Társfüggőség - ez nem happy end - 2. rész (gyógyulóban) (beszélgetés)

Az én kapcsolatom is véget ért.

Vajon társ függő vagyok? Mert nem tudok észhez térni.

És nem viselkedem normálisan, én sem. Csak sírok meg sírok.

Én nem vagyok fiatal de úgy látszik az élet egyformán osztja mindenkinek ezt a függőséget,

Sziasztok!

Nemrég lett vége egy kapcsolatomnak, elkezdtem a társfüggőség témával foglalkozni, mivel elég nem normális viselkedést fedeztem fel magamban a kapcsolat végén. Nem tudja valaki, hol lehet erről beszélgetni hasonló társfüggőségben szenvedő emberekkel? Köszi előre is választ

Sziasztok!

Nem tudom látogatja-e még valaki a fórumot, de azért írok, hátha ;)

Én 24 éves vagyok. Hasonló a sztorim, mint a fórumindítóé... Eddig is sejtettem, h nem normális, ahogy érzek, de Zizzzenet írásából olyan apró jeleket is észreveszek magamon, aminek eddig nem tulajdonítottam jelentőséget. Nálam is hasonlóan megvoltak a fiatalkori tini-szerelmek, és igen, 14 évesen én már láttam magunkat az oltár előtt...

Most már 4 éve vagyok együtt a párommal. Ő az én heroinom... Komolyan, olyan, mint a drog... Nélküle nem kapok levegőt, és a ragaszkodásom túlmutat a normálisan... Minden percem rettegés, h elveszítem :( Gyűlölök így élni, gyűlölöm, h elvesztem önmagam, h már csak ő számít, h alárendelem magam az ő akaratának, h folyton igyekszem megfelelni neki, nehogy kiszeressen belőlem.

És ki akarok gyógyulni ebből a függőségből :( Ebből a beteges szerelemből :( Hogyan kezdjem el?

Tedd, ahgy jólesik !

Sajnos én is tapasztalatból beszélek. De hiába mondjuk másnak az okosat, mindenki másképp éli meg a helyzeteket , így a saját tapasztalat az igazi ! Puding próbája az evés, de Te már megetted azt a pudingot ! Ügyes vagy !

Amit még ne feledjetek, hogy nem járhatunk az életben mindig jól....( ezt nem én mondtam, hanem Mérei Ferenc )

Ha elfogadjuk, hogy nem jön el mindenkinek az igazi és elengedjük a görcsöt és problémát : el fog jönni.

Én is évekig összeszorított marokkal kerestem reménytelenül. Aztán a sok kudarc miatt feladtam és ezáltal kinyitottam a tenyerem.

Erre bejött az életembe az igazi. Még most sem akarom elhinni, de ez van.

Nekem nagyon nehéz volt az elengedése a problémának, ez a legnehezebb.

Nehezebb, mint erős nőnek lenni.

Jó a téma.

Soha senkit nem szabad megváltoztatni, mert az emberek úgyis változnak maguktól. Olyan férfit/nőt kell keresni, akit úgy el tudunk fogadni, ahogy van. Valóban nincs értelme, hogy férfri és nő, mint két kidőlt korhadt fa egymásra boruljanak és összedöntsék egymást.

Két, önmagában is erős fának kell összekapaszkodni, mert abban van az élet.

Próbáljunk egyedül is kerek, egész lények lenni, de mindenki arra vágyik, hogy férfiként vagy nőként szeressen és szeretve legyen. Szükség van a másik nem energiájára.

Igen, az önbizalmamat én is elveszettem, úgy érzem, hogy nem vagyok ura önmagamnak, hagyom, hogy mások irányítsák az életemet.

Eddig mindig önállóan döntöttem az életemről, de ez már nem megy.

Dolgoznék, de nem tudok, mert magamon kívül nem tudok figyelmi másra.

Folyamatosan szorongok.

A címben szerepel ez a szó, társfüggőség. Azt hiszem, hogy én is ebbe a csapdába kerültem. 20 éve vagyok a párommal, önálló életet éltem ezalatt az idő alatt, mert neki volt egy felesége. (Kérlek, ne itéljetek el, ez egy másik történet lenne.) Másfél éve élünk együtt és megváltozott az életem. Eddig dolgoztam, pénzt kerestem, de az utóbbi egy évben nem találom a helyem. Táppénzen vagyok, depressziós lettem, mert nem tudom, hogy jól döntöttem/döntöttünk-e. Volt, hogy többször bántalmazott, és én mégis ragaszkodom hozzá.

Mikor alkoholt iszik, akkor teljesen kifordul magából, nem tud uralkodni magán, és akkor kitör belőle az agresszivitás.

Mégsem akarom elhagyni, mert szeretem.

Valóban szeretem?

Vagy csak félek a magánytól!!

Sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdést!

Most nincs munkahelyem, csináljuk együtt az ő vállalkozását, ami nem nagyon meg, és még egy dolgot, ami szintén nem megy, és nincs is hozzá kedvem.

Itt a nyakamon a svájci frankos hitelem, és nincs munkám, nincs jövedelemem, miből fizessem?

Amióta együtt vagyunk, csak rossz dolgok történnek velünk!

Van ennek így jövője?

Vagy minden rossz után eljön a jobb???!!!

Ön bizalom visszaszerzése az igen nekem is jó lenne , de nem tudom, hogyan kezdjem. Nem rég összetörték a szívemet sajnos már nem először , úgy érzem a szíve harcol az eszemmel. Sajnos még mindig döntés képtelen vagyok, de szeretnék felállni és egész ember lenni és nem másoknak kiszolgáltatva élni.

Hogyan tegyem?

Kedves Mindenki :)

Köszönöm a biztató szavakat :) Már sokkal jobban érzem magamat :)

A nem happy end az első cikkem címének része volt, ez annak a második fele, nem arra utal, hogy ez sem happy :) Jól esett kiírnom magamból a témát, s a blogomban igyekszem másoknak is segíteni :)

Köszönöm szépen, aki kiemelte, hogy jól írok, az írás fontos nekem, jól esik hallani, hogy van értelme :)

Büszke lehetsz magadra!

Most olvastam mind a két cikked.

Továbbra is legyen kitartásod.Már az alapoknál kell tisztázni a közös életet.

A szerelem elmúlik.

Igazán irigylésre méltóan tiszta gondolkodással bírsz fiatal korod mellett is.

Ezek a felismerések számomra sokkal később érkeztek meg. Jó látni, hogy helyre tudtad tenni az életed... és kitűnően írsz.

Csak gratulálni tudok, kevés emberben van ennyi erő és elszántság.

Légy büszke magadra.

Olyan jó ezt hallani!

Ilyenkor érzem magamat normálisnak. :D

Gratulálok hozzá, sok sikert, és soha többé ne hagyd el magad semmiért, és senkiért!

Mintha csak az én történetemet olvasnám... :)

Az életed kerek-egész és nem függsz egy pasitól sem.

Egy magabiztos emberre hamar rátalál a szerelem is, a pasik szeretik az ilyen sugárzó egyéniségeket! :) :)

Más szemmel fogod látni a következő kapcsolatodat, kiegyensúlyozottabb leszel benne. És talán annyira tisztán fogsz látni, hogy lehet egy életre választasz párt... :)

És büszke leszel magadra, amikor visszagondolsz a pasi nélkül töltött időszakodra! :) LEGJOBB!