Az éltető víz

A víz az élet hordozója, nélkülözhetetlen eleme.

„Minden dolog alapeleme a víz.” Ezt már a Hét Bölcs egyike, Thales (i. e. 650-560) természetfilozófus is felismerte.

Az emberiség legősibb hagyományaiban fellelhető a víz négy kultikus funkciója.

- Elsősorban az anyagi létezés kezdetét kapcsolják a kultúrák a víz eleméhez. Gondoljunk csak az „Ősvízre” – amelyet az „Élet vízének” is hívnak -, amelyből az egész létezés megszületett, a végtelen, s még formátlan ősállapot; amely az élt csíráját hordozza. A megtermékenyített petesejtből is vízben (magzatvízben) fejlődik az embrió.

- Ebből következik másik jelentése, a megtermékenyítő víz, amit „Égi víznek” is szoktak aposztrofálni.

- A következő kultikus funkciója a megtisztulás eszköze, mint a „Keresztelő víz”,

- majd a regenerálódás, vagyis az újjászületés elemeként zárja a sort.

A víz tehát – több hidrogénből és oxigénből álló vegyületnél, életfontosságú életet adó elem.

Ezt nemcsak az ezoterikus és misztikus tanok képviselői állítják, hanem a hivatalos tudomány is.

Dr Alexis Carrel szerint – „a sejt halhatatlan, csak a körülötte lévő folyadék van kitéve a degeneratív folyamatoknak. A sejt örök életének feltétele, hogy az extracelluláris folyadék megújuljon. Ez azonban a táplálkozás és az itt felgyülemlő anyagcsere-végtermékek, salakanyagok függvénye.” / Eme állításának laboratóriumi igazolásáért 1992-ben orvosi Nobel-díjjal tüntették ki./

A víz élettani szerepei

- Víz a hordozó közege minden, a táplálkozással kapcsolatos folyamatnak. A teljes anyagcsere vizes közegben játszódik le.

- A víz a szervezet „hordárja”, hiszen minden sejthez a segítségével kerül el minden. Valamennyi transzport folyamat mozgató eleme a víz.

- Az előző ponthoz kapcsolódóan a „visszáru” szállítása is a víz feladata. A szervezetbe került és az ott keletkezett méreganyagok és melléktermékek kitakarításához elengedhetetlenül szükséges.

- A víz a test legfontosabb kenőanyaga. Megakadályozza a szövetek közötti súrlódást, az ízületek kenését megoldja.

- Igen fontos szerepet játszik az emberi test hőmérsékletszabályozásában, A vese, a belek, a bőr és a tüdő a részei ennek az igen érzékeny termosztáló rendszernek.

- Végül de nem utolsósorban a víz amolyan, „mágneses memóriaként” tárolja, és a sejtekhez szállítja a szervezet számára létfontosságú információkat, amelyek a sejtmegújulás elengedhetetlen feltételei.

Víz van a kőzetek repedéseiben, a talajban, a növényekben, az állatokban, a patakok, a folyók, a tavak, medrében, a légkörben; de víz alkotja az emberi szervezet jelentős hányadát is

Az emberi szervezet közel 60-70 százaléka vízből áll (gyermekeknél kicsit több, felnőtteknél kevesebb ez az arány). Vérünk kb. 83 százaléka, agyunk 75 százaléka víz.

Tudatos vízivás

A mérsékelt égöv alatt (pl. Magyarországon) egy felnőtt szervezetéből - légzés, izzadás, kiválasztás következtében - naponta 2-3 liter víz távozik. Hogy a szervezet víz- és só-háztartása fel ne boruljon, a vesztességet megfelelő, „tudatos vízivással” időben pótolni kell.

Hogyan tudjuk ezt pótolni?

- Elsősorban „tudatos vízivással,”

- másodsorban az elfogyasztott táplálékból (gyümölcsök, zöldségek, levesek, üdítők)

- harmadsorban a szervezetben keletkező oxidációs folyamat által keletkezet vízből.

/Egy év alatt kb. 1000 liter folyadékot veszünk magunkhoz./

A – „tudatos vízivással” időben pótolni kell – azt jelenti, hogy nagyon fontos lenne meg sem várni azt, hogy szomjúságérzetünk legyen. Mert, mire az információ eljut az agyba, a sejtek – a felgyülemlő-végtermékek, salakanyagok miatt – már fuldokolnak. Ha nem történik meg időben a folyadék utánpótlás, akár el is pusztulnak. A „szomjúság” a szervezet vészjelzése, amely a kiszáradás fenyegető közelségére figyelmeztet. Ha a folyadékháztartás felborul, a vér a sejtek víztartalmát vonja el, s emiatt azok anyagcseréje megváltozik. Így romlik a szövetek vérellátása, amire az agy is érzékenyen reagál, akár tudatzavar vagy eszméletvesztés is kialakulhat. Igyunk tehát időben és bőségesen.

„A bölcs ember nem akkor kezd kutat ásni, amikor megszomjazik, hanem sokkal előbb!” /Régi kínai mondás/

Fontos!

- Idősebb korban az emberek szomjúság érzete csökken, 65 éven felülieknél a szomjúságérzet alábbhagy, mert a szenzorok érzékenysége csökken, ezért fordul elő, hogy kiszáradnak; ami, szélsőséges esetben akár a halálukat is okozhatja.

- Nagyon fontos tehát, hogy tudatosan igyuk vizet!,

- megfelelő időben!,

- megfelelő minőségben!,

- elegendő mennyiségben!!!

- Soha ne igyunk túl hidegen vagy túl melegen. A hideg víz rossz hatással van a belekre – mintegy megbénítja őket, és többfajta betegség forrása lehet.

- Tulajdonképpen meg kell rágnunk a vizet is, hogy összekeveredjen a nyállal, ami lúgos.

- Fontos tudni, a kávé és az alkohol nem alkalmas folyadékpótlásra!!!

Mikor igyunk vizet?

- Reggel – még mindenek előtt 2 pohár langyos, tiszta vizet. (A méregtelenítést, székletet segítendő.)

o Az elsőt egyszerre igyuk ki.

o A másodikat kortyonként.

- Minden étkezés előtt fél órával. (Hogy az emésztőnedvek előállításához a szervezet rendelkezésére álljon a megfelelő folyadék mennyiség, ne a vérből kelljen kivonnia. Ne sűrűsödjön be a vér.)

- Nem evés közben, vagy nem közetlen evés után. (Hogy ne híguljon fel az emésztőnedv.)

- Egyébként napközben többször, nem megvárva a szomjúságérzetet!

- Ha nassolni kívánunk, mielőtt nass után kutatnánk, igyunk egy pohár vizet. Dupla haszon: egyben elmúlik az ingerünk az egészségtelen, hizlaló nasstól is.

- Legyen a táskában mindig egy kisebb utántölthető vizespalack. Ezt minden „üresjáratnál” húzzuk meg: amikor buszra, villamosra, metróra várunk, sorban álláskor a boltban, hivatalban, postán stb.

- Lefekvés előtt 1 pohárral.

Milyen vizet igyunk?

Nem minden víz képes a sejt örökkévalóságát biztosítani. A tiszta, biológiailag aktív folyadékok és a közönséges, szennyezett víz között számottevő különbség, egyben az élet titkának lényege az eltérő molekulastruktúrában rejlik. Ha annak térbeli elrendezése diszharmonikussá válik, akár betegséget is okozhat.

A víz belső struktúrája a természet nagy titkai közé tartozik, amelynek megfejtésén régóta fáradoznak a kutatók. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek a vizet univerzális oldószerré, információk megőrzőjévé és vivőanyaggá teszik.

Mi van a csapvízben?

- Természetesen klór!

Méghozzá annyi, hogy a kiengedett víznek messziről érezhető szaga van. Szükség is van rá, hogy elpusztítsa a kórokozókat. Igen, csak azt lehetetlen beállítani, hogy pont annyi legyen benne, amennyi ehhez szükséges, mert, ha kevesebb van és a víz fertőzött, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Adnak tehát bele jócskán, abból nem lehet baj. Nem lehet?? Nos, a tisztítási folyamat során az erősen agresszív klór, a vízben szép számmal jelen lévő szerves eredetű szennyeződésekkel számtalan klórvegyületet képez (trihalometánok), amelyek között természetesen találhatók rákkeltő hatásúak is. Amikor a szervezetünkbe bejut a klór ott ugyanúgy reakcióba lép a testünk alkotóelemeivel, ami további káros anyagok képződését jelenti.

"Azok, akik 40 évig klóros vizet fogyasztottak, 70%-kal nagyobb eséllyel betegszenek meg rákban, mint azok, akik klórmentes vizet fogyasztottak."

/Robert Morris/

- És fluor ...

Azért kell erről külön beszélni, mert még a „csapból is fluor folyik”. Jó ez nekünk, vagy nem?

- A hivatalos orvosi vélemény szerint: igen! Nagyon szükséges az egészséges fogak kialakulásához és karbantartásához, megelőzi a fogszuvasodást.

- Na, és mi van a gyakorlati megvalósítással? Hogyan juttatjuk be a szervezetünkbe ezt a fontos elemet? A csapvízben oldott fluorvegyület formájában, illetve, a szinte havonta újabb fejlesztésű „bombasztikus” hatású és természetesen ragyogóan fehérítő fogkrémekkel. Ebben csak egy bökkenő van.

A Magyar Gyógyszerkönyv szerint a fluor, mint szervetlen anyag, két keresztes (+ +) méreg, tehát az emberi szervezetre gyakorolt hatása a legveszélyesebbek közül való!!!!!!!

Hatásáról csak egy példa, a „hidrogénfluorid” az egyedüli szer, ami az üveget marja. Az viszont közismert, hogy a testünk kevésbé ellenálló, mint az üveg. Ha a szembe kerül, vakságot okoz.

A „nátriumfluorid” felhasználásai közül néhány: patkányméreg, csótányirtó, fertőtlenítő, féregölő, gomba és mikrobaölő, stb.

Ahogy látható, csupa „szelíd” alkalmazási terület.

Tegyük fel újra a kérdést, de most már határozottabban: jó ez nekünk, vagy nem?

A válasz: határozottan NEM!!!!

- És más egyéb ...

A gyógyszerszármazékokra nem hat a tisztítás!

/Népszabadság - 2005. december 1./

"Budapesten évente mintegy 20 tonna "novamidazofen" - az Algopyrin és más gyógyszerek hatóanyaga - kerül a természetes vízfolyásokba. Emellett női nemi hormonok és fájdalomcsillapítók maradványai úsznak le a folyón. A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiák egyike sem alkalmas a kis koncentrációjú gyógyszermaradványok kiszűrésére.

Ismert, hogy a gyógyszerek hatóanyagának nagy része a vizelettel eltávozik. A gyógyszerszármazékok természetbe kerülése külföldön már 10 éve napirenden van, ugyanis amikor nagy érzékenységű műszerekkel vizsgálták a szennyvíztelepekről kikerülő vizek minőségét, kiderült, hogy a gyógyszerszármazékok nem tűnnek el a szennyvízkezelés során. "Magyarországon azonban viszonylag új a téma, mivel hazánkban csak a mostanában beszerzett műszerekkel tudják kimutatni a vizekben egészen kis koncentrációban előforduló gyógyszerszármazékokat" - nyilatkozta lapunknak Varga Margit, az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének docense."

"A magyarországi élő- és talajvizek gyógyszerszennyezettsége kiterjedt kutatások hiányában jelenleg csak becsülhető. Az ELTE kutatói, Záray Gyula professzor vezetésével az értékesített gyógyszermennyiség alapján számolták ki a valószínűsíthető mértéket. Az ebből származó eredmények alapján a szennyezettség összevethető a németországi adatokkal - különösen a Berlin környékére jellemző elszomorító mértékkel. Az ottani szennyvíztisztító telepek ugyanis nem bírják maradéktalanul kiszolgálni az ott élő lakosságot - hasonlóan Budapesthez, ahol a szennyvíz 55 százaléka máig tisztítatlanul folyik a Dunába.

"Főleg a fájdalomcsillapítók, a gyulladáscsökkentők, az antibiotikumok, és a hormonkészítmények terhelik a környezetet. A világon a természetes vízfolyásokban eddig körülbelül 20 féle gyulladáscsökkentőt találtak, és ezekből nyolcat már csapvízben is kimutattak. Ennek ellenére az ivóvíz-szolgáltatók laboratóriumai a gyógyszermaradványok jelenlétét ma még nem vizsgálják. Míg a mélyről jövő vizeknél a legkisebb a gyógyszermaradványok előfordulási valószínűsége, addig a parti szűrésű kutak (ilyen Budapest ivóvízbázisának zöme) már sokkal nagyobb veszélyben vannak."

Ez is az ára a civilizáció (főleg az őrületes iramú urbanizáció) miatt szükséges víztisztításnak, arról nem is beszélve, hogy a klórozás csak a vírusok és baktériumok ellen nyújt (nem teljes) védelmet, a többi szennyeződés ellen nem! Hogy mik ezek?

Kevesen tudják, hogy a vezetékes ivóvíz az ország egész területén már annyira szennyezet (átlagosan 37%-ban), hogy még a magyar szabványnak sem mindig és mindenben felel meg. Ezt az ÁNTSZ vízminőség vizsgálatai állapították meg. Baktériumok, vírusok, arzén, nitrát, klór, ólom, radon, műtrágyák, gyomirtók, rovarirtók és egyéb szennyezők (százai) találhatók országunk ivóvíz készletében. Sőt, manapság már fokozottan veszélyes CIÁN-vegyületek is, és néha rákkeltő kátrány nyomai láthatók a lepárlásnál kivált vízkőben.

Bárki végezhet egy egyszerű kísérletet. Forraljon vizet egy fél óráig, majd öntse ki átlátszó kancsóba és várjon vele egy napot. Utána láthatja, hogy mi az amit „egészséges” ivóvízként iszik.

Az ÁNTSZ tájékoztatója szerint Magyarországon az emberek nincsenek életveszélyben (?!).

Ennek ellenére, vagy éppen ezért csak javasolni tudom, hogy „tisztított, élő vizet” igyunk.

„De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé, hanem a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” /Jn 4,13-14/

Az Evangélium egyik gyöngyszeme ez a szamariai asszonynak mondott beszéd. Jákob kútjánál Jézus az egyik leghétköznapibb dologról, a vízről beszél, ami mégis a legkívánatosabb és a legéletbevágóbb elem.

Mennyit igyunk?

- Ha túl sokat, akkor a sejtek telítődnek vízzel és „vízmérgezés” léphet fel.

- Ha túl keveset, akkor a sejten kívüli folyadék mennyiségének kóros csökkenése, kiszáradáshoz vezethet.

Az a tapasztalat, hogy akkor ideális az életmódunk, táplálkozásmódunk, vízfogyasztásunk, ha a vizeletünk tiszta, átlátszó; - nem szúrós szagú, nem habos, nem opálos, nem zavaros.

„A TESTED VÍZÉRT KIÁLT!”

Nem beteg vagy, csupán szomjazik minden sejted. A szomjúságot ne gyógyszerekkel kezeld!

A víz a gyógyító szerek legolcsóbb formája.

Egy jól szabályozott és folyamatosan éber figyelemmel őrzött napi vízfogyasztás pedig meg fogja előzni a legtöbb, modern társadalmunk által szenvedett betegséget.

A krónikus vízhiány, „sejt dehidralizácíó” idő előtt elpusztít bennünket, ha nem figyelünk oda, ha nem előzzük meg. E jelenség megnyilvánulásaira eddig nem vettük figyelembe, ismeretlen eredetű betegségnek tekintettük.

A sejtek működéséhez, anyagcsere folyamataihoz, méregtelenítő tevékenységeihez igen sok tiszta, éltető vízre van szükség.

/Ez a folyamat hasonlít a mosógép működéséhez. Egy olyan mosógép esetéhez, amelybe a mosási folyamat során csak annyi vizet engedünk, amennyiben a mosópor éppen csak feloldódik, és a ruhát is csak éppen benedvesíti. És ezután, bármiféle öblítés nélkül, elvárnánk, hogy a ruha tisztán kerüljön ki belőle. Ugye, hogy ez így nem megfelelő./

Hasonlóan nem megfelelő a szervezetünknek sem. A sejtjeink elmérgeződnek, megfulladnak, elhalnak; vagy rendellenes, degeneratív működésbe kezdenek.

A gyerekek sokkal érzékenyebben reagálnak a vízhiányra, hiszen a fejlődő szervezetnek fokozott mennyiségű tiszta vízre van szüksége. Ehelyett ma kólákat, cukrozott, festett löttyöket nyakalnak. Legtöbben mi is a dehidralizáció kényszere alatt nőttünk fel - mert keveset ittunk, ez a generáció talán még inkább – mert halmazati tényként még rosszat is isznak ráadásul. Így lehet belebetegedni abba, hogy felnőttek leszünk.

Pedig „nem betegek vagyunk csak szomjasak”. Az emberi test vízszükségletének semmibevevése vagy tudatlanságból való figyelmen kívül hagyása okozza, a szervezet rendellenes működési problémáit, ami azután különféle betegségekben manifesztálódik, különféle tüneteket produkál.

„1989 májusában írtam dr. John Masonnek, „Health and Human Services” (Társadalom és Egészségbiztosítás) titkárhelyettesének, hogy elmagyarázzam, egy paradigma-váltásra lenne szükség az emberi test vízszükségletét tekintve, ami társadalmunk sok egészségügyi problémáját megoldhatná.” „ …, hogy elmagyarázzam a dehidralizáció, jelenségét, mint az emberi test legtöbb degeneratív állapotának alapvető okát, …” /Dr. F. Batmanghelidj/

„Egy teli pohár vízben több természetes varázs van, mint bármely gyógyszerben, amit agymosással vetetnek be velünk, …. És én nem árulom a vizet!” /Részlet William Grey leveléből/

/Ajánlott irodalom: Dr. F. Batmanghelidj: A TESTED VIZÉRT KIÁLT!