Télapó/Mikulás/Jézuska. Hogy mondod meg, hogy nem léteznek? (beszélgetés)

Sok érdekes hozzászólást írtatok. Valójában most egyik ünnephez sem vagyunk közel, de mivel nem rég tévedtem erre, én is megosztom a véleményemet.

Mindenkire hatással van az ahol felnőtt. Látott jó és rossz példát. Felnőttként pedig el tudja dönteni melyiket kövesse.

Vannak dolgok, amiket én másképpen teszek, gondolok, mint a szüleim, akik már a világháborúban is éltek. A mi családunkban is a Jézuska hozta az ajándékokat, ugyan úgy, mint a férjem családjában. Ezt követjük gyermekeinkkel.

A fenyőfát közösen díszítjük, az ajándékok pedig valamely „csoda” folytán a fa alá kerülnek. Akinek van gyermeke, és átélt már hasonlót, nem tudja leírni azt a boldogságot, meglepettséget és örömöt, amit ilyenkor az arcukon lát. 6 és 8 évesek, de azt már tudják, hogy aki nem hisz, annak nem a Télapó vagy a Jézuska hoz, illetve a felnőttek szokták egymást megajándékozni. Megadjuk az esélyt, hogy maga döntsön mikortól lép át a képzelet világán a valóságba. Egy szülő tudja, hogy a kérdések mögött az igazság keresése vagy a hinni akarása van. E szerint válaszolunk.

Ki miben hisz és meddig? Nehéz lenne általánosítani. Van aki ragaszkodik Istenhez, pedig soha sem látta. Miért ne lehetne akkor hinni valami kedves teremtménybe, akinek nem az utolsó gondolata, hogy megajándékozzon egy gyereket. Ez legyen a gyermekek hite. Ha pedig felnő és nincs elég ereje önmagában hinni, megbirkózni az élet nehézségeivel, akinek nem elég a családja, barátai szeretete, annak szüksége lehet egy szellemteremtményre, hívhatjuk akár Istennek is.

Ünnepek, karácsony, anyák napja? Meghatódom, amikor felköszöntenek, de nem várom el, hiszen egész évben szeretjük egymást kimondva, kimondatlanul. Aki tudatosan, felelősséggel készült a gyermekvállalásra, annak minden nap anyák-apák napja van. Nem ő miattuk, magunk miatt akartunk gyereket, de ő értük élünk, és tudásunk legjavával neveljük őket, hogy sikeres és boldog felnőttek legyenek.

Rájön magától is nem hülye!:)

Én tavaly karácsonykor égtem a fiam előtt.Áruházban voltunk felmérni mi tetszik neki.Volt egy játék de abból a szinből ami tetszett neki csak egy volt.Gondoltam kicsit arrébb meg és becsempészem a kosárba.Erre leállt megmagyarázni hogy azt vegyük meg mert a Jézuska honnan tudná hogy neki pont az kell???Én meg magyaráztam hogy hidd el tudja és hozni fogja!Erre ő hitetlenkedve nézett rám!A szülők meg minket néztek körülöttünk!!Nagyon kemény szitu volt!!

Szasztok!

Nálunk az oviba sok jehovás család van,így a gyerekek nem igazán tudják hová rakni ezt az ünnepi ellenszenvet,amit ők képvíselnek.Így volt az én kisfiammal is akivel közölte az ovis társa,hogy hülyeség a karácsony,és az anyák napja is.Elöszőr nem nagyon tudtam mit mond mondjak, azt a 6 éves "kisokosom" megoldotta,és az mondta,hogy "figyelj anyuci,én tudom,hogy neked is benne van a kezed a dologban,de karácsony elött mindig látom,hogy milyen boldogan készülödsz,és örömmel "jézuskázól",hogy mindenki örüljön,ha én most elhiszem,hogy kamu az egész,akkor én nem leszek ilyen boldog ha nagy leszek ugye??!!Ja,és én úgy szeretlek téged ünnepelni anyucik napján,mert máskor ugyis rosszalkodom"!!!!!!NO COMMENT!

épp a minap gondolkodtam azon, hogy jómagam, mikor jöttem rá, hogy a Mikulás nem is létezik.

nem emléxem. valahogy nem okozott traumát. nem kellett emiatt pszichológushoz járnom.

az is homályos, hogy mikor tudatosult bennem, hogy a kisbabát nem a gólya hozzá...

talán már oviban nyestem a dolgot.

"Télapó/Mikulás/Jézuska. Hogy mondod meg, hogy nem léteznek?"->sehogy..a gyermek értelmi fejlődésével szépen , lassan MAGÁTÓl rájön, hogy mi a történet lényege.

A szeretet, és az ajándékozás művészete:)

Érdekeseket írtatok.

Nálunk az volt a szokás, hogy a művház télapójához "levelet írt" a lányom, benne a kívánság listával, amit én kiegészítettem azzal hogyan vielkedett. Ez azért kellett, hogy "érezze" a gyerek, látja a Télapó a viselt dolgait. Persze ovis korában én voltam az íródeák.

Aztán 9 évesen bevontam a lányom a fa díszítésbe. Addig minden évben elment az apjával betlehemes játékot nézni. Azalatt én feldíszítettem a fát. Hát a végén már nagyon untam, hogy egyedül csinálom. Azt találtam ki, hogy írtam levelet a karácsonyi angyalka nevében. Miszerint ő segítséget egy ügyes nagylánytól, mert a sietésben megsérült a szárnya (az angyalé) és így kevesebb gyerekhez tud elmenni fát díszíteni stb.

A leveleket azóta is őrzi a lányom és néha ünnepkor újra olvassa. Az angyalkának szgépen írtam, hogy a lányom ne ismerje fel az írásom és 1 szép angyalt is nyomtattam rá.

Én tavaly mondtam el a lányomnak (akkor volt 8 éves), hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot. Akkor már többedszerre kérdezett rá, hogy tényleg létezik-e. Előtte mindig meg tudtam győzni, amikor rákérdezett, de akkor úgy döntöttem, hogy elég nagy már ahhoz, hogy megtudja az "igazságot". Sajnos tévedtem, nagyon megrázta a dolog, nem gondoltam, hogy ilyen reakciót vált ki belőle, nagyon sírt. Megbántam, hogy elmondtam neki, még várni kellett volna vele. De annyiszor kérdezősködött, elmondta, miket hallott az osztálytársaitól, hogy szinte számonkérő volt és én nem akartam tovább "hazudni".

Ezek után múlt héten megkérdeztem tőle, hogy a kisöccsénél (aki most 21 hónapos), hogy csináljuk a dolgot: úgy ahogy nála, "meséljünk" Jézuskáról, Mikulásról és húsvéti nyusziról, vagy annyira megviselte tavaly az igazság, hogy szerinte ez nem lenne jó Daninál, ne így csináljuk, maradjunk az igazságnál és ne álltassuk őt. De azt mondta, legyen úgy minden, ahogy nála volt, mert nagyon élvezte a dolgot. Legfeljebb később világosítsuk fel a Danit, mint őt. Biztos vagyok abban is, hogy a lányom lesz a leglelkesebb "mesélő", aki elámítja az öccsét a Jézuskáról é a Mikulásról szóló történetekkel :)

Mert hiszek Istenben, és ez a Jézuska duma, engem bánt. Olyan idétlen.

Meg nem is tudom, nálunk mindig így volt. A fenyőfából együtt, a családdal csináltunk karácsonyfát, a gyerekek élvezik, alig várják, hogy díszítsük, el sem tudom képzelni, hogy lehet meglepetésként feldíszíteni, hiszen az azért nem 2 perces meló. Az ajándékra mindig ráírtuk, kitől kinek szeretettel, ki kinek kíván boldog karácsonyt, az ovisok ovis jelet kaptak rá, hogy felismerjék. Nekünk ez így jó volt, és ettől szerintem jobban érzed a szeretetet is.

Most csúnya leszek: elköltessz egy valag pénzt, oké, jó fej a Télapó is, de nehogy már a karácsonyi balhét is más valaki vigye el. (hi-hi)

Ja, nálunk csak Télapó (vagy Mikulás) van, aki dec. 6. reggelére csomagocskákat hoz.

Karácsonykor megajándékozzuk egymást. Nincs Jézuska, nekem ez soha nem is tetszett, csak Jézus.

Olvastam:-)

Az a különbség köztünk, hogy ez nekem túl realista, túl száraz, földhözragadt. Nem bántásként mondom :-)

Nekem szükségem van ilyenkor a földöntúliség érzésére, a szárnyalásra :-)

Emiatt ne aggódj, felvilágosítják az ovis, sulistársak.

Amikor a lányom még csak ovis volt, és valaki megmondta neki, hogy a nagytesótól tudja, hogy a Mikulás nem létezik, meggyőztem, hogy igenis létezik, abban az évben különösen figyeltem arra, hogy alibim legyen, amikor odacsempészem az ablakba a csomagokat.

Aztán amikor alsó tagozatos volt, már nem akartam hazudni neki, amokir rákérdezett. Mindenki, aki teheti, és nem látta még, nézze meg a MICKEY EGÉR: Volt egyszer egy karácsony c. mesét, mi együtt bőgtünk rajta. A Goofys mese pont erről szól, mi mindent megtesz Goofy azért, hogy bebizonyítsa a fiának, hogy létezik a Télapó.

Tényleg szép mesék vannak rajta, és az Auc..-ban most alig kerül valamiba.

Nálunk hála az égnek az oviban nem okosították ki egymást. Kíváncsi vagyok, most az iskolában hogy lesz ez. De én ismerek olyan 10 éves kislányt, aki annak dacára, hogy már egy osztálytársa sem, ő még mindig hisz a Jézuskában.

Én úgy vagyok vele, hogy lehetőleg minél tovább tartson ez a varázslat :-)

Az én kisfiam 4 éves és az oviban sok gyerek tudja, hogy nincs mikulás, húsvéti nyuszi, Jézuska stb.

Én pont a hétvégén kérdeztem Márkót, hogy tudja egy ki a Mikulás, és mondta, hogy tavaly az egyik gyerek apukája volt. Soha nem tartottuk abba a hitbe, hogy léteznek ezek az illúziók, de azt sem mondtuk, hogy nem, felvilágosították az oviban a többiek.