Lehet ebből hosszú távon komoly kapcsolat?!

Nagyon jól éreztük magunkat együtt. Mivel messze laktunk egymástól, illetve a munkahelyem is messze volt (költözködéssel járt), így csak a szabadnapokon tudtunk találkozni. Minden jól ment, nagyon aranyos volt, sokszor hívott is, sms-eket küldött, éreztem, hogy szeret és fontos vagyok neki. Ilyen még soha nem történt ezelőtt velem. Egyik párom se foglalkozott úgy velem, ahogy ő tette. Talán ezért is lettem olyan hirtelen szerelmes belé.

Minden jól ment, aztán szóba jött négy hónap után, hogy összeköltözhetnénk, ha ilyen jól mennek a dolgok. Igen ám, csak akkor nem csak 70 km-re kell költöznöm az ismerőseimtől, családomtól, hanem munkahelyet is változtatnom kell. Először igazából ezt a gondolatot nem is vettem komolyan.

Aztán egyszer csak odakerültem, hogy munkahelyet kezdtünk el keresgélni nekem. Fél hónap múlva be is hívtak interjúra, aminél éreztem, hogy sikerülni is fog. Természetesen, amikor visszahívtak, csak annyit mondtak, hogy a nyári szabadságolások miatt egy hónapot kell várni, de én vagyok az első számú kiválasztott. Én el is kezdtem lassacskán felmondani.

Így fél év után összeköltöztem a párommal. Az ő lakásába a kutyusával együtt lakunk. Egy hétig mindketten otthon voltunk, ami felhőtlenül telt, mennyei volt. Mindketten örültünk egymásnak. Aztán elkezdtünk dolgozni… Itt kezdődtek a problémák.

Én még sose vezettem egyedül háztartást, de otthon sok mindenben kivettem a részem, tehát nem esett nehezemre főzni és egyéb házimunkát elvégezni.

Csak azt nem tudtam, illetve ki kellett tapasztalni, hogy mindezt milyen ütemben, hogyan végezzem munka mellett, ami 8-16:30-ig tart és este hatra érek haza, míg a párom négy órára otthon van.

Nem volt könnyű, emiatt is veszekedtünk, illetve adódott egyéb pénzügyi problémánk is. Sajnos mielőtt ideköltöztem volna, nem beszéltünk az anyagiakról, ami igen csak lényeges lett volna.

Mindkettőnknek van hitele, nekem az autó, neki a lakás, illetve egy készpénzes hitel és hitelkártya, amin csak úgy gyűltek a kamatok, illetve gyűlnek. Ezekről természetesen nem is tudtam, míg oda nem kerültem.

Apránként derültek ki a dolgok, amikor azon vettem észre magam, hogy egyszerűen hónapról hónapra élünk, pedig együtt kerestünk akkor kb. 200.000 Ft-ot.

A lényeg, hogy november végére sikerült „anyós” segítségével az anyagi problémát tésztázni kettőnk között. Aztán decemberbe olyat csinált velem a párom, hogy azt hittem mindennek vége. Elment péntek este „szórakozni” nélkülem, és másnap délután jött haza. Telefont éjfél után már fel se vett, délután egy órakor hívott, hogy éjjel úgy berúgott, hogy a haverjánál kellett aludnia.

Na, én itt azt hittem vége. Nagyon ki voltam akadva. Aztán utána puncsolt is nekem, ígért mindent. Csak aztán néhány hét múlva, amikor én céges évzárón voltam, ő elment egy presszóba csocsózni és iszogatni az egyik „barátos nőjével”, aki ugyan bűn ronda, de hajdanán volt köztünk egy kis románc.

Ez nekem megint nagyon rosszul esett. Barátnőmmel hazafele felmentünk oda hozzájuk (párom kérte), majd a párom elkezdett szurkálódni, mire én elsírtam magam és barátnőmmel elmentünk hozzánk, majd hazament. A barátom nem jött. Mint kiderült elment a csajjal discoba és reggel hétkor jött haza. Itt is kiakadtam, de végül megint megbocsátottam.

Jöttek az ünnepek. A két ünnep között megint veszekedtünk és már össze is pakoltam, telefonáltam a szüleimnek, másnap jöttek is volna értem. De tisztáztuk a dolgokat, és újrakezdtük. A január nagyon szuper volt az elmúltakhoz képest. Kezdtem érezni a változásokat.

De aztán a február… nincsenek már azok a nagy veszekedések, de februárban megint volt egy időszak, hogy majdnem szétmentünk. Ez megint az anyagi és egyéb problémák miatt volt. Tisztáztuk.

Most ott tartunk, hogy nincs egyenlőre különösebb veszekedésünk, de én egyre rosszabbul látom a kapcsolatunkat. Fél éve élünk együtt és most, hogy a problémákat sikerült tisztázni, úgy érzem, hogy ő már nem szeret, csak úgy… együtt él velem… csak úgy vagyunk.

Azt mondja nekem, hogy én „lógok” rajta. Pedig csak foglalkozni szeretnék vele, illetve szeretném, ha ő is foglalkozna velem egy kicsit többet. De van olyan nap, hogy szinte hozzám sem ér, meg sem akar nagyon csókolni, csak amikor elköszön munkába menet, illetve, amikor hazaérek.

Nem tudom, miért múlt így el a „nagy lángolás”. Talán ezek a veszekedések, az anyagi és a féltékenységi dolgaim.

Ugyanis nekem az is mindennapos szenvedés, hogy van két csaj a közelben, akik ugyan csak barátai, de nekem akkor is rosszul esik, ha átmegy hozzájuk, főleg, ha este. A múlt héten pl. ment az egyikhez (akivel decemberbe discoba volt) szőrteleníteni, mert odament a kozmetikus. Este hét órakor ment el, és majdnem fél tíz volt, mire hazajött, mert még ott megkínálta a csaj két sörrel…

Ezek után nem tudom, kinek, mi a véleménye, de ezek a dolgok engem már idegileg nagyon ki tudnak készíteni. Valamikor nagyon boldognak érzem magam mellette, de valamikor meg pont a fordítottja. Ezért is vagyok bizonytalan.

Mindig próbálok egy új esélyt adni a kapcsolatunknak, hogy jobb lesz, de sajnos eddig mindig ugyanoda lyukadtunk ki.

Most már egyre inkább azon gondolkodom, hogy ha még egy ilyen nagyobb veszekedés, vagy „kiruccanása” lesz, akkor bizony albérlet után fogok azonnal nézni. Én ezt nem fogom bírni hosszútávon. Tudom, hogy én se vagyok tökéletes, hibáztam sokat és hibázom olykor-olykor, de ha igazán szeret, figyelembe vehetné az én nézetemet és érzéseimet.

Örülnék, ha minél több véleményt írnátok erről, de legfőképpen csak azért osztottam meg veletek, hogy ne döntsetek elhamarkodottan.

Igaz, hogy lakva ismeri meg egymást igazából az ember és jobb, ha minél hamarabb kiderülnek a dolgok, de mindent tisztázni is kell, mielőtt összeköltöztök, hogy ne ez forduljon elő, mint ami velem is megtörtént.