Túlingerelt kisgyermek? (beszélgetés)

Egy évvel ezelőtt ki kellett vennem a gyereket a bölcsiből, mert nagyon harapott, állt a bál.. Mondtak mindent... Jött a vezetőnő, meg a sok okos.. Főleg egy apuka, akinek a kisfiát megreggelizte a gyerekem, és az utcán megfenyegetett, amikor ott volt velem a 4 gyerekem, hogy ha nem csinálok azonnal valamit a fiammal, akkor mi lesz, stb.. Természetesen a harapásért bocsánatot kértem, de egyébként meg megkérdeztem, hogy lőjem le? (másfél évesek voltak akkor, még bőven nem az a számonkérős korszak) Meg nagyon jól tudtam, hogy ott az egyik gondozó kifejezetten rájátszott ezekre a konfliktusokra..

No kivettem, aztán munkát kaptam hamar, vissza kellett vinni.. Sok vizsgálat, stb.. nem ide tartozik. Másik csoportba vittem vissza, vagány, jófej gondozók, imádják a fiamat, ha néha rossz, akkor leültetik büntibe és kész... Egyébként le is van nyugodva.

Azóta annak a kisfiúnak az anyukája, akit különösen haraptunk anno - egyébként tök normális család lenne - múlt héten odajött hozzám, és azért bevallotta, hogy idén pont az ő fián van a régi csoportban a sor, most éppen őt pécézte ki az a gondozó, aki anno velünk szórakozott...

Hát ilyen ez, annyira senki se hordja fenn az orrát..

(Nyugi az én gyerekem is jött haza összeharapva, meg vitte el a mentő, mert ellökte egy társa, stb.. Soha nem éreztem se haragot, se jóvátételi kényszert más szülő vagy gyerek iránt, egy olyan balesetnek tekintettem, mintha leesne a mászókáról ő maga..)

Hú, nagyon köszönöm, rengeteget segítettél ezzel hsz.-el, meg is erősödött pár gondolatom evvel kapcsolatban nekem is.

Köszönöm.

Nem nagy, ő az egyik legkisebb.

A többiek idősebbek nála félévvel átlagban.

Egyetértek veled.

Annyi kiegészítést hogy az ember egy nagyon erőszakos faj. A fiúkat hét-nolc évesig az anyjuk nevelték utána az apjuk. Harcosok lettek, örömüket lelték abban, hogy kínozták megölték embertársaikat vagy az állatokat. Az, hogy ma ez nem így van egy kultúrális máznak köszönhető ami nagyon de nagyon könnyen lepattogzik. Gondoljunk a terrorizmusra amit harmadik generációs európaiak követnek el, vagy a másodikoskiskölykökreakik az iskolatársukat bántalmazzák vagy békákat kutyákat macskákat kínoznak. Örömüket kelik benne és smmilyen lelkiismeretfurdalást nem éreznek miatta. Ez fajunk fennmaradását biztosította az elmúlt százezer évben. 1945 óta ez már nem "menő" de ez evolúciós idővel mérve csak egy pillanat.

Sziasztok!

Négy bölcsis gyermeken lassan túl ezzel nagyon egyet tudok érteni. 3-4 éves korukra - még ha indokoltan maradtak a bölcsiben - akkor is kinövik, és a legtöbben elkezdenek rosszalkodni. És igen, az oviban meg megint ők lesznek a kicsik, és fület-farkat be.. Ez a normális.. Utána ugyanez megismétlődik oviban, majd általánosban ugyanúgy. Ezért nem jó ok nélkül visszatartani a gyermeket az iskolából.

Ha eddig is ilyen volt az életetek, nem valószínű, hogy ez a kiváltó ok, bár a kettesben töltött idő a gyerekkel, ami csak róla szól, az csodákra képes. Tehát nem az, hogy "hárman otthon vagyunk", (persze a is kell) hanem az, hogy egy órán keresztül valami csak az ő kedvéért van. Van, amikor ebből több kell, mint máskor ennek hullámzása normális.

Nem kellene attól félni, hogy egy kisfiúból kicsit kibújik a rosszaság. Én már 10 év után kezdek erre rájönni. Nem az a "nem normális", ha egy fiú elkezd verekedni, néha durva, lök, lő, köpköd.. Nem, ez éppen a normális. Mármint az, hogy ez előjön, és egy darabig tart. Nem, nem azt mondom, hogy a végtelenségig ezt hagyni kell, mert kezelni kell, magyarázni kell neki, de maga jelenség normális, és az is, hogy ez eltart egy ideig. Ma meg az a morál, ha éppen valaki gyerekének rosszabb korszaka van, a többi szülő rászáll, és mondják, hogy "persze, mert a szülő nem neveli, stb.." Nem jönnek rá, hogy egy éven belül rajtuk a sor, és be is következik általában. Pláne a fiúknál. Hiába, ők kicsit mások, ezt tudomásul kell venni. Pedig türelmesebbnek kellene lennünk egymással, nem olyan egyszerű az a nevelés, nem mindig van a gyerek viselkedésére - pláne a közösségben - a szülőnek közvetlen ráhatása. Igazából a nevelés jósága nem 2-3, meg 6 éves korban látszik, hanem majd 19 évesen, meg 25 évesen...

Egyre inkább azt látom a már felnövekvő 10-12 éves gyerekeimnél, hogy mivel nem hagyjuk őket kicsit rossznak lenni, bunyózni, csúfolódni, homokot szórni, csúszdára visszafele mászni - szóval kicsit csintalannak lenni, azonnal szólunk rájuk, hogy "jaj, csak nehogy az én gyerekem legyen rossz, és engem gondoljanak rossz szülőnek" - ezért ez az egész pont akkor robban ki belőlük - főleg a fiúkból - amikor már kicsit kezdenek kikerülni a szülők közvetlen állandó irányítása alól, úgy 12 év körül. Egyébként a lányokból is, csak ők általában nem verekednek, hanem nagyon durván csúfolódnak, lelki terrort alkalmaznak. Persze, mert 4-5-6 évesen nem tanulták meg a fiúk, hogy lehet játékosan is bunyózni, a lányok meg, hogy csúfolódni...

Tehát nyugi, nem ördögtől való egy kisördög, persze terelgetni kell, szólni rá, stb..

Csak nem kell kiakadni.

Ha meg tényleg nagyon tartósan, nagyon komoly gond van, el kell menni a nevelési tanácsadóba, a szakrétői bizottsághoz, és utána, ha azt tanácsolják az adott szakemberekhez.. Az is normális, ha segítséget kér a szülő, csak még ennek is fejlődni kellene a kultúrájának...

Nyugi, kitartás, amivel megküzdesz most, azzal később kevésbé kell..

Ő a "nagy" a csoportban.....

--------------------

Ezzel alapjáraton egyetértek, de szerencsére eddig azt taapsztaltuk, hogy sokat foglalkoznak a gyerekekkel-ők is próbálják terelgetni, nemcsak széttárják a kezüket....

Ma beszélek a másik gondozóval is, hogy ő mit tapasztalt.

Növekedik, fejlődik. A dadusoknak az a dolga, hogy odafigyeljenek rájuk, tanítsák, neveljék őket, nemcsak gyermekmegőrzők.

Csak ezzel akarják áthárítani rád a felelősséget. Számukra biztosan az az ideális gyerek, aki egész nap egy helyben ül csendben. :)

Köszi, utánanézek-a gondozó nem látja olyan súlyosnak a dolgot, de mindenképpen jelezni szerette volna.

Otthon is szokott dobálózni, és nem nagyon játszik el egyedül, de gyerektársaságban jól elszokott lenni...

A hiperaktivitás jele nem csak a túlmozgás.

Ez nem egy bélyeg.

Ha problémát látsz, vizsgáltasd ki, a gondozó mit ajánlott? Ilyenkor azért szoktak megoldást (szakembert is javasolni), nem csak közölni a tényt.

Ha eddig nem ilyen volt, és mondjuk most teljesen ellentéte lett addigi önmagának, akkor valami változás történt az életében.

Ha súlyosnak ítéled meg a problémát, a gondozó is, akkor érdemes egy jó gyerek pszichológust felkeresni, veszteni nem vesztetek vele semmit.

Olyan dolgokra is fényt tud deríteni, amire nem is gondolnátok.

A többi csak találgatás.

Sziasztok!

Tanácsra van szükségem.

A kisfiam 3 éves még bölcsibe jár, az utóbbi időben azt jelezték a gondozók, hogy a fiam gyakran dobál, csapkod, és egyértelműen nem szándékosan, de ezzel bántja a kis társait.

Mármint nem figyel oda, hogy hová rohan, átgázol rajtuk, dobálja a játékot, sé eltalál valakit, ilyesmi.

Eddig nem volt ilyen, elég simulékony barátságos kisfiú...

Arra tudopk gondolni, hogy túl van ingerelve, a párom és én is sokat dolgozunk, hétközben gyakran a nagymamák viszik haza a bölcsiből, esténként persze együtt vagyunk, meg hétvégén is....de lehet sok neki, ennyifelé lenni?

Eddig hnem volt ezzel gond, a mamák születése óta jelen vannak az életében, imádja őket....vagy lehet abszolút nem ez az oka?

Ha valakinek hasonló tapasztalata, vagy ötlete van azt szívesen veszem.