Kicsilánykám születése

Párommal 8 éve voltunk együtt, mikor az a bizonyos két csík megjelent a terhességi teszten. Nem terveztük a babánkat, de annál nagyobb volt az öröm, mikor kiderült, hogy érkezik közénk.

Én még nem akartam elmondani senkinek, mert a félsz bennem volt, hogy nehogy valami baja legyen. Persze a párom és anyukám révén nem nagyon maradhatott titokban, mert annyira örültek, hogy hét lakattal sem lehetett volna lezárni a szájukat.

A hetedik héttől nem dolgoztam, mert olyan munkahelyem volt, hogy nem nagyon tolerálták az állandó kimenetelt, a WC-re. Utána meg jöttek az állandó rosszullétek, hányás meg ilyesmik, ami elkísért egészen a 20. hétig. De ekkor az én angyalkám megmozdult és mintha elvágták volna a rosszulléteket. A 28. héten voltunk 4D-s UH-on és kiderült, hogy kislányunk lesz. A párommal madarat lehetett volna fogatni, persze előtte mindig azt mondta, hogy neki fia lesz.

Ezek után szépen teltek a hetek, nem volt semmi problémám, jól kigömbölyödtem. Sikerült is 28 kilót híznom. Babócám is szépen növekedett, már látszott az utolsó UH-on, hogy nem lesz pici.

Eljött a február 15, de semmi változás nem történt. Azért voltak már jósló fájásaim a hétvégén, de mindig el tudtam tőlük aludni.

Február 23-án be kellett feküdnöm a kórházba, hogy másnap megindítják a szülést. Reggel 8-ra értünk be, felvették az adatokat és elfoglaltam a kétágyas szoba egyik ágyát. Mondták, hogy ne nagyon pakoljak ki, mert másnap úgyis össze kell pakolnom. Délben megebédeltünk és kicsit lepihenem utána. Kettőkor jött a vizit és kérdezte a vizitelő orvos, hogy megvizsgált-e valaki a felvételkor (nem volt fogadott orvosom), Én meg mondtam, hogy nem. Mondta, hogy jó akkor majd ő megvizsgál. Mentem is nagy nyugodtan a vizsgálatra, amikor az orvos közölte, hogy itt ma bébi lesz, mivelhogy 3 ujjnyira ki vagyok tágulva. Na, ekkor jött a parázás, hogy akkor én most szülni fogok. Fájásom egy szál se, gyorsan leborotváltak ott a vizsgálat után, beöntést nem is kaptam. Gyorsan elmentem tusolni, összepakoltam a dolgaimat és irány a szülőszoba.

Ott felfektettek az ágyra és rám rakták az NST gépet. Az szabályos 3-4 perces, magas fájásokat mutatott, de én, ha hiszitek, ha nem, ebből semmit nem éreztem, csak enyhe keményedést. Kérdezte az ügyeletes orvos, hogy gondoltam-e fájdalomcsillapításra, én mondtam, hogy majd gerincbe szeretném. Be is kötötte, és mondta, hogy majd akkor ad bele gyógyszert, ha később kérem. Megrepesztette a burkot, tiszta volt és szépen teltek az órák. Párom is bent volt velem jót beszélgettünk, meg viccelődtünk, egyáltalán nem úgy néztem ki, mint aki éppen szül. Pár óra múlva kértem már a fájdalomcsillapítót, mert azért elkezdtem érezni a fájásokat elég rendesen.

Picikém szívhangja kicsit leesett és a vízbe is belekakilt, ezért felhelyeztek egy műszert, ami az oxigénszintet hivatott mérni, persze nem működött. Este 8 órakor jött az orvos, megvizsgált, mondta, hogy nagyon fent van a babukám fejecskéje és még várunk egy órát, hogy lejjebb jön-e, ha nem akkor megcsászároz. Akkor még kicsit tartott az érzéstelenítő hatása így tompábban éreztem és elviselhetőbb volt. Kilenckor jött is, de sajnos nem változott semmi, ezért előkészítettek császárhoz. Nagyon féltem, de a párom ott volt velem és bátorított, de a műtőbe már nem jöhetett velünk. Az érzéstelenítéssel már nem kellett szórakozni, mert ugye már volt.

21 óra 17 perckor 4440 grammal és 52 centivel megszületett Tóth Lili, nagyon nagy hajjal. Rögtön felsírt és nagyon kapálózott. Elvitték fürdetni, majd megmutatták, olyan kis pufika volt.

Ezután felvitték az intenzívre, mert a nagy súlya miatt meg kellett mérni a cukorszintjét. Engem még befoltoztak, majd én is gurultam az intenzívre. Sajnos csak másnap 10 órakor láttuk egymást újra, de szerintem meg sem tudtam volna fogni, annyira fájt mindenem. Elsőre nagyon jól szopizott, a harmadik naptól volt rendesen tejem. A kórházi tartózkodás kicsit kitolódott, mert először én lázasodtam be, aztán meg nála találtak valami bacit a vizeletében, de ezt már otthon tudtuk sziruppal kezelni.

Azóta nagyon megnőtt, már elmúlt 1 éves, 12 kiló és 82 centi. Igazi kis rosszcsont, nagyon tud már szaladni, mi meg utána.

Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet!