Anyós-rémálom! Avagy: sárkányok márpedig léteznek! (beszélgetés)

nem csak az anyosnak...az egész családnak.

közvetlen vagyok...ez lett a vesztem...

én is hamar megnyiltam az anyosnak...

ugorjunk is egyből az első legfájóbb dologhoz: mikor szóba jött a baba téma hogy ha esetleg. fogi mellett teherbe esnek (anyukám ígyett terhes öcsémmel úgyhogy előfordulhat)

szóval hogy nem vetetnem el!

erre felhaborodott az anyós meg ap após hogy hogy.képzelem én azt? el kell vetetni!!!

Lányok!

Azt nem tudom, hogy én milyen anyós leszek, de, hogy milyen nem leszek, azt tudom.

Ezzel azt hiszem, el is mondtam mindent!

" A költözés még várat magára de talán az lehet a megoldás a problémára!"

Ez bizony!

Minél előbb, annál jobb!

Ne túl közel...

Nálam majdnem teljesen ugyanez a helyzet, csak mi még jegyesek vagyunk. Én mindenben béna vagyok, én semmit nem tudok jól csinálni, ha fia ugyanúgy csinál valami mint én akkor is én hülyén csinálom a fia meg jól.A súlyomat kritizálta állandóan, egyszer szinte hisztizett ezen, ordítozott, mint a fába szorult féreg, hogy én akkor is nagyon sovány vagyok, ehez hozzá kell tenni hogy ugyanakkorák vagyunk csak ő el van kicsit hízva. Gyűlölöm, mert ha békesség van mindig keresi az alkalmat, hogy belém kössön. Egyszer elmondtam neki a véleményem és akkor is mindenki mellé állt, párom meg nem mert semmit szólni. Ehez még hozzátartozik, hogy mindig neki van világfájdalma és mindenkire kihat, és még nekem mondja, hogy nem kell a hangulatomat rányomni másokra.Rajtam soha nem lehet észrevenni, ha nincs jó kedvem én akkor is mosolygok, anyós meg csapkodja az ajtót meg püföli a tányérokat, emg bunkózik. Apóssal sokat veszekednek, de nem ám neki mondja meg, hanem én vagyok mindenért a hibás.Komolyan néha elképzelem, hogy hogy fel tudnám képelni ezekért.

Párom dolgozik egyedül, se após, se anyós, de mindig kritizálnak minket mindenért, pedig párom és az én pénzemet is mindig elveszik.Anyós két éve nem dolgozik, de fel van háborodva hogy mindenki segge ki van nyalva.Na most ő egy hónapban egyszer-kétszer főz, meg heti egyszer kitakarít.Ráadásul én is mindent megcsinálok.

Sajnos még nincs pénzünk elköltözni, emrt nem találok munkát, de már nagyon nehezen bírom.

Utálom az anyósomat, egy velejéig romlott ember. és próbálja a kapcsolatomat a fiával tönkretenni.

„Emlékezzünk arra, hogy szabadon tudomásul vehetjük és feladhatjuk érzéseinket, és szívünk joga nem feladni őket. Amint megvizsgáljuk a „Képtelen vagyok rá” kijelentéseinket megállapíthatjuk, hogy azok valójában „Nem akarom”-okat takarnak.

Mindez nem azt jelenti, hogy el kell engednünk a „Nem akarom”-nak köszönhető negatív érzést. Teljes mértékben jogunkban áll, hogy elengedését megtagadjuk. Szabadon ragaszkodhatunk a negativitáshoz, amíg csak akarunk. Nincs olyan törvény mely kimondaná azt, hogy fel kellene adnunk. Szabad emberek vagyunk. Viszont nagy különbséget jelent a magunkról alkotott elképzeléseinkben az, ha ráébredünk, hogy az „Én nem teszek meg valamit” egészen más érzés, mint azt hinni, hogy „Én egy áldozat vagyok és képtelen vagyok rá”. Például, ha úgy akarjuk, választhatjuk azt, hogy utálhatunk valakit. Választhatjuk, hogy hibáztatjuk őket. Választhatjuk, hogy a körülményeket hibáztatjuk. De legyünk tudatában és vegyük észre, hogy ezt a hozzáállást szabadon választottuk, így ez egy magasabb tudatszintbe, ennek következtében nagyobb erő és kiválóság állapotába helyez minket, mint az, hogy az érzés tehetetlen áldozatai vagyunk.”

/David R. Hawkins/

Hááát, eddig röhögtem a Kiajóanyós-aporhanyós viccen, de most úgy látom, csak akkor szabad a párommal folytatni, ha anyós porhanyós lesz.

A történet hosszú, nem untatnék senkit. A pénztárcámban turkál, nem szó szerint. Mit vettem az én bevételemből, mire költöttem a fia pénzét, számoljak el neki vele, így rendelkezik, úgy rendelkezik, a mondatai ezzel a fordulattal kezdődnek: azonnali hatállyal kérem....

Szóval anyóscsömöröm van rendesen. Pedig nem is igazán az anyósom, mert sosem volt a fia a férjem.

Hja, s a fia mellesleg alkoholista, s nem fékezi, hanem itatja. Azt hiszem jobb távol tartani magam tőle.

Atya ég!!!!!!!!!!!!! Macis???? nem is értem!!!

Nagyon durva hogy így viselkedik, és az a baj, hogy nem tehetsz ellene semmit, hanem el kell fogadni, mert párod anyja. Mindenhol ezt az infót kapom, csak az a kérdésem, hogy ők miért nem tudnak elfogadni minket???? A tisztelet és az hogy valaki normális nem korfüggő!! És tök mindegy hogy mennyi idős viselkedhetne veled normálisan.

Én sem megyek fel mostanában, párom megígérte, hogy csak ünnepekkor kell mennem. Nem beteg, eddig is tudta, hogy ezzel elüldöz minket, de nekem betelt a pohár, nem is a pohár, hanem a kád!!!!! :) Na szóval leírtam magamban és nem fog érdekelni. Én ettől a kapcsolattól pozitív dolgot nem sokat kaptam, én sem fogom az energiámat erre pocsékolni. AZt is olvastam valahol, hogy az ilyen anyósok, a gyermekeik és azok párjaik energiájából töltekeznek, Azzal, hogy a zsarolással a figyelmüket kiharcolják és ezáltal kapnak energiát. El is hiszem, na de az én energiámból egy szemet sem kap!!!

:)))) hát igen... a kiakadás.... én is kerülöm már a vele való találkozást.

Most karácsonyra tudod mit vett a kicsi fiának? :) MACIKÁS ágyneműgarnitúrát!!!!! :D Basszus!!!! 30 éves embernek??????!!!!! Bolond ez!!!! Nagy macik vannak rajta, meg cumisüveg, és játékautó motívumok..... No comment... Ha vki azt mondja rá, h ép elméjű, akkor annál is baj van az emeleten.....

én ahirtelen változás miatt gondoltam betegségre.... Nem lehet, h ő megtudott vmit?

Vagy lehet, h csak megérezte, h eltávolodtok tőle?

Folyamatosan akadok ki azokon amiket írsz!!!

Együtt kell aludnia párodnak az anyjával???

Nem akarlak megbántani és okoskodni sem, de ez ellen csak a párod tud tenni. Mégpedig úgy hogy megszabja a határokat. Igenis a szerelmével, azaz Veled kell aludnia, nem pedig az anyjával, nem 1 éves. Borzalmas hogy ezek az anyósok mikre nem vetemednek. A lényeg, hogy párodnak kell határozottnak lennie. Szerintem mindegy hogy az ember 6 vagy 76 éves, akkor is meg lehet neki mondani ami a szívünket nyomja, ha pedig nem érti meg akkor ennyi, nem kell sutba dobni az önérzeted, hanem igen is tisztelet tudóan meg kell húzni a határvonalat. Ez a telefonálásra vonatkozik. Egyszer egy héten, értessétek meg vele, hogy saját életetek van. Este tudtok együtt lenni, mert dolgoztok...ja és ne számoljatok be neki mindenről, mert az visszaüthet...

Én valahogy így próbálok cselekedni...

Most olvastam amiket írtál....és hát padlót fogtam. Hogy lehet ilyen valaki???? Pedikűrözni, meg lábat mosni??? El sem hiszem... Nálunk is voltak ám sztorik. Elutaztunk egy romantikus wellness hétvégére párommal. Már utazás előtt mondta a kedvesemnek, hogy fáj a szíve (egyszer volt szívinfarktusa). Párom mondta, hogy akkor nem utazunk el. Azt mondta " mindegy menjetek csak, majd összeesem az utcán és meghalok, hagyjatok csak egyedül". Na elutaztunk, és egész hétvégén ezt nyomatta, bement a kórházba egy nap után hazaküldték, hogy túlreagálta...

Csak azt utálom, hogy nem én tehetek arról, hogy mindenkit elüldözött a környezetéből és egyedül van, és hát persze mindenbe bele kell szólni. Úgy hív a hátam mögött, hogy bárónő...:) Na hát ez van, ja és elakarunk költözni, és hát, persze ki van akadva és persze csak is miattam megyünk (nem azért mert hát az ember ugye nem akarja egy garzonba leélni az életét, ha gyereket szeretne egyszer).....na tudnék mesélni.....de gondolom Te is..:)

Szia,

Nem tudom, ha súlyos beteg lenne, akkor arról már tudnánk. A párom azt mondta, hogy régebben is makacs volt, de akkor legalább értette, ha valakit megbántott (persze nem kért elnézést, meg nem vallotta be), de ma már nem érti ezt sem. Más dologban ott van az agya, politikában, vagy a napi dolgokban, akkor azt nem tudná megérteni, hogy valakit megbánt? És hirtelen megváltozik,én ebben nem nagyon hiszek, de lehet igazad van. Csak nem tudom mit kéne tennem, mert már nem tudok kedves lenni vele....

nem lehet, h beteg lett? Mert az bizony hozhat pálfordulást egy embernél, ha megtudja, h súlyos beteg....

Vagy a 74 évével dementis, stb. ?

Ha ő maga nem mondja el, lehet érdemes lenne felkeresni párodnak az anyja háziorvosát!