Te a tini gyerekedre, rábíznád a kicsit? (beszélgetés)

Szia!

Igen erre nagyon szoktam figyelni.

Bármiben segítenek azt nem veszem természetesnek,bár sokan vannak úgy hogy egy kis vagy nagy kamasz kötelessége segíteni,hát szerintem,nem.

A nagy fiú is ma lenyírta a füvet 100x megköszöntem és mondtam el mekkora segítség mert a párom melózik én meg a kicsivel kell hogy legyek most főleg hogy beteg.

A kislány nagyon sokat segít a kicsivel őneki ez természetes mert imádja a kicsit és az is őt,de én mindig mondom hogy nagy segítség és szóljon ha terhes neki.

De én azt érzem ilyet nem fogok tőle hallani soha akkora a szeretet benne a kicsi felé.

És persze a 6 éves is ha csak kiviszi a szemete puszit és köszönetet kap!

Szia!

Köszönöm a lelki segélyt:-))

Nem akarom én őket kihasználni vagy elvenni a kamaszkorukat,de vagy segítenek vagy éhen halunk majd.

Az első szerintem jobb!

Nagyon kötelességtudók és úgy érzem egy igazi CSALÁD vagyunk!

A nagy fiam is míg Pesten laktunk 7 évesen már 5 megállót egyedül ment a suliba mert én dolgoztam és nagyon ügyes volt,persze a gyomrom görcse volt minden nap.Segítenek takarítani,kertészkedni,persze nem ők jelentkeznek érte,de azt hogy NEM még nem hallottam a szájukból,ami a mai tiniknél nagy szó!

És van hogy a 13éves vagy épp a 11éves megy a boltba és nagyon hosszú a lista sokszor,és mégis nagyon ügyesen megvesznek mindent,nem hagyják el a pénzt stb..

Büszke vagyok rájuk!

A barátnőm fia egy idős a fiammal és még egy liter tejért se meri leküldeni,ez azért gáz.

Én 10 évesen elvesztettem a szüleimet és a nagyim nevelt már 16 és fél évesen dolgoztam aztán ő is elment és nekem nagyon gyorsan fel kellett nőjek.De a sok rosszba az a jó hogy megálltam a lábamon egyedül is akár,és a gyerekeket is erre tanítom,mert lehet őket és kel is félteni,de üvegbúra alá nem szabad őket rakni mert bármikor történhet olyan hogy hasznát veszik annak hogy így neveltem őket!

Szia, Kata!

Szurikáta111 nagyon jól megfogalmazta, nekem is ugyanaz a véleményem.

Még annyit, hogy egy dologra majd légyszi ügyeljél: Jelezd a nagyok felé, hogy ez Neked segítség, és hogy milyen klassz tinik.

Nálunk az volt, hogy a hugomat simán hozni-vinni kellett (nekem) az oviba, aztán ált.isk-ba, reggel együtt készültünk (szüleim már 6-kor elmentek melózni). Én középsulis, tesóm kis elsős volt.

A lényeg, hogy soha nem hallottam anyámtól, hogy de klassz vagyok ezért. Tök természetes volt neki, és soha egy jó szót nem kaptam. Ez azért meg tud ám maradni egy gyerekben még 25 év múlva is.

Bár Te biztosan eleve is olyan normális és intelligens anyuka vagy, hogy a "nagyok" tényleg ügyesnek és hasznosnak fogják gondolni magukat, az irántuk tanúsított viselkedésed alapján.

Szia Kata!

A helyzet az, hogy mindenkinek más a keresztje, amit a családjától kap. Aki egyedül nőtt fel talán az a baja, akik meg sokan voltak, ott meg az. Nálunk is ez van, ha meg akarnak maradni, akkor részt kell venni a család életében, legalábbis valamelyest. Ettől nem lesz baja senkinek.

Mi az, hogy nem a nagytesónak szültünk? Persze, hogy nem. De ő is annak a családnak, annak az egységnek a része. Szerintem az egésznek kell megmaradni, és nem az "ego"-t erősíteni. (Persze a kicsinek meg legyen más feladata, szóval nem arról van szó, hogy a nagy szívjon...)

Ha ez megy, akkor megtörténik a csoda: az "ego"-nak támaszává válik az EGÉSZ, a család...

Erre a szintre ma kevés család tud eljutni..Nem divat manapság, de nem kell a kötelességtől félni. Persze az kell, hogy a szabályok meglegyenek, mert ne pont a mese alatt kelljen mosogatni a gyereknek, vagy a kamasznak akkor, amikor buliba készül. Ilyenről persze szó sem lehet. De ő maga tanulja meg beilleszteni a dolgát az életébe..

Nekünk anno sokkal több dolgunk volt, 5-6 évesen már boltba jártunk, szombaton takarítottunk, meg hoztam, vittem az öcsémet... Még élek..

Köszönöm aranyos vagy!

Rám fér a biztatás mert azért aggódom pedig még 2 év:-))

Sztem nem lesz semmi gond. Én is "nevelem" az öcsém 4 éves kora óta. Most 12, én 21. Imádjuk egymást, második anyjaként tekint rám. Sztem így sokkal felelősségteljesebbek lesznek a gyerekeid. Nem a folytonos bandázásról, bulizásról kell szólnia egy tini életének,semmi nem fog kimaradni a kamasz éveikből,ha néha segítenek a kicsi körül.

Az ilyen mi lesz, ha betörnek, stb. kérdésekkel ne foglalkozz. Akkor is megtörténhet, ha otthon vagytok.

Már beszéltem erről velük és a fiam sem de a lányom semiképp nem érezné ezt tehernek vagy kötöttségnek.

Végül is az ékszaka annyi hogy a lányom a kicsi mellett aludna,ennyi.

A lényeg hogy figyelnének rá míg el nem alszanak,hisz éjjel mindegyik aludna már magában ezért nem lehet teher!

A ti esetetek tényleg sajátos/sajnálom/ és megértem hogy nem mered rábízni a fiadra a kislányt.

Én nem. Az, hogy viszi vagy hozza az oviból, rendben. Ezt még akkora tehernek nem is érzi, mert látja, szükség van a segitségére.

De az éjszakát semmiképpen.

Bármi előfordulhat. Én a 10 éves lányomat a 19 éves nagyfiamra se hagyhatom. Igaz a fiam Sajátos nevelési igényü ( sulyos figyelemzavaros) Megfeledkezne róla. Még a kicsinek kellene rá figyelni.

Én nem. Még egy tinédzser gyerek is bizonyos helyzetekben védtelen, ill. megijedhet szituációktól, olyan szituk is történhetnek egy 3 éves gyerekkel, hogy még mi szülők is megijedünk és egy pillanatra tanácstalanok lehetünk hogy mit tegyünk.

Ezenfelül...én 16 voltam, húgom 14 amikor a legkisebb húgunk megszületett. Szívesen játszottunk vele, de csak amikor kedvünk volt és nem kötelességszerűen. Elvégre nekünk is akkor kezdett el kinyílni a világ, mi meg pelenkázhattunk a haverok helyett. A húgunkat nagyon szerettük, de anyánkra haragudtunk hogy nekünk kell állandóan a kicsivel lenni, miközben a többi barátnőnk kinnt bandázott és élte a tinédzser éveit. A húgom pl. ezért nem is akart sokáig gyereket, mert azt mondta neki elég volt a húgunk.

Persze a muszály nagy úr!

Szia!

Persze hogy nem nekik szültem a kicsiket,de a lányom bele is halna ha nem segíthetne az öccse körül.

Lemondással járhat de hogy ezért megutálná,hát nem tudom.

A legnagyobb félelmem ez lenne,hogy ha bármi történne hogy néznék tükörbe,mert így van egy felnőtt mellett is történnek tragédiák.

A betörő ha akar betör akkor is ha itthon vagyunk,de nagyobb a sansz rá így.

Mindenképp majd próbálok olyan munkahelyet találni hogy ne legyen gond,de ez a mai világba még Pesten is nehéz nem hogy vidéken az ember örül ha talál valamit,nem hogy még válogasson,sajnos.

De egyet szeretnék leszögezni mielőtt több ilyet kapok hogy "nem nekik szültem".

Pont azért akarok majd minél előbb dolgozni hogy NEKIK KÖNNYEBB LEGYEN,ÉRTÜK!!!!

Sajnos segítség nélkül van hogy nincs más megoldás.

Persze van aki vállal gyerekvigyázást kb annyiért mint amit megkeresnék!

Meg azt is megtehetném hogy nem megyek dolgozni élek a dolgozók pénzéből úgymond,de én nem ez vagyok,pont hogy nem az államnak szültem őket hanem magunknak.

Én 12 voltam,mikor a hugom született, rengeteget vigyáztam rá,mert akartam is:)sokat volt velem itthon.

bölcsibe is én hordtam sokszor,és mentem érte.ovodába szintén.soha semmi gond nem volt:)

Eseti alkalom ... ha beleugatnak a gyámügynél ... vááá ezt de utálom. Semmi közük hozzá. Mindenki él, senkinek nincs - nem lesz - baja .... bár a gyámügy is előbb cselekszik, aztán kérdez ... :S

Szerintem ne aggódj. Előre semmiképp.

Nem, nem merném! Ad1: Nem nekik szültél, hanem magatoknak! Ad2.: Éppen ezért meg is utálhatja a kicsit, hiszen nagyon sok kötelezettséggel, lemondással jár! Ad3.: Még nálunk felnőttek mellett is lehetnek balesetek, ami miatt magunkat okoljuk. Ha ne adj Isten történik valami, akkor hogy számol el magával és veled a tini, és Te hogy számolsz el magaddal!???

Ad4.: Sok "jó" ember létezik. Mi van, ha kifigyelik mikor vagytok mindketten éjszakások, és pl betörnek! (a roszabbik verzióba bele sem merek gondolni!)

Szóval én nem tenném. Biztosan lehet a munkaadókkal egyezkedni a műszakokat illetően, vagy keresni egy olyan munkehelyet, ahol nem egyeznek a munkaidők!

Szia!

Persze .... Te neveled/ted őket, igazából neked kell tudnod, hogy rábízhatod e ... de én meg merném tenni (mondom ezt gyerek nélkül, úgy, hogy nem egyszer vigyáztam öcsémre, unokahúgaimra - 10, 16 év körkülönbségekkel)

Viszont nem várhatod el tőle - legalábbis szerintem - hogy a testvéreire áldozza a kamasz éveit.

Egy két alkalom még elmegy, de kell hogy keress egy megoldást, ami mindenkinek megfelel, mert ha besokall esetleg olyat tehet, amivel a többieket veszélyeztetheti. És most nem akartalak megijeszteni, csak benne van a pakliban. Tehát kell, hogy legyen saját tere is amellett, hogy az anyjának segít a kisebbekkel ....

Remélem, érthető voltam, és sértő nem ... :(

Az biztos,hogy nagy úr.

De itt a szomszédok is olyan "kedvesek",hogy attól félek hogy majd felnyomnak a gyámügyön vagy az önkormányzatba,hogy még gyerekre van gyerek bízva,éjjelre is!

Sziasztok!

Nekem 4 gyerkőcöm van.14,11,6 éves és egy 8 hónapos.

Most a kicsivel gyesen vagyok és csak 2 év múlva tudom oviba adni és munkába állni,mert nincs bölcsőde.

A 2 nagyobb gyerek már most nagyon önálló,és sokat segítenek főleg a kislány.

Két év múlva már 16,13 és 8 éves lesz a 3 nagyobbik.

A gond,hogy valószínűleg csak gyárba fogok tudni vissza menni dolgozni,ahol 2 vagy3 műszak van de az éjszaka az tuti egy hónapban jó pár nap bele fog esni.

Itt kezdődik a gond.A párom is gyárban dolgozik,olyan szerencsénk nem lesz hogy épp váltsuk egymást,így egybe fognak esni nagyrészt a munka napjaink.

Segítségünk nincs senki.Se nagyszülők,se testvérek.Így a 2 nagynak kell majd besegíteni nagyon sokat.

A kicsit aki még nem lesz 3 éves ,lesz hogy nekik kell vinni oviba suli előtt reggel és délután érte menni.Ez még hagyján.

De ha épp éjszakásak vagyunk akkor nekik kell fürdetni,vacsoráztatni,lefektetni,házat bezárni stb....

Persze ha betegek az más akkor vagy én vagy a párom beteg állományba menne.

Ti ezt rá mernétek bízni a nagyobb gyerekeitekre??

Mondjuk nekünk más választásunk,nem lesz:-(