Ahogy a napok rövidülnek....... (beszélgetés)

Ez is nagyon szép!

Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,

Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,

Amíg neked suttognak a hazai szelek.

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,

Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -

Vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!

Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,

Mikor üresen kopognak a léptek,

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,

Amíg nem kopognak üresen a léptek,

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK

Nagyon szép!

Én már sajnos csak gondolatban tehetem egy gyertyagyújtás kíséretében. :(

Namsokára Anyák Napja!

Egy gyönyörű vers azoknak, akik már csak gondolatban köszönthetik az Édesanyjukat.

Gondolatébresztő azoknak is, akik valami miatt nem tartják a kapcsolatot az Édesanyjukkal.

Anyák napján gondoljunk a Nagymamákra is.

Egy gyönyörű vers azoknak, akik már csak gondolatban köszönthetik az Édesanyjukat.

Gondolatébresztő azoknak is, akik valami miatt nem tartják a kapcsolatot az Édesanyjukkal.

Anyák napján gondoljunk a Nagymamákra is.

Ez gyönyörű...szívből köszönöm!

Gyöngyi

Egy gyönyörű vers azoknak, akik már csak gondolatban köszönthetik az Édesanyjukat.

Gondolatébresztő azoknak is, akik valami miatt nem tartják a kapcsolatot az Édesanyjukkal.

Anyák napján gondoljunk a Nagymamákra is.

Ahogy a napok rövidülnek......

írta : Kibédi Ervin

Ahogy a napok rövidülnek

Úgy érzem, mintha köd borulna rám.

Ahogy az éjjelek lehűlnek

Mind gyakrabban jut eszembe Anyám!

Mit oly sokszor elhalasztottam,

Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár!

Jóvá tennem mit mulasztottam,

De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!

Még nem késő, te még megteheted!

Megőszülve is maradj gyermek.

Mondd meg neki mennyire szereted !

Két keze érted dolgozott csak!

Mindennél jobban szeretett!

Az éjjelt is nappallá téve

Óvott téged és vezetett.

Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél,

Talán még jóvá teheted!

Hát menj, rohanj és simogasd meg

A téged védő két kezet!

Amíg lehet, amíg lehet!

És ha olykor nagyon elfáradtál

Ő hozta vissza kedvedet,

Ő tanított beszélni téged,

Nyitogatta a szemedet,

Mert szeretett, úgy szeretett!

Most vár valahol megfáradtan,

Nem kér sokat, csak keveset.

Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót,

Egy vigasztaló kedveset!

Tán még lehet, tán még lehet.

A szíve érted dobogott csak,

Amíg belebetegedett,

De Ő titkolta, nem mutatta,

Nem mondta el, hogy szenvedett!

Csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza!

Az ember másként nem tehet.

És csókold meg, amíg nem késő

Azt az áldott, édes kezet!

Ha még lehet, ha még lehet!