Patrik baba születése

Mi kis történetünk 2009 májusában kezdődött! Férjemmel ismertük egymást már évek óta, de ekkor lett szerelem a barátságból és rögtön tudtuk, hogy mi összetartozunk. Nekikezdtünk a babaprojektnek, ami folyamatos csalódásba fulladt. Végre 2009. november 28-án pozitív eredményt kaptunk! Nagyon boldogok voltunk és elkezdődött a tervezgetés! A 29. hétig minden rendben volt, sem rosszullét, sem görcsök, maga az álom kismamaság. A 29. héten babánk úgy döntött, megindul kifelé, 5-6 perces fájásokkal mentünk a kórházba, ahol rögtön tüdőérlelőt kaptam, mert ki voltam tágulva 3 cm-re, aztán jött a magnézium infúzió és egy hét kórházban fekvés! Ezt még kétszer eljátszottuk a 32. és 35. héten! Innentől kezdve már hetente NST-re kellett járnunk! 38. héten 160-ról 90-re hirtelen leesett a szívhangja, azonnal befektettek, persze nagyon megijedtünk! Napi 3 NST volt, 2 hét kórház és a kiírt időpontom napján hazaküldtek, hogy minden rendben. Naponta járjak NST-re.

2 hétig naponta jártam és végre 2010 aug. 17-én megint fájásaim voltak, délelőtt 10 körül kezdődtek, 10 percesek voltak és este fél 6-ra lettek 5 percesek. Irány a kórház, végre szülők leszünk! Bementem a vajúdóba, Apa kint várakozott, megvizsgált a doki és közölte, hogy egyujjnyira vagyok még csak, az egész éjszakát a vajúdóban töltöttem, a férjem pedig a váróban! Reggel nyolckor jött a főorvos és burkot repesztett és elmúltak a fájásaim! 10 órára lett szabad szülőszoba és végre a férjem is bejöhetett! Rákötöttek az oxitocinra, újabb fájások, alig bírtam felkelni! Kipróbáltuk a labdát, az nagyon jó volt! Délután kettőkor kétujjnyira voltam nyitva és a teljes kimerültség szélén voltam. Kaptam infúziót, mert már majd 28 órája vajúdtam és nem ehettem, nem ihattam! Este 6 óra bő 3 ujjnyi de már nem bírom, semmi erőm és jönnek a tolófájások, de még nem szabad nyomni! (Jópofa.)

Közben babánk szívhangja leesik 150-ről 80-ra. Várunk még egy órát és irány a császározó!

Gyors katéter, gerincben érzéstelenítés, apa átöltözik műtős cuccba. Elém pakolnak egy csomó zöld lepedőt, apa a fejemet simogatja, és már vágnak is, miközben a dokik a Jóban Rosszban című filmet beszélik meg. (Jó fejek nem?)

De végül a sok küzdelem és várakozás után 2010. augusztus 18-án, 19 óra 33 perckor megérkezett Veszprémi Patrik Valentin 4040 grammal és 59 cm-rel. Apa ment vele a fürdetésre. Visszahozták egy percre pólyában, adhattam neki egy puszit és nagyon boldogok voltunk (sírtam, mint a záporeső).

Összefoltoztak és vittek a megőrzőbe, ahol már várt a férjem és a nagyszülők!

Mindenki nagyon boldog volt és a mi kisfiunk lett a család szeme fénye! Az Apuka nagyon fáradt és nagyon boldog volt! Köszönöm neki, hogy ott volt velem és segített a jelenlétével!

Mindenek ellenére újra csinálnám az egészet, mert egy igazi csoda, a gyermekünk itt van velünk!