Úgy hozta a sors, hogy nőnek születtem... (beszélgetés)

Így van!

A nő akkor is nő,ha már vannak ősz hajszálai és az unokái bujnak az ölébe.

Ha minden életszakaszban megfelelően éltél nem gond az öregedés sem:)

Nekem sose volt problémám abból, hogy nőnek születtem. Viszont mindig élveztem, hogy lehaltak a pasik a lábukról, mikor elkezdtem a "viselt" dolgaimról mesélni. Aki pedig cselédet keres, az nálam sajnos rossz helyen kopogtat, nem vagyok cseléd típus.

Szóval gyarapítom azok táborát, akik azt mondják nőnek lenni jó.

Azt hiszem én csak külsőleg hordozok nőies jegyeket.

Mert ahogy egy pasi mellém kerül, egyből kisebbségi komplexusa lesz. Talán férfiként jobban elfogadnának.

Nőnek lenni nagyon nehéz, és ezzel egyre többször szembesülök. Ambícióim lennének, lehetőségem az előrelépésre semmi. Elhatároztam, hogy főiskolára járok majd, fogok is, remélem, ennek ellenére a diplomámmal semmire nem megyek, mert "női főnökök, vezetők" márpedig nincsenek. Páromtól is megkaptam, hogy ő lesz a munkahelyén a főnök, mert férfi és ő az egyetlen fizikus, aki erre megfelel, és ismerem, és tudom hogy így lesz. Bosszant, hogy csak azért, mert ő pasi, neki minden van. Arról nem is beszélve, hogy kitalálta, hogy költözzek ki hozzá, mert neki az úgy kényelmes, abba bele sem gondolt, hogy nekem ahhoz hajnal háromkor kell kelnem, és éjjel 10 körül érek haza, és még ott lenne a házimunka, mert mondta, hogy ő fáradt nap végén, és nem lenne képes még mondjuk akár főzni is, de én persze képes vagyok...

Tehát az a véleményem, hogy velem nagyon kitolt az élet, lehettem volna kiskirály a szemétdombon, ehelyett robotgépnek születtem...

...és én hálás vagyok neki (mármint a sorsnak!) hogy nő lehetek, akármilyen nehéz is időnként...

:D

Néha azt gondolom, hogy mennyire egyszerű (nem bántás, apsik ne értsétek félre!!) férfinak lenni. És micsoda nehéz nőnek lenni.

Azután elnézem a páromat, az édesapámat, emlékeimben a dédnagyapámat. Hát mégsem olyan egyszerű....

Szóval mindkét nemnek vannake lőnyei és hátulütői is. De azért maradok nőci.

Szerintem mennyei nőnek lenni,hiszen udvarolnak és körülzsonganak a férfiak és figyelmesek és megadnak mindent amit kérek!!

Pusztán azért,mert NŐ vagyok....nekem szerencsém volt a bátyám után megszülettünk/ikertesommal/és apukám a mennyekben járt hiszen teljesült a vágya,duplán is!!:-)

A férfiakkal szerencsém volt vagy van egy radarom és megérzem a rossz embereket és szóba sem állok velük,nekem fontos a tisztelet és,ha ez hiányzik akkor viszontlátásra!!!:-))

Ez az a téma, ami ambivalens érzelmeket kelt bennem.

Először is nem voltam olyan szerencsés mint te, s 5 éven keresztül azt hallgathattam, hogy szép-szép, de lány! Apám-kompenzálásképpen fiút akart belőlem faragni, mint a nagykönyvben. Nem szabadott sírnom, fiús játékokat vettek, s nem értették, miért nem akarok hozzá szoknyát húzni. Fiú barátaim voltak, s köztük éreztem magam biztonságban. Azt a világot ismertem.

Ennek ellenére nagyon is nőies kinézetem, mozgásom lett. Talán a balettórák, a gimnasztika miatt... s néha voltak lány barátaim is.

Az egész gimi alatt alig akadt, mert a fiúk világát ismertem, ott volt biztonságos.

Nem is nagyon tudtam mit kezdeni az első szerelemmel, s eléggé bajban voltam, amíg nővé nem értem.Könnyebb lett volna, ha van előtte némi női gyakorlatom.Nem nagyon nőttek meg a melleim, de nem bántam, nem zavart a focizásban, cselgáncsozásban. Sosem akartam, hogy a fiúk csak a cicik miatt figyeljenek rám.

Jelenleg nő vagyok, anya, már nem állok be minden csapatba focizni, de vannak nagyon is fiús dolgaim. (Bármit megszerelek, s még mindig fiúsan reagálok, gondolkodok.<--- Ez nagy előny a mhelyen egy fiús világban.)

Tényleg jó anyának lenni, babát kihordani, s biztosan feleségnek is jó lenni. Ez utóbbi vagyok formálisan.

Most hogy ezt írom, legszívesebben beugranék az apámhoz, jól laposra verném csak azért, amit tett velem. Szerencséje van, 260 km választ el. Biztonságos távolság, senki ne hívja a rendőrséget!