Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Amikor a lélek hazavágyik fórum

Amikor a lélek hazavágyik (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Amikor a lélek hazavágyik

20. fincsi5 (válaszként erre: 19. - Savanya14)
2016. jan. 13. 16:37
Én is rögtön tudtam, hogy már olvastam.
19. savanya14 (válaszként erre: 12. - Ca6d69295a)
2016. jan. 13. 16:29
Magam is azon gondolkodom, hogy ezt már olvastam egyszer itt. :-) Vagy vannak ennyire hasonló szinte megegyező történetek ?
18. 12d083b51b (válaszként erre: 1. - 41d3c0b96f)
2016. jan. 6. 10:03

Azt szoktam mondani, nem én öregszek, csak a gyerekek nőnek!!

Keresni kell a lehetőséget, ahol/akinél még hasznossá tudjuk tenni magunkat, akár apróbb kis segítséggel, hiszen "időnk mint a tenger!", akár tanácsokkal, egy-egy mosollyal, egy kis röpke simogatással... nekünk már van időnk "odafigyelni másokra!".

És bizony a fiataloknak ebben a rohanó világban, hiszem, hogy szükségük van erre is! És mivel a párjuk, a szüleik, a gyermekeik, mind-mind kivétel nélkül élik a rohanós-pörgős hétköznapjaikat, ha egy pillanatra megállnak mellettünk, hát légy ott, hogy legyen ott valaki, hogy érezzék, hogy van ott valaki!

17. Mária 54 (válaszként erre: 1. - 41d3c0b96f)
2016. jan. 6. 06:07
Álmodni lehet a régi házról, de élni kell mert minden nap van valami, amiért érdemes. Megnőttek a gyerekek? Csodálatos! Unokáink vannak? Ha néha megölelhetjük őket, melegszik a szívünk. Csak elégedettnek kell lennünk és értékelnünk a ma szépségét. Ezt tettük fiatalon is. Természetesen idősödünk, de felébredünk és bár fáj itt meg ott, de vagyunk és van családunk. Mindenki kötődik a boldog gyermekkorához, de az maradjon szép emlék! Vegyük észre azt, ami most tesz bennünket boldoggá. Legyen az egy tárgy, egy madárka, egy mosoly valakitől vagy az, hogy van energiánk segíteni valakin. Keresd meg azt, ami most örömet ad!
2016. jan. 5. 11:31

Nagyon tetszett az írásod!

Én 72 éves múltam, férjem meghalt, de élvezem a gyerekeim szeretetét, jóságát. Még nem kívánkozom haza, vagyis nem untam meg az életemet, hiszen sok szép élmény vár még rám!

Tudom, hogy van ISTEN, igyekszem is, hogy a mennybe jussak. Elképzelem, milyen a Jóisten, az arca fényárban úszik! És hiszek benne, hogy odafenn találkozni fogok elhunyt szeretteimmel.

Aki nem hiszi, hogy van ISTEN, az olvasson el egy erről szóló könyvet. Nagyon ajánlom.

15. 91c956613e (válaszként erre: 1. - 41d3c0b96f)
2016. jan. 5. 10:05

Hasonló emlékeink sokunknak van, örüljünk az apró kis

örömöknek. Rágódni a múlton és aggódni a jövőn nem

érdemes.Az élet szép..

14. Cucicsillag (válaszként erre: 1. - 41d3c0b96f)
2016. jan. 5. 09:10

Meghato volt az irasod. Bar, mogottem nincs ennyi tapapsztalat es evek, de a kornyezetemben vannak idosebbek is, akik mindig zalalnak az eletben vmi ujat, vmi hobbit, elfoglaltsagot, ami erot ad nekik es oromot az elethez.

Lehetunk meg eleget "odaat", amirol persze csak elkepzelese van az embernek. A jelenlegi eletunk iranyitasa Isten es a magunk kezeben van, de ELNI kell a lehetoseggel :)

2016. jan. 5. 08:33

Lehet hogy én gondolom rosszul??

Ahogy a cikket elolvastam, az nem a "gyerek-kori otthon"-ba való "hazavágyok"-ról szól, hanem valahova egészen máshova vágyódik már ...


A fórum-indító bejegyzésből viszont valóban arra a szülői házra lehet gondolni, ahol felnőttünk, de a cikk nekem ennél sokkal többet, sokkal komolyabbat sugall!!

Vagy rosszul gondolom???

12. ca6d69295a (válaszként erre: 11. - Ca6d69295a)
2016. jan. 4. 22:11
meg van :)
2016. jan. 4. 22:09
Én ezt már régen olvastam,de hol?
10. Regin_a (válaszként erre: 1. - 41d3c0b96f)
2016. jan. 4. 20:24

[link]


Nem szabad "visszajárni". Én most megyek el onnan ahova talán 1 évesen kerültem, ahol leéltem az életem nagyobbik részét, és nem mai fiucska vagyok

2016. jan. 4. 15:05

Igen! Köszönöm! Bennem is olyan sokszor megfogalmazódott, az érzést gyakran átélem. Adtál egy lökést, talán le is írom.

Köszönöm mégegyszer!

2016. jan. 4. 12:11
Nagyon szépen és meghatóan írtál. Köszönöm, hogy elolvashattam.
2016. jan. 4. 11:43

A lelked szeretetre vágyik.


A ház csak ürügy.


Bocsánat!


Leld meg az örőmöt az életedben!

2016. jan. 4. 11:30
Én most 50 éves vagyok, de korábban is sokszor éreztem a gyermekkorom szeretetének hiányát. Akkor nagyon nagy boldogságban élt a család, ahhoz képest, hogy nem voltunk gazdagok. Tiszteltük egymást és mindent megtettünk a másikért. Ez ma már csak álom, mivel nincs értékrend. Még a testvérek is átgázolnak a másikon. Nincsenek beszélgetések, kevés az együtt töltött idő, stb.
2016. jan. 4. 10:29

Nekem a "hazavágyok", az a ház, ahol felnőttem.

Egy alkalommal (kb. 30 évvel később) annyira erősen jelentkezett bennem ez az érzés, hogy bár tudtam, hogy abban a házban már mások élnek, de egy vasárnap délután becsöngettem a házba. Elmondtam, hogy én ott nőttem fel, és engedjék meg, hogy a kapun belül menjek, hogy az udvart megnézzem. Persze aranyosak voltak az éppen ott lakó "kisöregek", invitáltak be a lakásba is.

De azt nem akartam, hiszen más bútorok, más elrendezések... nem akartam a régi emlék-képeket összetörni. De az udvar ugyanolyan volt... csak kicsit összement... sokkal nagyobbra emlékeztem!

2016. jan. 4. 10:09
Jó neked, hogy visszaköltözhetsz, ha akarsz. Nekünk még a házunkat is lebontották, mert emeleteseket építettek a helyére.
2016. jan. 4. 09:31
Itt vagyok! Egy kicsit több vagyok, 48-as vagyok, de még nem kívánkozok odaátra!!
2016. jan. 4. 09:23

Hmm...Bár én még "csak" 50 és 60 között vagyok félúton, de 300 km-re a volt szülői-nagyszülői háztól már sokszor nekem is vannak ilyen érzéseim,

szavakba önteni azonban még nem tudtam. Első unokám nemsokára megszületik, neki sokat fogok mesélni a régi házról, a diófáról, a vasárnapi ebédekről, a nyuszikról, galambokról...

2016. jan. 4. 09:04
Álmodni csak a régi házról tudok, ott vagyok a "béke szigetén", ahol fiatal, szép és boldog voltam. A Hortenzia kertben, ahogy én hívtam, a nagyanyám háza volt. Alig 20 éves koromban itt születtek a gyerekeim, itt tanultak járni, beszélni, itt kergettük a kiscicát. Mindenre újra rácsodálkoztam a természetben, amit a fiaim szemével fedeztem fel.

Ugrás a teljes írásra: Amikor a lélek hazavágyik

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook