Tükröm-tükröm mond meg nékem, ki a legtökéletesebb anya a vidéken…

Tisztában vagyok azzal, hogy nem ez lesz a hoxás cikkek legnépszerűbb bejegyzése és nagyon sokan fognak haragudni. Azt tudom mondani, jobb oldalon van egy X, arra rá kellene kattintani majd nyugtázni, hogy "ez már megint hülye..." Ha mégis végigolvasod, kérlek tartsd szem előtt az ősi, magyar mondást, miszerint : "Akinek nem inge, nem veszi magára."

A napokban kilátogattunk a helyi játszótérre. Maja kapott egy párnát Tesóméktól, amivel 2,5 év alatt elég szoros barátságot kötött. A párna pedig megjárta velünk a szegedi, de még a budapesti ortopédiát is. Amikor hazajöttünk, szomorúan nyugtáztam, hogy a párna egy egészen más útvonalon ment haza mint mi. Kihasználva a Facebook lehetőségeit, kitettem a bejegyzést, hátha valaki megtalálta és véletlenül hazavitte / leadta valahol.

Az ismerőseim többsége megosztotta a bejegyzésemet, és biztattak, hogy biztosan meglesz. DE… volt egy szűk réteg közülük, akik a tökéletes anyuka posztot birtokolják, és úgy érezték, feltétlenül meg kell osszák velem, milyen felelőtlen birka vagyok, amiért ki mertem a gyereket a játszótérre vinni, a koszba, a műanyag játékok birodalmába. Tegnap 2 órán át buszoztam, zenehallgatás hiányában volt időm agyalni azon, hogy milyen furcsa emberek vannak, milyen felelőtlenül ítélkezünk, mégis milyen könnyen. Ez már korábban is szemet szúrt nekem, de nem foglalkoztam vele. Akkor épp azért volt Maja napirendi ponton, mert 8 hónaposan nem állt lábra bezzeg a domimátékrisztiánpetijancsikasanyika igen. Mégis micsoda dolog, hogy nem a nagykönyv szerint csinálja a dolgokat, és egyáltalán... Sokadjára lettem a "tökéletes anyukák" áldozata, és megmondom őszintén a tököm ki van velük...

Őket mindenki ismeri. Ők a tökéletes anyák, a fotel és facebook forradalmárok, akik egy percre sem veszítik szem elől azokat, akik másképp csinálják a dolgokat, de már az is elég a csata indításához, hogy másképp merjenek gondolkozni.

Nekik mindenhol (de tényleg) van szemük, mindenről van véleményük és igen, MINDENT – MINDIG JOBBAN TUDNAK! A legkedvesebb elfoglaltságuk, hogy szapulják és elítélik a többi anyát, stigmázzák őket, különböző láthatatlan címkéket aggatnak rájuk, mint a falukban a nénik, befőzés idején.

Természetes úton szültél és szoptatod a babádat? Gratulálok, egy igazi, vérbeli ősanya vagy. Császáros anyuka vagy és tápszeres a babád? Lusta disznó. Tehéntejet adsz neki? Hogy te mekkora egy pokolfajzat vagy. Veled alszik? Felelőtlen vagy, bármikor tragédia lehet a vége! Ha sír felkapod és vigasztalod? A fejedre fog nőni! Hagyod sírni? Te lelketlen dög!

5 csillagos babakocsitok van? Nah, a férjed biztosan jól keres. Használt kocsitok van? Na, tipikus gyeses mami vagy..

Iskolába jársz gyerek mellett? Könnyű úgy, ha segítséged van! Otthon maradsz GYES alatt végig? Tuti valami pénzes szülők kölkei vagytok! A gyerek TV-t néz? Te buta liba, hát nem olvasol Vida Ágit?

Gyakorlatilag reggelig folytathatnám a fentieket. A bolygón nincs olyan kérdés amire ők ne tudnák a tökéletes választ, amit veled is megosztanak, inkább kioktató stílusban mint kedvesen. Leginkább Facebook csoportokban, játszótereken ( AKINEK NEM INGE…) lehet fellelni őket, ha YouTube videókat is szoktál nézni, egy-egy videó alatt is kifejtik a véleményüket, ha kérdezed, ha nem. A kedvenc szavuk az ÉN, bármilyen témában van kérdésed, ők tudni fogják hogyan fordítsák saját magukra, a saját tökéletességükre a figyelmet!

Tipikusan úgy beszélnek és viselkednek, hogy sz@r anyának , de minimum sz@r embernek érezd magad. De ha mégsem érzed ezt, akkor az a minimum, hogy nyugtázod, a gyerekeik a legszerencsésebbek amiért ilyen hibátlan, okos édesanyjuk van.

A legszomorúbb, hogy valamilyen úton-módon mindig ott van a telefonjuk a kezükben, hogy mindenre, időben tudjanak reagálni, de ha a te gyereked napi 1-2 órán át mesét néz a TV-ben sz@r vagy, elhanyagolod a babát és nem foglalkozol vele eleget! (Vekerdyt a tudatlan anya kezébe!

És akkor itt vagyok én, te, a hétköznapi anyák, és a fiatal lányok, akik azt hiszik erről szól az anyaság. Akik ezzel azt tanulják meg, hogy ha ők nem sminkben, és csillogó hajjal vágnak neki a napjuknak, nem farmerban és 5000-es pólóban van, nem 50 kilós szülés után két héttel, akkor ők csinálnak valamit rosszul.

Tudjátok mi a valóság? Szülés után tena ladyt hordani, hálós eldobható derékig felhúzható bugyival hetekig, frissen összevarrt fenékkel, vagy felvágott hassal. Hatalmas karikás szemek, nulla alvás, állandóan ordító hasfájós babával. Lehányt póló, dehát ez ma már a sokadik, nem kell kicserélni, tök értelmetlen!

Smink helyett maximum szőlőrúzs, fodrász helyett copf. Átázott anyatejes ruhák, esetleg hajból kihulló tápszer és puffasztott rizs darabok. Állandó sírás, őrült hormonok. Vajas kenyér és tea vacsorára. Erről szólnak az első hetek. Nem arról, hogyan nézzünk ki a legtökéletesebben a képeinken. Vagy hogy tökéletes háttérben szoptassunk csipke hálóingben vörös rúzzsal. Nem vagy sz@r nő és anya attól még, hogy nem csinálsz félmeztelen képet instagramra egy hónappal szülés után, mert még lötyög a feneked. A csíkok a hasadon elfognak múlni. De az is tök mindegy, ha nem. Nem leszel tőle kevesebb. Ők pedig nem többek.

És bizony gyeses mami vagyok, mert a Brendonban a férjemmel elképedve nyugtáztuk, hogy egy babakocsi biza’ 100 000 Ft is lehet, és talán jobb lenne adás-vételi csoportokban szétnézni. Nem H & M-ben veszem a gyerek ruháit, hanem a rokonoktól, ismerősöktől kapottakban van, 1-2 ruhát alkalom adtán persze PEPCO-ban veszünk, majd jön egy tökéletes anya pofon: ” há’ nem elég, hogy a babakocsin spórolsz, még kínai vackot veszel a gyereknek?!”

És bizony nem szégyellem, de anyukám az első akit megkérdezek, ha elvagyok bizonytalanodva, mert hiteles számomra, és ott a rutin benne. Sok esetben a védőnőnek és az orvosunknak sem hiszek, mert vagy túlgondolják, vagy fogyást “észlelve” a frászt belém ültetik.

És “felelőtlen” vagyok, mert erdőbe, természetbe viszem Maját mindenféle rovarirtó szer használata nélkül, és mert nem rohantam dévényeshez, csak mert 10 hónaposan nem akart még lábra állni.

Igen, heti 3 alkalommal iskolába járok, hogy amikor oviba megy, elköltözzünk, és tudjak majd választani az ovik adta lehetőségek közül. Ne kelljen beérnie egy opcióval, neki sem, nekünk sem.

Bizony egyedül hagytuk anyukámmal egy egész hétvégére, mert SZÉP kártyára elmentünk házassági évfordulót ünnepelni a férjemmel 40 km-re. A kuponokat úgy gyűjtöm, mint egyik-másik fiatalkori fiú ismerősöm a női fehérneműket, és képes vagyok listát vezetni, hol olcsóbb a babakaja 10 Ft-al.

Drága anyuka társak, tiszteljük egymást egy kicsit. Egyikünk sem sz@rt spanyol viaszt, nem fedeztük fel Amerikát, nem vagyunk tökéletesek. Mindegyikünk más és más személyiséggel rendelkezik, másban vagyunk jók. Adjunk tanácsot ha kérnek, de tegyük ezt normális hangnemben. Segítsünk annak, aki kéri, és szüksége van rá, de ne kötekedjünk, ha valaki máshogy gondolkodik, mint mi. Mindenkinek meg van a saját véleménye a világról, az anyaságról, a tápszerről és a bébikompról. Senki nem lesz sem kevesebb, sem több attól, hogy máshogy gondolkodik. Vegyünk egy mély levegőt, mielőtt átmennénk gonosz p@csa üzemmódba, és kérdezzük meg magunkat,“nekem hogy esne, ha valaki belém kötne mindenki előtt?”.

Ne ítélkezzünk, nincs jogunk hozzá. Mindenki beleesett már ebbe a hibába, én is nagyon sokszor, állandóan ítélkeztem régebben. Hiába mondta anyukám, hogy ne tegyem. És mennyire igaza volt! (mint általában mindig mindenben) Aztán amióta megszületett és növekszik Maja, kinyílt számomra a világ, és rájöttem, hogy mennyire nem látok bele mások életébe. De amikor nyilvánosan alázunk meg másokat, mert nem értünk velük együtt- na az már nem elfogadható. Vagy ha átmegy a másik végletbe az ítélkezés, és mindig mindenkit megszólunk valamiért.

Ha te is ezt teszed, és mindenkiben csak a rosszat látod, az téged minősít, nem őket. Te leszel tőle boldogtalan, és amíg azon agyalsz, hogy mit csinál rosszul a másik ember, ő addig boldogan játszik a gyerekeivel, le sem sz@rva azt, hogy te éppen a háta mögött kritizálod őt.

Vajon ki is az igazi nyertes? 🙂