Van tapasztalatod begipszelt lábú, játszó, örökmozgó gyermekkel kapcsolatban? (beszélgetős fórum)

Az jutott eszembe, mikor levették a gipszet a fiamról, azonnal mentem vele a háziorvoshoz. Ő megkérte az asszisztensét, hogy cserélje le a kötést, mert látni szeretné. A néni meg mikor levette a kötést, leszidot engem, hogy miért nem mostam meg a gyerek lábát, a seb környékére szinte rákövült a kosz... Mit mondjak, egést délelőtt játszott az udvaron, aztán ment biciklivel a keresztanyjával, hőség volt, izzadt, az udvaron meg por volt, szóval eleve úgy gipszelték be.

Valahogy eszembe sem jutott, mikor jött a sógornőm, hogy azonnal vinni kell a gyereket a kórházba, hogy én még kiszedjem a kocsiból, hogy megmossam a lábát. Mikor a gipszet levették, úgy mentem a háziorvoshoz, hogy nem jöttem előtte haza.

Köszönöm az eddigi beírásokat, ez a "fórum" azért jó, mert az ember mások esetein is tud tanulni és nem egyedül van a történéssel.

- Eltudják azt képzelni, hogy a begipszelt lábat, valamilyen zsákba kötném és így engedném a gyereket a homokozóba ?

Igen. Az történt, hogy a keresztanyja gyerekülés nélkül vitte biciklin, és belehajtott egy kátyúba, a többit kitaláltad. Nem csak a sípcsontja tört el, srégan hosszában, de volt egy ronda csontig hatoló lágy szöveti sérülés. Azt meg folyamatosan három naponta kellett kezelni kenőccsel, és gipsz alatti kötéssel, ezért nem kapott járógipszet. A fekvő végig fel volt vágva, és átkötve gézzel, így könnyen lekapták, átkötötték a bokáját, és vissza a fekvőgipsz. Még jó, hogy három hét alatt összeforrt a csont, mert az egyik átkötésnél nem vizsgálta meg az orvos, igazán meg sem nézte, így majdnem késő derült ki, hogy a seb nem gyógyult, hanem egy egész nagy területen kezdett elhalni a lágyszövet. Másfajta kenőccsel helyrehozták, de a gipsz levétele után kétnaponta mentem a háziorvoshoz kötözésre, ez újabb három hét volt. De akkor már használhatta a lábát. Mármint rendeltetésszerűen, nem a fenekén csúszkálva.

Ez három éve volt. Tavaj szeptemberben a lányom a suli mosdójába úgy elesett, hogy még aznap este megműtötték. Érdekes, hogy a törött csontvégek a könyökében nem akkor mozdultak el, mikor elesett, hanem mikor itt helyben a baleseti sebész és a radiológus megröntgenezte. Sikerült úgy mozdítaniuk. És a lányomnak is három hétig volt gipszsín a karján, mivel a könyöke volt balesetes, válltól csuklóig, és ő sem kapott körkörös gipszet.

Pont ez a problémám, mert (egy hét múlva nálam fog nyaralni és) már megkaptam az utasítást, hogy mit és hova nem mehet a gyerek: "ne engedd mászókázni ,csúszdázni, homokozni"

Ráadásul ezek a kedvenc játékai, egyébként ez nagyon drága volt ez a fajta gipsz...

Hajaj! Még emlékszem! A fiamnak hat évesen tört el a lába, de neki combközépig ért a gipsz! Az első pár nap felpolcolt lábbal aludt, és nappal is gyakran úgy ült az ágyamban és tévézett, de nagyon hamar rájött, hogy a fenekén csúszkálva tud közlekedni. Három hétig volt rajta az a fekvőgipsz (!), aztán meg levették, és nem kapott tovább gipszet, nem volt rá szükség. A vécén az első napokban úgy ült, hogy emeltem a lábát, mert ha lógott, fájt neki, és mivel hosszú gipsz volt, és szűk a hely, én vittem a vécére, pisilni is ülve pisilt.

Hidd el, a gyerekeknek van fantáziájuk, feltalálják magukat. És lehet viccet csinálni a gipszből, nekünk az volt a mondásunk, hogy senkinekm nincs olyan csizmája, mint neki!