Unokabátyám 4 évesen szembesült azzal hogy az apja felakasztotta magát. Ő találta meg. Aztán buliból ő is többször megpróbálta. Kicsi volt, még gyerek. Később aaz ital rabjává vált. Volt egy súlyos balesete. Felépült belőle, de maradtak maradandó sérülései. De még ekkor se lassított. Kereste a bajt, a bulikat. Nagykanállal falta az életet. 32 évesen meghalt szívelégtelenségben. Hogy ennek volt-e köze az apja halálához, vagy ahhoz hogy ő talált rá? Fogalmam sincs. Nem vagyok pszichológushoz. De remélem odaát nyugalmat lelt.
Szerintem ezen nem kellene agyalnod, mert ami 23 évvel ezelőtt megtörtént, azt úgysem tudod megváltoztatni.
Amit az események benned okoztak, azt kell feldolgoznod.
Nálunk ilyen tragédia nem történt, "csak" elváltak, és gyakorlatilag, egyetlen 3 éves kivétellel, nem láttam férfit magam körül, nem tanultam el a kommunikációt, a problémamegoldásokat férfi és nő között. De ezt nem mondanám rálátásnak, mert a megoldásokról fogalmam sincs.
Hamarosan betöltöm a 63 évet.
Volt egy 23 éves házasságom, a férjemmel összekapaszkodtunk, de az ő halála óta falak vannak körülöttem.
Szeretnék kicsit többet tudni magamról, nagyon érdekelnek a transzgenerációs minták. Jelenleg nincs olyan anyagi helyzetem, hogy pszichodráma vagy pszichológushoz forduljak. Szeretném megtudni milyen következményei vannak annak, hogy az apám 2 éves koromban öngyilkosságot követett el és édesanyám nevelt fel. Ő volt a férfi és a női minta is előttem. Nem szeretnék olyan életet, mint amilyet ő él. Sajnos rosszul választott kétszer is. Van akinek van erre rálátása? Most 25 éves nő vagyok.