Te hogyan mondanád el a gyermekeidnek, hogy anya és apa elválnak? (beszélgetés)

Egy normális felelősségteljes szerető törődő apa esetében így is van ahogy leírtad.A szülők egymástól válnak el,és anem a gyerekektől.És nagyon jó,ahol ezzel meg lehet nyugtatni a gyerekeket,biztosítani lehet Őket arról,hogy továbbra is ugyan úgy szereti őket mindkét szülő,és minden törődést megkapnak ezután is amit eddig,csakis a körülmények változnak meg.Csakhogy ennek igaznak is kell lennie ahhoz,hogy ezt lehessen mondani,mert számon fogják kérni.De amint én is leírtam az én a mi esetünket,hiába "fényeztem" apukát a gyerek előtt,és nem akartam,hogy rosszakat gondoljon róla,kvázi megtudja az igazságot milyen,akkor is rájött ahogy eszesedett nőtt.És bizony feltette a logikus kérdéseket egy idő után,hogy mégis miért sz@rja le az a rendes ember apa,akit én mindig mentegetni próbáltam előtte ha kérdezett felőle?!Miért nem látogatta gondoskodott róla megfelelően?Hol volt az ünnepeken,vagy amikor beteg volt?...stb.

Így szerintem jobb a realitásmaz igazság a gyerekeknek is.Apukának sem ártana ezeket átgondolnia felfognia,ha valóban szereti a gyerekeit és fontosak neki.Nem az anya dolga őt mentegetni magyarázkodni helyette,hanem legyen a helyén,álljon helyt a gyerekei mellett ebben a helyzetben is.

azért, mert ez a könnyebbik út, nem neki kell akkor megmagyarázni, hogy miért is csinálta ezt, hanem könnyű lesz kibújni a felelősség alól, ha kérdezik a gyerekei, hogy MIÉRT?

van egy történetem, szerintem tanulságos mindenkinek.

Anyukám barátnője fiatalon, igaz egy lánnyal, de elvált.

Olyan tini korban, mikor minden miatt lázadoznak a gyerekek, hát a lánya is mondta az apjára, hogy ilyen, meg olyan, mert itt hagyta Őket.

Erre az anyja azt válaszolta:

apád csak engem hagyott itt, nem Téged. Veled tartja a kapcsolatot, Téged szeret.

Az, hogy nekünk egymással volt bajunk, a mi ügyünk, Neked apád, szeresd, tiszteld, soha nem tudni ki milyen helyzetbe kerül még az életében.

Ezt nagyon megjegyeztem akkor. Igaz mondás és igyekszem elmesélni azoknak, akik hasonló helyzetben küzdenek.

Sokan akkor is azt mondják,ha az igazságot mondod el,ez ellen nem biztos,hogy tudsz tenni.

De nem is kell ezzel foglalkozni szerintem,gondoljon amit akar.Ha ennyire nem veszi ki a részét a gyerekeiből,akkor szerintem tök mindegy mi a véleménye.A gyerekeknek meg nem azt kell mondani,hogy utoljátok egymást.Ha Te szereted az apjukat,arról is tudhatnak.Ha csalódtál benne,arról is,a lényeg,hogy mindig a szintjüknek megfelelően kell velük megértetni mi a helyzet.Álljon elé az apjuk,és mondja el ő miért megy el!

Én azt javaslom,hogy ne köntörfalazz,ne nézd hülyének a gyerekeket.Mondj el nekik szépen őszintén mindent,a koruknak a lelki világuknak megfelelően,hogy megértsék.A gyerekek nem hülyék,csak kicsik.És Te ismered Őket a legjobban, Te tudod hogy lehet nekik bármit kíméletesen elmondani.Szidni nem kell előttük az apjukat,de ne fess róla nekik hamis képet sem,hogy mennyire jó apa,mert a csalódás rosszabb lesz.Én ebbe a hibába estem amikor elváltam.Nem korlátoztam a láthatást,akkor jött volna amikor akar,elnéztem,hogy nem fizet,a gyereknek próbáltam szépíteni a dolgokat,hogy nem is akkora f@sz az apja amennyire annak látszik.Csakhogy ahogy értelmesedett,úgy jött rá nem igaz amit mondok róla,hamis képet éltettem benne.És bizony feltette a kérdést,ha olyan rendes ember apuka,akkor miért nem látogatja Őt,miért nem jut eszébe egyetlen jeles nap sem,szülinap,karácsony...stb...?Később amikor megtudta,hogy sosem fizetett még tartásdíjat sem,akkor már kifejezetten gyűlölte az apját,pedig én nem tettem érte,inkább ellene próbáltam,és bíztam benne csak változik,és kíváncsi lesz a gyerekére.Hát nem volt azóta sem,pedig már 17 lesz.Szóval hazudni sem negatív sem pozitív irányba nem érdemes az apjukról,jobb ha reális képet festesz róle,és persze törekedni kell a jóviszonyra amennyire lehet.De ehhez Ő is kellene,hogy együttműködjön veled.De ha már az is lehetetlen,hogy együtt beszéljetek a gyerekekkel,akkor nem tudom mire számíthatsz tőle.

És ne próbálj Te sem színlelni előttük,nem kell mosolyogni ha fáj valami.Ezek emberi érzések,élethelyzetek.Azt kell a példádból megtanulniuk,hogyan kell kezelni őket normálisan,nem azt,hogy hogyan ne vegyünk róla tudomást.Sok sikert erőt neked.

Kétszer kellett ezt tennem egyszer 11.évvel ezelött akkor még kicsik voltak és röviden azt mondtam mi most másik házba költözünk mert apa és anya nem szereti már egymást !

Másodszor most kellett tennem mert sajnos lecseréltek !

Az a baj hogy hogy már nagyok és nem lehetett ennyire röviden mondani de az is baj volt hogy másodszor bizony a pár mindkettőt akarta ,engem is meg a azt is !

De most a fiam rakott helyre és azt mondta anya aki szeret nem hazudik és nem csap be !

Aki menni akar hagyni kell, és aki szeret azt ennek engednie kell !

De

Láss csodát egy gyerek aki 18.éves megoldotta helyettem !

Eszembe jutott egy idézet !

A gyermek szeme a lélek tükre és jaj annak kik azt elhomályosítja !

Így van!Sőt legalább 90%-ban ez a helyzet.

Tehát felesleges hajtogatni mintha valami régi rossz lemez akadt volna el,hogy "de bizony nem kell ragaszkodni a 2 hetenkénti láthatáshoz".

Normális esetben nejm is kell,ha értelmes felelősségteljes apukáról van szó,aki szereti a gyerekeit,és fontosak neki.

De amint írja a fúrum indító,talán még 2 hetente sem lesz kíváncsi a gyerekeire,ennyire érdeklik,ennyire jó apa.

De egyáltalán,mekkora felelősség van egy ilyen "apában",akiben annyi tisztesség sincs,hogy a gyerekei elé álljon az anyjuk mellé,és elmondja nekik mi a helyzet??!!

Köszönöm!

Sajnos apa kirázza a nyakából a felelősséget, egyedül kell elmondanom nekik.

Magadból indulj ki ha a velük kapcsolatos dolgokat meg akarod oldani. Ha lelkileg picit mélyebben vagy pld. akkor nem nagyon vágysz a kimozdulásra, ugye? inkább otthon, melegben, a jól ismert közegben szeretsz lenni...

próbálj igy hozzájuk állni...

Haiti kedves,

nem lesz könnyű, a legjobb az lenne, ha együtt a férjeddel mondanátok el, de előtte egyeztetve a szöveget és nem jelezni, hogy végleges, azaz válás.

Egyedül nehéz lesz Velük megértetni, hiszen a kérdéseikre Te nem tudod a választ, hiszen ahogy olvasom, apuka ment el, saját elhatározásból.

Egy a lényeg, soha, de soha, még akkor sem, ha ezt érzed, NE utalj arra a gyerekek előtt, hogy a férjed, ilyen, vagy olyan, mi több ezért, vagy azért hagyott el.

Nekik ugyanis az apjuk, szeretik, és főként nem értik a kettőtök problémáját.

Legfeljebb azt szűrik le az egészből, hogy miattuk lett az egész, ettől viszont "kiborulhatnak" más szó nem jutott az eszembe.

Inkább ha beszéltek erről bármikor hármasban, a későbbiek során, természetesnek tartsd, hogy bármikor elmehetnek az apjukhoz, és felhívhatják, ha hiányzik Nekik.

Az már nem a Te dolgod, ha apuka nem tartja fontosnak a sűrű együttlétet, de ezt Ő mondja meg a kicsiknek. Ne vállald magadra, mert akkor azt gondolják majd, nem akarod megengedni, hogy találkozzanak.

Magyarázkodjon csak az apjuk.

Ha nem jön értük, vagy nem hívja vissza Őket, akkor meg különösen, Te nem tudhatod mi volt az oka, így ezzel az egyszerű szöveggel kibújhatsz a férjed leszólása alól, így azután a gyerekek sem érzik azt a fájdalmat amit a másik szülő lefitymálása után szoktak.

Elvégre ha Ti el is váltok majd, vagy külön éltek, Nekik mindig az apjuk marad, akit szeretnek.

Sok sikert, sok erőt és sok szerencsét az új élethez.

persze:)

Az ilyen 2 hetentei láthatásos emberkéknek nem adnék gyereket a kezébe..ha engem kérdezel.

"Ne légy olyan mint a többi primitiv picha aki 2 hetenkénti láthatásjoz ragaszkodik. . ."

Remélem elismered, hogy primitÍv "pichákon" kívül primitÍv faszkalapok is léteznek.

Most csinálom nekik a programokat ezerrel, játszótér, kisbarátok, megyünk majd moziba, szóval próbálom feldobni a kis napjaikat.

Igazából nem vagyok elkeseredve, bízom magamban és nagyon jó példa van előttem (anyukám), hogy nagyon szépen fel lehet nevelni két gyereket "egyedül" is. Persze itt ismét azt mondom, hogy apukám partner volt mindenben.