Teljes átalakulás. Neked sikerült? (beszélgetős fórum)

Igen.

Mocskos disznóból, kitartó munkával sikerült felküzdenem magam utolsó szemét gazemberré.

:)

Szia

En is most vagyok abba a szakaszba hogy változtatni szeretnék az életemen. De ez egy folyamat két nap elöre, egy nap hátra, megint két nap elöre.

Jó lenne hogy akiknek sikerült irnának ötleteket, tanácsokat mit hogy csináltak, mi vált be nekik.

En elsö lépésben elkeztem zumbára és jogára járni, két teljesen különbözö mozgásforma mégis kiegészitik egymást. Es épp ma küldtem el az elsö önéletrajzomat mert munkát is szeretnék változtani:)

Arra csak a rovarok képesek.

[link]

nekem lelki témában változás a többszörös pofáraesés által sikerült. mindig azthitem, nem rajtam mulott pl a kapcsolat már az exemmel és mégis vége lett.ujra és ujra. egyre kevésbé sirok vki miatt is, aki elhagy.

ugy döntöttem mindennap mosolygok és jo kedvvel ébredek fel, pozitivan, ez ment isn két honapig,most kicsit viszaestem. drámai válozást nem bir az ember csinálni, mert nem képes rá lelkileg. az intenziv 2hónapban mikor nem hagytam h elrontsák a kedvem, csak csak rámtört 5-10percre a sírás, mert csak csak történtek erősen meg viselt dolgok.

Köszi!

Tényleg elhatározás kérdése. Be kell telnie annak a bizonyos pohárnak, és akkor tudja az ember olyan nagyon padlón érezni magát, hogy úgy döntsön, csak azért is jobbá formálom az életem, mert csak 1 van belőle! Kérdés, kinek mikor telik be a pohara.

Ha csak azt éreztem, hogy elvagyok én így is, lenyeltem a rossz dolgokat, megbetegedtem tőlük, erőm sem volt változtatni. Öregnek érezni magam, meg elkönyvelni, hogy nekem ez jutott, könnyebbnek tűnt, mint tenni ellene. Eljött egy olyan pont, hogy vagy végleg lecsúszok, vagy megváltozom.

Nem volt könnyű, és már bánom, hogy elpazaroltam több mint 10 évet, a legszebbeket talán. Nem is éltem azokat az éveket.De a fő, hogy ez a múlt, és én a jelenben boldog vagyok, és optimistán tekintek a jövőbe:-)

Mindenkinek ezt kívánom, aki volt már hasonlóan mélyen a "kakiba" !

Gratulálok hozzá! Szerintem is sikerülhet, csak elhatározás kérdése, és persze kemény munka. Jópár évvel ezelőtt én sem küszködtem plusz kilókkal, viszonylag jól is éreztem magam a bőrömben, más volt a kisugárzásom, így pozitívabb dolgokat vonzottam be.

Mára ez megváltozott, s szeretném megint feltölteli a mindennapjaimat, és optimistábban látni a világot, nem feltétlenül a fogyás következményeként.

Hogyan lehet direkt szemléletet váltani? Hogyan tehetjük szebbé a napokat? Hogyan lehet megtanulni értékelni a parányi dolgokat is? Nekem sosem ment, mindig irigyeltem azokat, akik a legrosszabb helyzetből is csak a jót hozták ki.

Szerintem probalj meg ugy hozzaallni a dologhoz,hogy csak 1 napra tervezel.Vagyis a terved,az hosszabb tavu es osszetett,es abbol "ma" epp ez a dolgod.Ma ezt meg ezt teszed meg a celodert.Ugy ertem,hogy nem kell az egesz atalakulassal jaro feszultseget a valladra venned.

Pl ma eldontod,hogy elmegyek kocogok egy kort a haz korul,az utcaban.Ha utkozben jol esik teszel meg egy kort,de ha meguntad,akkor 1 kor utan nyugodt lelkiismerettel hazamehetsz mert mara az volt a terv,es ki van pipalva.A tobbi mar csak extra.

Kis lepes,de megis nagy dolog mert amit elterveztel(1 kor futas) azt meg is tudtad csinalni.Es ha ugy erzed akkor arra a napra mar nem is kell magadtol semmit sem elvarnod.

Majd masnap:majd pl masnapra az a terved,hogy elsetalsz a konytarba magazinokat olvasni,vagy beulsz valahova egy kavera a batarnoddel,delutan meg futsz 1 kort,vagy bicajozol.

Es igy tovabb.Kozben ha van kedved irhatsz naplot a minden napjaidrol,a teged foglalkoztato kerdesekrol,oromokrol banatokrol.Meg egy tervet,hogy szerinted mit csinalsz rosszul,miken kene valtoztatnod,es mit varsz a valtozastol.

Irok egy hulye peldat:):

"igaz hogy van rajtam par kilo plusz,de a kezem nagyon szep.Ma megnezem mennyiert raknak fel mukormot,es hogy az kijon e havonta a fizumbol,ha nem engedhetem meg magamnak,akkor veszek reszelot meg 2 szep lakkot,egy sotetet meg egy vilagosat"

Vagy pl atgondolom az etrendemet,hogy hol a bibi mitol hizok,es magamnak nem er hazudni,ugyhogy pukk beirtam a fuzetbe:)Igy lehet latni,hol a bibi.

En kb igy indultam neki anno a valtozasnak.Voltak napok amikor ha pisztolyt tartottak volna a fejemhez akkor se mentem volna sehova se,foleg nem kocogni,de voltak napok amikor szepen tartottam magam a sajat kis terveimhez,es jo erzes volt.Meg jo visszaolvasni,hogy 1 eve miken agyaltam,akkoriban mi jelentett problemat,es hogy mara mar megoldodtak.Ez mind erot ad a folytatashoz.

Én sok dolgon szeretnék változtatni, csak néha úgy érzem nincs elég erőm vagy önbizalmam, hogy véghez is vigyem ezeket (mind).

Emígy pedig igazad van abban, hogy egy szebb külső megelégedettséget eredményez, ami valamilyen szinten magabiztosabbá teszi az embert. Lehet, hogy rosszul fogalmaztam a teljes átalakulással, olyamire akartam utalni, hogy valaki pl.sokat fogyott, megváltoztak a szokásai, emiatt eljárt pl. műkörmöshöz, fodrászhoz, igényesebb lett (bár ezek nélkül is lehet valaki ápolt), változtatott a ruhatárán, ahogy te is írtad.

S ezek mind löketet adtak olyan dolgokhoz, mint pl. nálad a nyelvtanulás, új hobbi, sport, új társaság, más életforma. Ma Csernustól olvastam A fájdalom arcait, és ezért vetődött fel bennem sok gondolat ilyen téren...hogy be kell vallanunk magunknak a hibáinkat és félelmeinket, és rá kell lépnünk a nehezen járható útra is, hogy igazán éljünk, ne csak vegetáljunk...emígy nem vagyok depressziós vagy ilyesmi, csak traccsolni akartam, ki hogy látja.

Ezek a dolgok,amiket irtal altalaban egymasbol fakadnak,es oda-vissza bajt okoznak:"súlyproblémák, rossz szokások, pszichés problémák, egyéb"

Mert ha valaki elegedetlen a kulsejevel,allandoan frusztralt lesz,felenk,es boldogtalan.Meg az egyeb kategoria,hogy ha eszik buntudat gyotorheti,meg onvad,hogy "miert nem sportolok,lusta diszno vagyok,nem erek semmit..."es a hasonlo onkep es lelekrombolo dolgok.

Igy pszichesen is sokkal labilisabb lesz es vedtelenebb a kulso ingerekkel szemben.Sokszor van,hogy azt gondolja,hogy masok mind csunyanak es kovernek,ertektelennek latjak...meg hogy ot nem is lehet szeretni stb.Egyenes ut a depressziohoz,ami sok esetben meg tobb zabalashoz vezet,es meg nagyobb onbizalomhianyhoz.

Ez most csak egy pelda volt amit leirtam,nem huzhato ra mindekire sablon kent,de eleg gyakori.

Szerintem ebbol a korforgasbol ugy lehet kitorni,hogy teszunk a dolgokert.El kell jarni sportolni.Mindegy mit.Bicajozni,futni,tollasozni a baratnovel,uszni,korcsolyazni,focizni,kosarazni,ping-pongozni,teniszeni...A sor vegtelen.Lehetoleg olyat kell valasztani amiben oromet leli az ember.

Utana johet a haj,smink,korom egyebek.Kicsit atrendezni a ruhatarat.A testi atalakulas magaval hozza az onbizalmat.

Ezek mellett olyasmit kell csinalni a hetkoznapokban ami orommel jar.

En pl nagyon szeretek olvasni,naplot irni (kezzel,nem a neten)rajzolni,a lakast dekoralni unnepekre,kirandulni,vagy csak setalni a varosban nezelodni,biciklizni,netezni,szepitkezni,sutni-fozni.Most uj eteleket tanulok,ami belefer az egeszseges eletmodba.Ezer dolog van ami erdekel,es ha ki akarok kapcsolodni,valamelyik hobbimat uzom.

E mellett nyelvet tanulok.Ami azert is jo,mert lefarasztja az agyamat,es hasznos is.

Szoval csak a helyes iranyt kell megtalalni,az erdeklodesi kort es maris elterelodik az ember figyelme a rossz dolgokrol.

Ezeken tul en minden olyan embert kizartam az eletembol,akik csak fajdalmat okoztak,vagy leszivtak az energiamat.

Hosszu tema ez:)

A lenyeg,hogy az legebjen a szemed elott,hogy egy eleted van es azt a lehetosegeidhez kepest ki kell hasznalni.Jol kell elni!:)Meg kell talalni az oromforrasokat,azokat a dolgokat,amik feltoltenek energiaval.

Nem hiszek a teljes atalakulasban,mert ez egy folyamat,sosincs vege,nem lehet vege.:)

Az elso szakasz az amikor valaki felismeri,hogy min kene valtoztatni,utana megszuletik az elhatarozas,a tobbi mar csak attol fugg,hogy ki mennyire elszant,es kitarto.Es persze a motivacio sem mindegy,ennek viszont minden esetben magunkbol kell fakadnia,kulonben veszett fejsze nyele.

Neked mi a problemad?Mik azok a dolgok amiken valtoztatni szeretnel?

Nem hiszek a teljes átalakulásban. Az embernek van egy természete, amivel születik, s van egy alakítható éne. Ezzel azt csinálsz, amit akarsz, de fontos, hogy hűek maradjunk az alaptermészetünkhöz. A súlyprobléma nem jelent teljes átalakulást.

Egyébként ez tényleg nem megy egyik napról a másikra. Eldönteni persze lehet így, de hosszú folyamat eredménye, s általában hullámvölgyekben történik mindez.