A szerelem mindig fellángol, akár 10 év után is...

18 éves fiatalok voltunk, és abban az időben még volt lehetőségünk minden hétvégén szórakozni, annak ellenére, hogy tanulók voltunk, nem volt önálló jövedelmünk. Mégis minden hétvégén beültünk egy nagyon jó kis helyre egy nagyon jó kis baráti társasággal. Ennek a baráti társaságnak voltam én is tagja egy olyan fiú oldalán, akivel 3 évet "lehúztam", megvártam míg katona volt, mégsem lettünk egy pár. És ebbe a társaságba tartozott a mostani férjem is:)

Az élet azonban mindenkit másfelé, máshoz sodort. Ha akkor valaki azt mondta volna nekünk, hogy mi valamikor házasok leszünk, biztosan az egész csapat ezen nevetett volna.

Aztán eltelt 10 év és én már túl voltam egy házasságon, volt egy kisfiam, és akkor véletlenül összefutottam vele. Nagyon megörültünk egymásnak, beszélgettünk. Kiderült, hogy ő is nemrég vált el, sok mindent megbeszéltünk és elköszöntünk egymástól.

Aztán az én legjobb barátnőm párkapcsolata is abban az időben ment tönkre és amikor már nagyon a mélyponton volt, megkérdezte tőlem, hogy nem ismerek-e egy normális pasit. Gondolkodtam... És rájöttem, hogy de igen, ismerek, elmondtam neki, hogy nemrég vált el, és ha akarja, akkor összehozom őket. Hát így indult...

Megpróbáltam összehozni őket a barátnőmmel. El is indultunk azon estén a nagy találkozóra, négyen. A barátnőm és én, a férjem és egyik barátja, csak hogy meglegyünk "párosan". De hamar kiderült, hogy ők ketten nem vonzzák egymást. És még hamarabb kiderült az is, hogy mi viszont csak egymással beszélgetünk, megérintjük egymást, összebújva táncolunk és nem figyeltünk a külvilágra.

Attól a naptól kezdve együtt vagyunk. 1 évig éltünk albérletben, amikor összeházasodtunk és rá egy évre született a kislányunk. Hihetetlen szerelem és egymásra találás volt ez, ami a mai napig is bennünk van.

A kapcsolatunk első 10 éve virágzott, de mint bárki másnál, nálunk is adódtak mélypontok, volt, amikor egymás nélkül akartunk tovább menni, de mégsem tettük. És nem a gyerek miatt, hanem magunk miatt. Annyi szép év után újraértékeltük az életünket és másként állunk egymáshoz. Megint az lett a fontos, hogy együtt csináljunk dolgokat, hogy együtt legyünk és hogy figyeljünk egymásra. Tudom, tizenév után az emberek elfáradnak egy kapcsolatban és a napi rutinok, a munka, a család, elveszi az energiánk nagy részét, kevés idő marad a másikra. Mi ezt megváltoztattuk, és azóta új szerelem lobog közöttünk. Most már azt élvezzük, hogy a gyerekek "nélkülünk is boldogulnak", önállóak, így nekünk sokkal több szabadidőnk van. Újra van időnk szórakozni a barátainkkal, moziba menni, vagy csak egy esős délutánon egy meleg plédbe burkolva egy jó filmet megnézni.

Nemrég a születésnapomon olyan meglepetés-partyt rendezett nekem, amiről sejtelmem sem volt és amiben még sosem volt részem. Persze bevonta a gyerekeket és a barátokat is, de még gyermekkoromban sem volt lufikkal, zászlókkal díszített szülinapom.

És az ajándékkártyán csak ennyi állt: "Ha rajtam múlik, Veled akarok megöregedni"!