Köszönöm R, hogy akkor elengedtél!

Albérlet iránt érdeklődtek, mert messziről jöttek és itt az én falumba kaptak munkát, ami kb 1,5-2 évig fog tartani. Nevezzük a nevükön őket, az egyik legyen R, a másik pedig Z. R 40 éves, elvált 2 gyerekes férfi volt, míg Z 35 éves nőtlet férfi.

Szinte minden este bejártak, volt amikor ebédidőben is. Én pénzes, nagyképű parasztoknak tartottam őket, mert úgy is viselkedtek. Z aránylag normálisabb volt, de R-rel nagyon sokat összekaptam, állandóan oltogatott, én vissza, mindenbe belekötött, de csak azért, hogy bosszantson. Állítom csak azért járt be, hogy engem mindig kihozzon a sodromból, már olyan szinten utáltam őt, hogy mikor megláttam, felment a vérnyomásom, de egy estét sem hagytak ki, hogy be ne jöjjenek munka után. A Fönökasszonyommal voltunk ketten váltott műszakban és mivel nyár volt, minden pénteken bográcsozásos bulit tartottak, amire persze minden második héten (mert minden második héten hétvégére ők hazautaztak) a fiúk is eljöttek. Én már annyira utáltam R-t, hogy inkább miatta nem mentem el.

Egyik vasárnap betévedtek este ismét a sörözőbe hozzám és rákérdeztek, hogy miért nem voltam pénteken, merre jártam. Közöltem, hogy otthon és nem volt kedvem eljönni.

R: - Nem voltál otthon.

Én: - De otthon voltam, hajnali 1-ig gépeztem.

R: - Pedig mi ott jártunk és nem égett a villany.

Én: - Azt sem tudjátok, hol lakom! :D

R: - De tudjuk, ott voltunk, még dudáltunk is, és nem jött ki senki.

Erre benyögték a pontos címem, én meg tágra kerekedett szemekkel bámultam, hogy honnan a francból tudják?!

Másnap az volt az első dolgom, hogy a kiderítsem ezt a dolgot. Elsőnek a fönökömre tippeltem, mert ők eléggé jó beszélőviszonyba kerültek. Azt állította, hogy ő nem mondott nekik semmit, de tényleg ott voltak és R egyfolytában rólam beszél és tetszem neki. Hát én ezt nagyon nem akartam elhinni, mert nem úgy viselkedett, de attól a pillanattól valami megváltozott bennem is. Egész jóképű volt, humoros, csak hát az a 18 év...

Egyik csütörtök este ismét bejöttek és megbeszéltük viccelődve, hogy másnap (pénteken) találkozunk itt a bográcsozásnál. El is jött! Kicsit iszogattunk mindketten és rengeteget beszélgettünk, mire olyan éjfél fele felajánlotta, hogy hazakísér. Elindultunk, de egy közeli kis parkban leültünk beszélgetni és akkor elcsattant az első csók is. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi, sem a korkülömbség, sem az, hogy mi lesz ezek után. Elragadott a hév és kb 2 órán keresztül üldögéltünk a parkban és csókoloztunk. Megbeszéltük, hogy egyikünk sem akar semmi komolyat a másiktól, ő is szingli, én is az voltam, hát elmulatjuk az időt kettesben. Megbeszéltük, hogy a két hét múlva tartandó buliról szépen lelépünk és eltöltünk együtt valahol egy éjszakát. (Most meg lehet kövezni, de szerintem semmi rossz nincs ebben). Az alatt a két hét alatt minden eggyes nap hívogatott telefonon, órák hosszat beszélgettünk, jó éjtes és jó reggeles sms-eket kaptam tőle, ami kicsit már kezdett fura lenni. Míg egy nap elhívott engem vacsorázni. Nem értettem ezt az egészet, mert ha egy érzelmektől mentes éjszakát akar velem eltölteni, akkor minek foglalkozik velem ennyit? Minek visz el vacsorázni? A vacsora alatt fogta a kezemet, egyfolytában bókolt, hogy milyen szép vagyok és szóba került minden. Az ő zűrös élete, az enyém is és nagyon jól elvoltunk. Vacsora végeztével beszálltunk a kocsiba és egy eldugott erdő részre vezetett ahol megálltunk, felém fordult és azt mondta, hogy kérdezni szeretne tőlem egy fontos dolgot.

R: - Téged nem zavar az, hogy van két lányom?

Én: - Nem.

R: - És a majdnem 20 év korkülönbség?

Én: - Az sem zavar, de nem értem miért kérdezed ezt tőlem? Miért fontosak ezek a dolgok, amikor csak elszórakozunk egymással?

Lehajtotta a fejét, aztán a szemebe nézet és azt mondta: - Azért mert szeretlek, SZ-E-R-E-T-L-E-K!

Hirtelen nyelni sem tudtam a meglepődéstől, csak annyit kértem tőle, hogy vigyen haza. Hazaértem, leültem az ágyam szélére és csak néztem magam elé... Annyi minden kavargott a fejemben. Annyi meg annyi kérdés.. Hogy mikor jött erre rá? Hogy miért pont én, egy mezei, falusi lány kellek neki? Nem értettem semmit. Aztán egy jó éjt sms tőle: "Most már le merem írni neked, hogy beléd szerettem, szeretlek és jó éjt!"

Teltek a napok és ő minden este megvárta míg bezárok és minden egyes este hazavitt kocsival, de csókon kívül más nem történt köztünk.

Míg nem eljött a buli napja! Elbulizgattunk, eliszogattunk, eltáncikáltunk és hajnali fél 1- kor leléptünk óvatosan. Elmentünk az ő albérletébe és ott megtörtént a dolog. Soha ilyen gyönyört nem éltem át, csodálatos volt a vele töltött éjszaka, reggel még hazavitt és utána útnak indult messzire, az ő hazájába. Egész hétvégén sms-ek, órákig tartó telefonbeszélgetések... én meg fülig szerelmes lettem ebbe a férfiba! Tökéletesnek tűnt ez a 3 hónap, állandóan mentünk, csavarogtunk, közös programokat csináltunk, amikor dolgoztam, jött mindig hozzám, amikor neki hétvégére haza kellett menni, akkor majd meg őrültünk egymás hiányától.

Karácsonykor, szilveszterkor többszáz km-t utazott miattam, hogy együtt töltsük az ünnepeket. Csodálatos volt az egész, a felhők felett repdestem, míg egy nap megváltozott minden. Neki újból haza kellett mennie hétvégére és telefonon nem értem el egész nap. Hiába hívtam, nem vette fel, az sms-eimre nem válaszolt. Megijedtem, azt hittem, valami történt vele, mert ilyet sosem csinált, szinte nem telt úgy el 2 óra hossza, hogy ne jelentkezett volna. Másnap reggel felhívott, hogy ne haragudjak, de az egyik barátjának elment valamit segíteni és otthon hagyta a telefonját. Aztán azt is elmesélte, hogy:

R:- Felhívott a kisebbik lányom, hogy menjünk el moziba.

Én: - Hát menjél nyugodtan, ebbe nincs semmi, máskor is elszoktál velük menni.

R: - De utána felhívott a nagyobbik is...

Én: - Hogyhogy?

R: - Hogy menjünk négyen...

Én: - Négyen??? :O Ki a negyedik?

R: - A volt feleségem.

Én: - De remélem azt mondtad, hogy nem ?!

R: - Nem, azt mondtam, hogy felőlem mehetünk...

Ezen úgy bepipultam, hogy mérgemben azt mondtam neki: - Jó, akkor menjél a volt feleségeddel, érezd jól magad velük, engem meg felejtsél el!

Erre ő: - Hát jó, ha így akarod, de majd ha hétfőn visszamegyek, akkor majd megbeszéljük.

Iszonyú volt, nem tudtam hova rakni az egészet... Utálattal beszélt mindig a volt feleségéről, nem hogy még moziba menni vele, az addig oké, hogy a lányokkal elmegy, de minek oda a volt feleség is? És ha R engem szeret, akkor miért ment bele ilyen könnyen? Elbizonytalanodtam! Hétfő reggel írtam neki egy sms-t, hogy most mi van? Erre visszaírt, hogy "Nem tudom, elbizonytalanodtam, nem tudom, hogy akarom-e ezt az egészet, lehet, nem állok készen egy komoly kapcsolatra!" Moccani nem tudtam a telefonnal a kezemben. Arra gondoltam, hogy adok neki pár napot, hátha meggondolja magát, lesz ideje gondolkodni és hátha belátja, hogy én kellek neki.

Eltelt 4 nap és nem keresett. Kezembe vettem a telefont és írtam neki egy határozott smst: "Elég időt kaptál, hogy átgondolj mindent, most már szeretnék válaszokat kapni a kérdéseimre, azután lezárni végleg ezt az ügyet". Megírtam még neki az sms-ben, hogy hol és mikor várom. El is jött a megbeszélt időben, a megbeszélt helyre. Beszálltam a kocsiba és belemosolygott a arcomba, Tündérkének szólított, ahogy az egész kapcsolatunk alatt becézett. És akkor jött az "öszinteség"...

Elmondása szerint megijedt a komoly kapcsolattól, hogy én túl fiatal vagyok hozzá és nem akarja tönkretenni az életem, hogy ezt megfogom majd neki egyszer köszönni, hogy neki is fáj, de ez a legjobb döntés. Közölte, hogy nyugodtan vágjam pofán, hordjam el mindennek... Én meg fogtam magam és egy szó nélkül kiszálltam a kocsiból és ott hagytam.

Életem legrosszabb napjai voltak, minden percben sírtam, minden dolog rá emlékeztetett. Csak ő járt a fejemben, nem értettem, hogy miért csinálta ezt velem? Hogy miért vitt érzelmeket ebbe a kapcsolatba, amikor tudta, hogy csak egy játék lesz? Két nap múlva kaptam tőle egy sms-t: "Nem gondoltam volna, hogy ennyire elviselhetetlen lesz a hiányod.", visszaírtam neki, hogy akkor próbáljuk meg újra, de erre már nem jött válasz. Elhatároztam, hogy elég volt a megalázásból, kitöröltem az összes sms-ét és éltem az életem tovább. Időközben otthagytam a sörözőt és új állást találtam. Teljesen új életet akartam kezdeni, mikor kb. három hét elteltével R újra felkeresett. Találkozni akart és én belementem, azzal a reménnyel, hogy hátha nem bírja nélkülem és megbánt mindent. Találkoztunk abban a parkban, ahol az első csókunk elcsattant. Megölelt és megpuszilt. Elmesélte, hogy kapott egy másik állásajánlatott ott, ahol lakik és valószínűleg el fogja fogadni. Csókolgatott össze-vissza és azt mondta, hogy nagyon hiányzom neki, átgondolja a dolgokat és hívni fog. Teltek a napok, ő elment. Itt hagyott mindent, a falumat, az emlékeinket és engem is. Azóta több mint 1 év telt el, nem találkoztunk, de nem is akarok vele többet. Rengeteg időbe telt, mire túlléptem rajta, de sikerült. Most már hálás vagyok neki, hogy elhagyott, mert tanultam ebből az esetből is! Három csodálatos hónap volt, de egyszer minden elmúlik és napról napra az emléke is elhalványult a szívemben! Köszönöm R, hogy akkor elengedtél.