Történetünk

A történet 2007 második felében kezdődött. Volt egy nem működő kapcsolatom, de kiszállni egyikünk sem akart. A "magány" és a csalódottság elől az internet tágas világába menekültem. Nem volt szándékom ismerkedni, kapcsolatot kialakítani meg pláne nem. Elkezdjem játszani egy online stratégiai játékot, ami később meghozta a szerelmet. A néhány taggal komolyabban is elkezdtünk beszélgetni.

Köztük volt a jelenlegi párom is. Egy idő után az vettem/vettük észre, hogy már csak ketten vagyunk, de nem bántuk. A beszélgetéseknek nem akartunk véget vetni. Kiderült neki is van kapcsolata, de ha lehet ilyet még rosszabbul működött, mint az enyém. Az elején szó sem volt bensőséges viszonyról a találkozás pedig eszünkbe sem jutott. A hónapok gyorsan teltek. Mivel akár az apám is lehetne, annyi év van köztünk, nem gondoltunk arra, hogy köztünk barátságon és az internetes álomvilágon kívül más is kialakuljon. De a szívnek nem lehet parancsolni. Ha nem volt, nem beszélgettünk, akkor azt éreztem, hogy hiányzik. Mintha nem lennék teljes nélküle. Mindent meg tudtunk beszélni, olyanokat, amiket előtte senkivel. Már láttuk, hogy nekünk találkoznunk kell. Ha csak egyszer is látjuk egymást, már akkor is megérte. Azt tudni kell, hogy az ország két végében laktunk. Megbeszéltük, hogy valahol félúton találkozunk. Velencére esett a választás. A találkozóra visszagondolva nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de csodálatos volt. Tudtam, hogy ezzel még nincs vége. Ezt Ő is így gondolta, olyannyira, hogy felrúgta akkori kapcsolatát és megkért költözzek hozzá. Gondolkodás nélkül belementem. Felrúgtam addigi életem és az ország másik végébe költöztem, egy teljesen ismeretlen helyre és mondhatni egy ismeretlen emberhez. A döntésemet a mai napig sem bánom.

Pár hónap együttélés után kiderült, terhes vagyok. Nagyon meglepődtem, mert az orvosok azt mondták, nem lehet gyermekem. Leírhatatlan volt az a boldogság, amit éreztem, egyszerűen nem akartam elhinni.

Amikor pedig kiderült, nem egy, hanem két apróság van a pocakomban, tudtam, hogy ez egy csoda. A párom is nagyon örült, de nem merte beleélni magát, mert mindenki azt mondta, hogy csak akkor lesz biztos, hogy kettő, ha már megszületnek. Egy percig sem gondoltam arra, hogy bármelyik babának is baja lehet. Biztos voltam benne, hogy mind a ketten egészségesek leszek. Mindig is két gyereket szerettem volna. Azt hiszem ezt, hogy most egyszerre megvan a kettő, ajándéknak tekinthetem. A párom korából kiindulva nem biztos, hogy lehetett volna még egy gyermekünk. Erre szerencsére már nem kell gondolnom. A lányok a 35. héten születtek meg teljesen egészségesen és ahhoz képest, hogy öt héttel születtek korábban, a súlyuk is gyönyörű volt.

Mióta a világon vannak - ennek már lassan hét hónapja -, tudom, hogy a legcsodálatosabb dolog Anyának lenni. Gondoskodni ezekről az apró lényekről, akik csak a szüleikre számíthatnak. Csodálatos lehetőséget kaptunk a Boldog és szeretetteli életre. A lányok: Anikó és Kitti bearanyozzák a mindennapjainkat.

Mielőtt még nem voltak azt hittem teljes az életem egy szerető férfi mellett, de tévedtem. Most, hogy már négyen vagyunk, tudom, miért érdemes élni. A párom és a gyermekeim az életem értelmei! A családom az, akikért ha kell, a végsőkig harcolok.

"Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra."