Szerelmem megismerése

Lehet kinevettek, hogy hogyan lehet gépen keresztül szerelmesnek lenni, de én az voltam. Ő is ezt állította, el is hittem, de neki volt egy barátnője és ez engem teljesen a padlóra küldött. Sokszor megígérte hogy lejön, de sosem jött. 2009. május 3-án kirándulni mentünk Pestre, megbeszéltünk, hogy találkozunk

Amikor Pesten voltunk már, akkor telefonáltam neki, hogy most mi van?! Azt mondta, hogy orvosnál van és sajnos nem tudunk találkozni. Én nem hittem neki. Megint jött a sírás. Onnan kezdve megfogadtam, hogy többé nem írok neki.

2009. május 7-én mégis felmentem MSN-re. Azt írta, hogy „Elindultam hozzád” és kilépett... Nem hittem neki. Felhívott később és mondta, hogy itt van Szárligeten, egy megállónyira onnan, ahol lakunk. Jesszus! - mondtam.

Azonnal kimentem az állomásra, tesóm is elkísért. Beállt a vonat, én már rosszul voltam. És leszállt. Annyira örültem neki, azt sem tudtam hogy mit csináljak... megpusziljam vagy mi... De csak megöleltem.

A következő május közepén már a kisbabánkat vártunk. El akartam vetetni, de nem engedte és apukám sem. Innen is köszönöm az Istennek, hogy nem tettem. Megtartottam.

Ha hiszitek, ha nem, ő volt az első férfi az életembe és remélem az utolsó is. Június közepén leköltözött hozzánk. 2010. február 2-án megszületett a kisfiunk, akit az apukája után neveztem el Richárdnak.

Azóta is együtt élünk, igaz, hogy szegénységben, de boldogságban és szeretetben.