Mért NE, NE, NE legyünk öngyilkosok?! (tudásbázis)

[link]

Érdemes megnézni annak ,akit érdekel a téma.

Nem tudom, hogy meséltem vagy sem, ezért írok róla. Amikor az előző lakásomban laktam, ott az ablakom a függőfolyosóra nézett az ötödiken!!!! Ott kamaszok 15-17 évesek, azzal szerették volna bebizonyítani az ottani lányoknak, hogy ők mekkora ágyúk, hogy kívülről lemásztak az ötödik emeletről a negyedikre!

Kirohantam, és nem halkan de elmondtam az egyik ifjoncnak, hogy szerencsés esetben ha lesik, akkor meghall, de a rosszabbik eset, ha rokkant lesz ... mert akkor a környezetét is tönkre teszi.

Többet előttem nem mászkáltak.

Ezzel igazából azt akartam mondani, hogy sokszor nincsenek az emberek tudatukban, hogy mit cselekszenek, és annak mi lehet a következménye. Gondolj bele, ha mégsem hal meg, akkor ismerősök, a barátok ezt hogy élik meg?

Tehát bárhonnan nézem, az öngyilkosság a legnagyobb baromság!

Akkor te majd nem k3rdezed meg...Istennek hála, én mindig megkérdezem! Szerencsére, nem gondolkodom úgy, ahogy te (tipikus, társadalmi nyomásos, megyek a tömeg után, vélemény)...mert aki öngyi lesz az jaj, meg blö....szegény családjára nem gondol...

Az egyetlen, akit sajnálni tudok egy ilyen helyzetben az az áldozat és senki más! A család és jó ismerős, barát, azért van, hogy támaszt nyújtson! Egy öngyilkosságot elkövető személyr sajnos, senki nem hallgat meg, nem figyelnek rá, ha mondanak neki valamit, az is csak id..ta sablon sz.r duma! Mai napig utálom érte a szeretteim, amiért nem hallgatták meg a lelkükkel azt a kínt amit az okozott, hogy tini koromban, szexuálisan bántalmaztak! Haragszom rájuk, hogy csak leostobáztak, legyintettek! Aztán mikor baj történt, már későn sipìtoztak! Társadalmi nyomás.....semmi más! Ha xy elítéli, elítéli sok más is..ördögi kör!😣

Másképp látjuk a dolgokat. Számomra éppen annyira gáz, ha az ember másokat hibáztat azért, mert ő eljutott addig.

Ha valaki meg akarja tenni, akkor kérdezgetheted, mi a baj, ott lehetsz mellette 23 órán keresztül is. Abban az 1 órában fogja megtenni mikor megpróbálsz végre a saját dolgoddal is foglalkozni.

Nem foglalkozhatunk fél életen keresztül másokkal, mert közben a saját életünket nem fogjuk tudni élni.

Megszenvedtem vele, rendesen..

Utána még évekig vagdostam magam, vagy haraptam, alvajáróként akartam az ablakon kiugrani..stb.!

Szerencsére elmúlt, leküzdöttem. Ma már nyíltan beszélek erről, bárkinek. Az okokról is, amiért nem akartam tovàbb élni. Most már ilyen szempontból, jól vagyok! Meggyógyultam! A Lelkem, elfogadta ami történt és már nem kívánom a halált!❤

Sajnos saját tapasztalat. Elmondom százszor mit és hogy kellene csinálni, hogy jobb legyen. Jön a bólogatás, hogy rendben, majd ezzel szöges ellentétben csinálja tovább a dolgait.

Önző vagyok, nekem is egy életem van. Nem akarok más hülyeségébe belerokkanni.

Igen, beszűkül a tudat, mint az aranyhal úszkál körbe - körbe, mindig ugyanaz, nem lát túl a fájdalmán.

De látod, te is itt vagy, legyőzted ezt is. ❤️

Ezt mondja egy ismerősöm is, akinek a bátyja öngyilkos lett. Folyton fenyegetőzött, rettegett a család, mikor hol találják meg holtan. Be is következett, de nagyon úgy tűnt, nem teljesen igy gondolta.

Én sem értek egyet a környezet terhelésével, ez nem fair és nem is vezet sehova. Segítséget kell kérni és küzdeni.

Van aki egy szó utalást nem tesz csak megteszi. Akkor meg jön a család, szomszéd, kollégák, hogy dehát mindig olyan vidám, életszerető ember volt, nem értjük...

Az öngyilkosok zöme nem meghalni akar, csak szabadulni az elviselhetetlen helyzetéből.

Ez teljesen igaz! Én sem akartam meghalni, utólag örülök, hogy egyikbe sem haltam bele! De, akkor azt éreztem, még egy esetleges halál is jobb, mint így élni. Pedig szeretem az életem. Mindig mosolyogtam, viccelődtem, aztán egyszer beütött a gikszer...és nem láttam már a fájdalmon kívül, semmi mást!

Az a nagy franc ezzel a morfondírozással, hogy egyre lefele viszi csak az embert, beszippantja, mint egy örvény, és nem engedi meg magának a felfelé rugaszkodás lehetőségét.

Persze ha valaki eleve negatív beállítódású, akkor ez törvényszerű.

Nincs sajnos olyan ember a világon, aki el tudná dönteni biztonsággal, hogy a tervezgető ember csak a figyelmet és törődést keresi, vagy valóban elhatározta magát.

Az mindig utólag derül ki sajnos. :(

De létezik a cry for help szindróma, amire oda kell figyelni!

NE, NE TEDD MEG!

Lehet, hogy rosszul sül el, és örökre nyomorék maradsz. AZ se hiányzik senkinek.

KELL találni egy olyan célt, amiért megéri élni.

Mindenkinek van olyan, csak meg kell találni.

Na és ahhoz mit szólsz, van hogy "semmi" oka sincs, se szerelmi bánat se félkezű Teddy mackó etc. Ilyen esetben számos betegség tünete, de sajnos nem olyan egyszerűen gyógyítható.

Ettől függetlenül az aktuális nekikeseredés is suiciddá tehet, tényleg örülhetsz hogy elképzelni sem tudod milyen ennyire reménytelennek érezni mindent.

Az öngyilkosok zöme nem meghalni akar, csak szabadulni az elviselhetetlen helyzetéből.

Azért mert ez legnagyobb baromság!

Amikor az ember ezen gondolkodik, pszichológia értelem, ő nem lesz öngyilkos, mivel gondolkodik ezen. Aki ténylegesen meg akarja tenni, ő megteszi és nem kérdez. Na most ez a szürreális véleményem.

Szerintem azon gondolkodj, hogy milyen kiutad van, és gondolkodj el ezeken. Biztos van köztetek néhány jó néhány más meg oldás ...de az öngyilkosság a legnagyobb őrültség!

Hidd el rengeteg szép dolog van az életben, csak ezt meg kell találni.

Üdv

Miért, ne?

Mert NEM éri meg!!

Mondom ezt én, két kísérlettel a hátam mögött!

Biztos én vagyok szerencsés, de halvány lila segédgőzöm sincsen, hogy egy fiatal életerős embernek miért lehetnek ilyen gondolatai.

Talán abban az esetben elgondolkodnék rajta, ha az orvosok egyöntetűen azt mondanák, hogy néhány hetem vagy hónapom van hátra, de készüljek fel, abban az időben a poklot fogom megjárni én is és a hozzátartozóim is.

De hogy valaki egy szerelem, munkahely elvesztése, vagy a Teddy macijának letört keze miatt ebbe az állapotba kerüljön az mindig is érthetetlen volt számomra és az is marad.

Azért ne legyünk, mert úgyis meghalunk egyszer! Azt a kis? időt meg ki lehet itt bírni, nem? Addig is meg lehet nézni, mi történik. Ha már úgyis meg akarunk halni, akkor nyugodtan szemlélhetjük a kívülállók nyugalmával a dolgokat. Vesztenivaló nincs, szóval meg is próbálhatjuk, hogy utolsó napjainkban még jól érezzük magunkat. Aztán később még mindig öngyilkosok lehetünk. Ha rosszabb lesz.

De lehet, hogy jobb lesz. Akkor meg kár lett volna.

Meg drága a temetés. Abból már lehetne csinálni egy csomó mindent. Vagy ha nincs pénz. Először össze kell spórolni egy rendes temetésrevalót. Mert értem én, hogy nem érdekel, na de azért csak nem akarsz majd egy t.szkós szatyorban nyugodni. Meg mire az lebomlik..

Ha valaki, én aztán tényleg megértem ezt a lelkiállapotot, mégis meg kell kérdeznem, ha te már tudod mi a teendő, eldöntötted, akkor miért vagy itt? Mit vársz tőlünk? Tudom, semmit... De valamit mégis, különben nem írtál volna.

Nem emlékszem sokra belőled, de arra igen, hogy évek óta azzal a balf@sszal kínlódsz. Kezdhetnéd ott hogy véget vetsz ennek, egy nyomorral kevesebb. A vele való cseszkődésnek vess véget, ne az életednek!

Köszönöm, de nem!

Én abszolút nem vagyok vallásos, nem hiszek az ilyesmiben.

Fáradt vagyok és el akarok engedni mindent. A napi szinten lévő gyomorgörcsöt és a többi dolgot!

És nem akarod elmesélni itt?

Hátha tudunk pát vigasztaló szót mondani.

Sziasztok. Én senkit nem akarok biztatni, h tegye meg. Én abban a szakaszban vagyok, amikor már elterveztem fejben melyik lenne a legjobb módszer.

Higgyétek el, megvan rá az okom. Nem érdekel semmi, szóval! A családom se. Sajnos hosszú ideje tart ez az időszak. És a legjobb, h senki nem ért meg. Nem tudok beszélni senkivel se, még az élettársammal se. Igazából nem tudom h jutottam el erre a szintre.