"Van mi sosem múlik el..."

Szóval... Ez egy elég bonyolult történet. Én sem értem. Nem tudom megérteni miért van ez,

3 éve "ismerem" ezt a srácot, de csak neten keresztül akkor még egy másik közösségi oldal volt a divat. Ott lehetett látni a látogatókat, én mindenkinek megnéztem az adatlapját, akinek autó volt kinn profilképnek. Így az övét is. Ő másnap felvett msn-re és bejelölt. Elkezdtünk beszélni kiderült ő is autófényező akar lenni, mint én. Neki nem engedték a szülei. 2 évvel idősebb nálam. Jól elbeszélgettünk, mindig jó fej volt, segített lelkileg. De én néha szemét voltam vele.

Eltelt 3 hónap és éreztem, hogy valami van. Hogy nem volt fenn 1 hétig msn-en és mintha kezdett volna hiányozni... Nem is értettem. Aztán elmondtam neki ezt és ő is hasonlóan vélekedett. Azt mondta szokott gondolni rám... És azért nem volt msn-en, hogy elfelejtsen. De ez nem ment. Bután hangzik, mintha szerelmes lettem volna belé, pedig csak képről láttam. És ez így elég mókás. Sosem találkoztunk, mert akkor 15 voltam és féltem. Amikor már én akartam találkozni, akkor ő nem, már csak azért se. Aztán játszottuk ezt egy ideig és azt is, hogy hol ő tiltott és törölt le, hol én őt. Hetekig nem beszéltünk, majd vagy ő engem vagy én őt bejelöltem.

Volt, hogy fél évig nem volt netem. Néha beszéltünk, DE AKKOR SEM TUDTAM ELFELEJTENI...

2011 szeptemberében mondta, hogy keressek mást, adjak másnak lehetőséget. Jó mondom, majd ha "valaki új jön akkor". Erre 3 napra rá bejelölt egy srác, volt sulimba járt villanyszerelőként. Én odavoltam a szakmáért :D és az osztályért is, bár róla nem tudtam semmit. De ez is úgy volt, hogy mi nem voltunk ismerősök, de közös ismerősünk kiírt valamit az üzenőfalra, ő alá kommentált, én meg azt "tetszikeltem"... és így jelölt be.

Aztán rá 1 hónapra találkoztunk. Összejöttünk úgymond. Igazából kihasznált, mindig bulizott szülinapomkor is meg az ő szülinapján is, szilveszterkor is egyedül voltam.

Bár, úgymond az előző sráccal töltöttem a szilvesztert. Mindketten fenn voltunk msnen, apró örömök az életben. Azt mondta "ha ügyes vagyok" a következőt együtt töltjük...

Ebből tuti nem lesz semmi.

A lényeg, hogy ez a villanyszerelő, neki csak arra kellettem. Pedig tudta, hogy ő az első. Elkapkodtam...

Azért "jártam vele" hogy elfejtsem a másik gyereket, a helvéciait. De nem ment...

Sőt...többet gondoltam rá. Így valamilyen szinten én is kihasználtam a villanyszerelőt, aki névnapomkor közölte, hogy járni akar vele egy csaj. És ő lehet, hogy járni fog vele. Oké mondom. Letöröltem mindenhonnan, nem kerestem, nem beszéltem vele. Még azt is mondta, LEGYÜNK JÓ BARÁTOK, mért így fogom fel a dolgokat, és ő is szenvedett már sokat és akkor mi van? Ja mondom bocs. Laza vagy.

Eltelt 2 hét és bejelölt. Nem igazoltam vissza. Eltelt 2 hónap bejelölt. Visszaigazoltam. Azt mondta megbánta a csajt, kezdjük új lappal. Miért is? Mert kidobta a csaj! Mondom visszatáncolás nincs!

Meg... Amúgy is pótlék volt nekem. Voltak fellángolásaim. De örökké csak a helvéciai járt a fejemben. Igazán...

Kb. 3 napja megint bejelölt a villanyszerelő, hogy legyünk barátok, ő nem akar semmit. Hogy egy kapcsolat után még lehet barátként folytatni. Aha mondom, NÁLATOK!

Meg nem is számít. Ahhoz képest, hogy ő volt az első kb. másfél 2 hét alatt túltettem magam rajta. Míg a helvéciai akihez KÖZÖM NEM VOLT úgymond, még mindig eszemben van. 3 éve...

Ő tudott a villanyszerelőről, hisz mindent elmondtam neki. Jöttek a kifogások hogy messze lakunk egymástól meg félne, hogy megcsalnám stb. Oké, jogos.

De MINDENT MEGPRÓBÁLTAM, HOGY ELFELEJTSEM, EMBEREKKEL, DOLGOKKAL ÉS SEMMI! De ez a megcsalás, ugyanúgy félhetnék én is. Oké nekem több van a számlámon. Sokszor bántottam meg.

Április 7-én voltam Helvécián, kerestem, de nem találtam meg. Bár mintha láttam volna egy srácot, aki hasonlított volna rá. Lehet Ő volt az..? Sose tudom meg, nem mertem oda menni hozzá. Ehhez képest kb. 13 emberrel beszéltem és senki sehol semmit nem tudott. Itt neten is kérdezősködtem. Már chateltem is. Senki nem ismeri...

Nem tudom. Vajon az Élet akarja így, hogy ne találjam meg? Hagyjam békén? Lehet, jobb lenne egymás nélkül? De akkor miért nem múlik el?

Lassan 2 hónapja letiltott ismét. Írtam neki, de letiltott mindenhonnan. Hiába csináltam másik adatlapot, azt mondta, ne keressem. Nővéremnek is írt levelet, hogy hagyjam békén, mert ha nem, megteszi a szükséges lépéseket, vagyis feljelent zaklatásért. Nem tudom, mennyire gondolta komolyan. Volt már, hogy azt mondta, miattam csinálta, hogy könnyebb legyen elfelejteni.

Nem tudom, most mi van... Lesz...

Már esküszöm templomban is voltam. Itthon is imádkoztam. És rá 3 napra és utóbbi rá 1 napra mindig a villanyszerelő keres meg.

DE ÉN AZT "KÉREM", HOGY a helvéciai jelöljön be, írjon üzenetet de mindig "ez" talál meg... MIÉRT?

Még várok a helvéciaira. Bárcsak adna még 1 esélyt. Akkor már nem rontanám el...

Tudom és érzem, hogy ez sosem fog elmúlni, ha 3 éve nem múlt el, ezután se fog!

Én várok rá...!

Amúgy is most szakmunkás vizsgázok autófényezésből, aztán megyek érettségire majd karosszérialakatos és autószerelő szakma. Úgymond fiú suliba járok, mégsem váltott ki belőlem senki hasonló érzéseket. Max. 1-2 fellángolás, ami ideig-óráig tartott és utána "minden a régi volt". Munkával akarom leélni az életem. Most lehet hülyének néz a fél ország de nekem a minden az autó. Nem lesz családom. "MINEK"? Ha nem azzal lehetek akit "szeretek".

Persze másképp lenne, ha visszajönne a helvéciai gyerek.

De persze majdnem biztos vagyok benne, hogy sosem fog.