Vak emberrel te kezdenél komoly kapcsolatot? (beszélgetés)

"Mindenki egészséges gyereket akar, így igyekszik mindenki megadni a legnagyobb esélyt erre, nem rontva egy olyan tulajdonsággal, amire esetleg a szülei által fogékonyabb..."

Az a vak ember, akinek a példája itt beszélgetés tárgya, nem "genetikailag" vakult meg, hanem "inkubátorilag" - ezt azért nem árt figyelembe venni.

Lehet, hogy Neked van igazad.

Vélemény és tanács között azonban én érzek némi különbséget.

Az utolsó mondatod azonban telitalálat, ehhez kétség nem fér.

Hat nekem nem ez volt a benyomasom...

Ha vki feltesz 1 kerdest, akkor velemenyekre kivancsi.

Most az FI szembesult a valosaggal; amit a kornyezeteben is tapasztalt: a legtobb ember nem kotne ossze az eletet 1 vak emberrel; onkent.

Ezert is irtam korabban; hogy ezt a reszet is at kell gondolnia... Ha vkinek ennyire fontos; hogy mit mondanak masok; annak ezzel sem art szamolnia. Valszeg senki nem fogja azt mondani; hogy irigyel es jol dontottel. De ettol; az FI erezheti vele jol magat; lehet elegedett a dontesevel; de ehhez kell 1 nagyobb magabiztossag. + a szerelmen kivul 1-2 stabil indok, amit te is tudsz, csak nem osztasz meg velunk.

Pl. nem vagy sikeres a parkeresesben; vonzo szamodra; h a partnered kiszolgaltatott; jobb embernek erzed magad; hogy 1 ilyen emberrel vagy egyutt; neked is van esetleg mas eu-i problamad... stb.

Ne akard megvaltoztatni az embereket. Ha elfogadast varsz, kezd azzal; hogy elfogadod; hogy rengetegen nem ertenek ezzel egyet.

Nem vártam köszönetet, de azért köszi!

Se oszt, se szoroz, hogy én megértettelek. (Csepp a tengerben...)

Azt tapasztalom, hogy sokan, akik olvasnak-írnak ide, nem veszik észre, hogy nem tanácsot kérsz, hanem oszlatni szeretnéd a "ködöt". (Sajnálom, de az az érzésem, hogy ez nem fog menni; az előítélet olyan kemény valami, mint a beton.)

De TÉNY, hogy nem lát.

Nem kell messze menni, sosem látja a mosolyom, sosem fogja látni a világot utazás közben, sosem fog tudni 100%osan figyelni a gyermekére, mert nem lát...stb. holnapig sorolhatnám.

Attól, hogy valamit-valahogy meg tud csinálno, attól nem tud teljes életet élni sajnos.

Tök jó dolog, hogy Te ennek ellenére szeretsz valakit, én őszintén drukkolok.

De már átestünk a ló másik oldalára, és ez nem kirekesztés, ezek a tények.

Így igaz, ahogy írod.

Volt a legszűkebb családomban egy ember, nem vak, hanem mozgássérült. MINDENT meg tudott oldani, amit mindenki más is, mindenféle praktikákkal, segédeszközökkel, ötlettel-ésszel... Teljes értékű ember volt azzal együtt is, hogy az egyik lába cm-ekkel volt rövidebb.

Ha tényleg csak az volt a célod, hogy felhívjad a figyelmét a T. Köznek, arra, hogy helyenként téves elképzeléseik vannak a látóknak a vakokról, akkor, úgy tűnik, teljes sikerrel jártál. Gratulálok!

Hat igen; csak 1 baratsag meg 1 szerelem; parkapcsolat nem ugyanaz.

Azt gondolom; hogy mindenki az utobbit velemenyezte, mert te is azt kerdezted.

Ha meg szerelmes vagy, akkor teljesen normalis ez a hozzaallas. Ahogy a kornyezetede is, mivel ok nem azok.

Mindig lesznek olyanok, akik elutasitoak; nem ertik; sztem csak a kozvetlen kornyezet szamit. Idovel ugyis elfogadjak; de vannak korlatai 1 vak embernek es nagyon mas, mint 1 latoval elni. Ez tuti.

Viszont nem te lennel az 1. es utolso, akinek a valasztasat nem ertik, sztem ezzel sincs baj.

Szoval a legtobb ember azt fogja mondani; hogy nem kezdene, ez lesz mindig az oszinte reakcio; ezt is merlegeld; hogy ezzel akarsz-e egyutt elni...

Miért akarsz bárkit is meggyőzni?

Te együtt tudsz élni ezekkel a korlátokkal, más nem.

Nem értem mit kell ezt ragozni.

Azért tetted fel a kérdést, mert érdekel, ki mit gondol.

Konklúzió:

Szóval lehet melletted bárki, ezzel a hozzáállással senkivel se leszel boldog.

Végigolvastam.

Szerintem a kölcsönös szerelem amellett, hogy össze is illetek, ritka kincs, nem dobnám el emiatt.

Amúgy az eddig írtakra: nekem anyukám szerelt, apukámnak nem volt hozzá érzéke, anyukám vezetett, apukámnak volt jogsija, de csak akkor vezetett, ha muszáj volt. Sok minden másban meg apum volt a jobb.

Gyereknevelés: ismerek nem látó párt, akik önállóan gyereket nevelnek. Nem tudom, hogy csinálják, csinálták, föleg, amíg kicsi volt, de sikerült, sikerül nekik.

Amúgy ami engem, és itt ismétlem, kizarólag engem, a született rendetlent elgondolkoztatna: nem tudom, hogy tudnám megszokni, hogy minden tárgyat ugyanoda tegyek vissza, és ne csak úgy le....