Mese az elveszett kis sárga autóról

Az én mesém is kezdődhetne úgy, hol volt, hol nem volt... Egy meleg nyári napon ültünk a homokozóban Pécelen. Itt nyaraltál velünk először. Néztelek, ahogyan játszol és mesélsz. Egyszer csak a lapát, mellyel igyekeztem minél több vizes homokot tenni eléd, beleütközött valamibe. Gyorsan kiástam, nehogy olyan dolog legyen, ami nem neked való. S láss csodát nem volt más, mint egy sárga kisautó… Az, amiről a mesém szól most…

Volt egy kisautó, aki nagyon boldog volt, mikor elhozták a játékboltból. A játékboltban többi társával várta, hogy valaki megszeresse. S mikor ez az autó meglátta új kisgazdáját megörült. „Végre!”– gondolta. Kis barátja mindenhová magával cipelte… játszottak a nappaliban az asztalon, a kanapén, a konyhában a szekrényen, a gyerekszobában a szőnyegen. Volt katasztrófa, ütközés, de mindig szerencsésen megúszta.

Barátja még az óvodába is magával vitte, ahol a szekrényben várt rá. A játszótéren a homokban építettek a kisfiúk neki autópályát.

S egy szép napon sok más játékkal együtt becsomagolták. Ő megijedt, de mikor kis barátja elővette megnyugodott. „Hiszen” csak utaztunk- gondolta.

A nagy nyaralásban és játékban egyszer csak elmerült a homokban. Nem aggódott, tudta, hogy nem lehet baj. Hiszen volt már ilyen. De hiába várta, hogy kiássák… nem történt semmi. Pedig lehetett hallani a keresés hangját, a sírást, hogy elveszett. Ő hiába próbált kiabálni. Hiszen csak egy kisautó… Nagyon elszomorodott. Nem tehetett mást csak várt… csak várt…

Biztosan nagyon megörült, mikor észre vette, hogy ott kutatok körülötte. S akkor mennyire meglepődhetett, mikor letisztogattam. S lámpájával már láthatott téged. „Hiszen nem az én kis barátom vagy” –gondolhatta. S te mikor kezedbe vetted, vinni kezdted. Kerestél neki egy padot ott Pécelen és akkor kipróbáltad. Gurult. Milyen vidáman is szaladtak a kerekei. Élveztétek mindketten. Jól megnézegetted magadnak. Kereke, lámpája, ajtaja. S berregtél, ahogyan azt illik. Aztán elmúlt a nyaralás, hazajöttünk. De a Sárga kisautó utazott velünk a kutyusos hátizsákodban. Sőt még agy nagyobb utazásra is elvitted magaddal. Egészen Horvátországig.

S most hol van ez az autócska??? Ott ül a többiekkel a polcodon és várja, mikor játszol vele. Úgy gondolom nagyon boldog, mert te vigyázol rá, hogy ne legyen megint szomorú.