Van egy jó ötletetek, elhidegült házasság feldolgozására? (beszélgetés)
Én sem. Ráadásul évekig tartott.
Én érzelmileg nem léptem ilyen könnyen túl rajta.
Engem adósságba nem sodort, de váláskor mindenemet elvette. csak olyan dolgaink voltak amiért még lánykoromban én dolgoztam meg, ő pedig még a gyerekágyat, babakocsit is el akarta perelni. Alig tudta a bíró meggyőzni arról, hogy ami a gyerek tulajdona, azt nem kaphatja meg. Pokol tud lenni egy válás, viszont ha elül a vihar, annál jobban lehet élvezni a régen várt nyugalmat. Még kisemmizve is jobb mint egy nem normálissal.
Ritka az ilyen. Nálunk mèg egy vagyon adósságot is a nyakamba sózott mielött lelèpett.
Megyek főzni és lenyugodni. Kívánom, tudd meghozni a számodra legjobb döntést, és ne hezitálj a változtatáson!
Hát még ha tudná, hogy itt kértem tanácsot. Botrány lenne.
Akkor meg? Vársz még valamire?
(Bocs, de kezdek berágni. :)))
Mutasd meg neki a fórumbejegyzéseket. Had lássa már hogy nem csak szerinted nem normális amit csinál. Egy szégyen! Egy csődtömeg az az ember, és nem férfi!
Jó kérdés. Úgy érzem én is, hogy ezzel (is) megaláz.
Akkor abból indulj ki, hogy egy intelligens emberrel mindent meg lehet beszélni. Ha vele nem, az is elgondolkodtató. Ráadásul azzal hogy nem kommunikál veled miközben te fontos dologról akarsz vele beszélni, még meg is aláz. Tényleg érdemes az életedet ilyen bunkóra pazarolni? Úgy ott hagynám mint a szél!
Lehet meghallgat, de ő nem mond semmit.
Új hölgy itt is volt, csak végülis úgy döntött a "hölgy", hogy mégsem kell neki.
Az élet komoly dolgait szemtől szembe beszéljük meg, nem sunyi módon írásban. Merj elé állni. ha hárít, meg tudod te mondani neki, hogy márpedig most meghallgatsz!
Ő akart válni, mert az gondolta új hölgy ismerősével minden jobb lesz mint velem. bennem egy világ dőlt össze, mert elképzelni sem tudtam az életemet nélküle. Szentül hittem, hogy együtt fogunk megöregedni. Akkor a világ legnagyobb tragédiájának éltem meg, de mindenből fel lehet állni, és ki lehet alakítani egy még örömtelibb életet. :)
Lehet hogy te még máshogy gondolod, de én már voltam bent is és kint is, tudom a külömbséget. :)
Jónak tartom én is a levelet, elolvasná, aztán annyi.
Komoly dilemmában vagyok, érdemes- e. Annyira nem méltat, hogy legalább megmondja mit nem csinálok jól, miben változzak.
Ő akart válni? Vagy csak te döntöttél így?
Tipikusan homokba dugom a fejem... én mégis azt gondolom, hogy írásban próbálnám kifejezni az érzéseimet, gondolataimat, azok elől nem tud "elmenekülni". És talán Te is összeszedettebben tudnád elmondani a rossz érzéseidet, úgy, hogy közben azt is ki tudod fejezni, hogy számodra viszont ő fontos. Vannak férfiak, akik félnek az érzésektől. Őket meg kell tanítani arra, hogy be tudják fogadni, ha jó, ha rossz. És kénytelen lesz rá reagálni. Később, ha ez működik, talán jobban fog menni közvetlenül is. Hátha nincs veszíteni való.. rosszabb talán nem lesz ettől, ha pedig igen, akkor megéri elgondolkodni azon, amit Judit írt - van élet nélküle is. Annyi minden várhat Rád még, ha nem is feltétlenül egy férfi személyében.. A férfiak azért érzik magukat biztonságban, mert azt gondolják, hogy egy nő nem lép ki a bizonytalanba.. hát pedig de, és utána sokkal magabiztosabbá válnak.
A pasi beszélgetni se akar vele...
én úgy szabadultam meg a régitől, hogy mindent hagytam nála...
Azért tartod későnek, mert csak férfival tudod elképzelni az életedet. Hát ahhoz valóban késő. Képzeld, én is úgy ragaszkodtam a férjemhez mint te, el nem tudtam képzelni az életemet nélküle. És mégis elváltunk és élek. Hoppá! Válás után jöttem rá, hogy van élet nélküle is. Más dolgok kezdtek érdekelni mint mellette, más lett az időbeosztásom is, több időt tudok tölteni saját magammal, az egészségemmel többet tudok foglalkozni, és sorolhatnám. Nem várt módon minden sokkal egyszerűbb lett. Tényleg nem gondoltam volna. Bátran vágjál bele a nélküle való életbe ha ő nem hiányol téged. Ha ez így van, gondold el, ő, férfi létére nem fél egyedül maradni. te pedig egy életrevaló nő nem merd vállalni az ismeretlen helyzetet? Hidd el, van élet nélküle is. :)
Amîg van remèny hogy helyre hozható, mièrt ne hozhatná helyre. Èrtem èn hogy egyszerübb megszabadulni a pasitól, ès vinni a gyerekeket, házat, kocsit.
Ugyan, ez csak kifogás!
12 év és 2 gyerek után kezdtem új életet a nulláról.
Sosincs késő! Egy életed van!
50 évesen azért már későnek tartom.
Hány évesek vagytok, mert ezt nem láttam még a hozzászólásokban. Nyilván ennyi idő után sokszor megszokásról beszélünk.
Miért félsz új életet kezdeni, ha arról van szó?
Mert nyilván félsz, azért nem mersz lépni.
Sosem késő új életet kezdeni!
Megmondaná megbolondultam, egy próbát azért megérne. Bár, jobban belegondolva inkább menekülne, nehogy beszélgetésre kerüljön a sor.
Igen. Talán kicsit rosszabb irányba. :(
Hívd el randizni! Mint régen.
Azt ne várd hogy majd otthon a konyhaasztal mellett úgy hogy semmin nem változtatsz változik a helyzet, majd magától vagy nyektetésre megnyílik és az érzelmeit fogjátok mélabúban kitárgyalni.
Egy randin lehet kötetlenül beszélgetni, finom étel, jó bor, egy séta, mozi, összebújás úton-útfélen felpezsdíti egy picit az életeteket.
Nem hajlandó beszélni:(
Nem tudom hogyan tovább.
További ajánlott fórumok: