény medve belehalt. :)

Fel a buksival!