Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Társfüggőség - ez nem happy end fórum

Társfüggőség - ez nem happy end (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Társfüggőség - ez nem happy end

1 2 3 4
105. Zizzzenet (válaszként erre: 104. - 1e8bb72856)
2011. aug. 13. 12:00
egyre múlik szerencsére :)
104. 1e8bb72856 (válaszként erre: 101. - Zizzzenet)
2011. aug. 10. 16:02
Ez a megingás bárkivel előfordul...az emberek hajlamosak arra,hogy kinozzák magukat pl. azzal,hogy elballagsz a másik háza előtt, mintha beteges kényszert éreznél rá,hogy meglásd a másikkal,....érthetetlen? Nem,nem az.Természetes dolog,reakció.De ha nem akarsz kikészülni,inkább kerüld az ilyen szitukat.Az idő nagy király,begyógyitja a sebeket, jól látod,lassan,de sikerülni fog.Önkinzás nélkül.De ha néha kényszert érzel rá,hát tedd.Tudod,ami nem öl meg,az erőssé tesz!!!
103. hte23
2011. aug. 1. 14:37

Sajnos társfüggőség nagyon is létezik.

És igen, valahonnan a gyermekkorból ered.

A túlzott megfelelni vágyás, a túlzott engem szeressenek vágy.

Ha valaki összeakad egy olyan partnerrel, aki ezt tudatalattijában felismeri és ki is használja, akkor az egyén tönkremegy.

Akkor jön a lelki terror a szóbeli erőszak és az érzelmi zsarolás. Jön az, hogy az egyén elveszti önmagát. Önértékelése, önbecsülése és határozottsága jobb esetben megsérül, rosszabb esetben teljesen eltűnik. Nehéz lépni, nehéz újra felépíteni önmagát.


Én is társfüggő vagyok. Én eljutottam a legteljesebb mélypontra. De léptem. Még az utam legelején tartok. Próbálok talpra állni. Próbálok Önmagam lenni. Nehéz. Remélem sikerül. 24+2 év után tettem meg a lépést. Akkor jöttem rá mi is történik velem.


Akik fiatalok, figyeljenek oda. Ne engedjék hogy eljussanak eddig. Lépjenek és harcoljanak.

102. Sziscsi
2011. aug. 1. 14:15

Ez érdekes olvasmány volt. Sosem tudtam, hogy létezik társfüggőség, pedig ezek szerint én is ebben éltem. Viszont elmondhatom, hogy ki lehet belőle gyógyulni! A saját tapasztalatom szerint hosszú folyamat, de véghez vihető. Azóta kinyílt a világ, azóta érzem, hogy jó élni.

Bizonyára van mindenféle okos tanács, hogy miképp lehet kigyógyulni belőle, de én csak egyet tudok mondani. Az idő az, ami biztosan gyógyít. Sajnos évek kellettek ahhoz, hogy észrevegyem lehet egyedül is élni, tudok magamra is figyelni, meg tudom a problémáimat egyedül is oldani. Minden esetre nem reménytelen.

Sok sikert, kívánok ahhoz, hogy végre magadra találj.

101. Zizzzenet (válaszként erre: 100. - 1e8bb72856)
2011. júl. 31. 21:54
a hétvégén sajnos észrevettem magamon, hogy picit megingott a határozottságom. a fejemben folyamatosan az exem járt, és ezen az sem segített, hogy el kellett mennem a környékükön, arrafele utaztam. tudom, hogy nem szabad, és hogy a saját életemet cseszem el, ha ez így marad. de annak is tudatában vagyok, hogy pár hónap alatt nem érhető el teljes gyógyulás.
2011. júl. 31. 09:34
Sziasztok.Olyan könnyű a feltétel nélküli szeretetről beszélni.De van e ilyen az igazi életben?Vagy csak a terapeuták fejében létezik?Az "annyira szeretem,hogy inkább elengedem"et nagyon könnyű kimondani,de hányan tudták megtenni közülünk ezt valaha is,és ha volt is ilyen,nem sérült közben?Én társfüggőség miatt majdnem megőrültem.Nem szeretném részletezni,nagyon hosszadalmas,és bonyolult sztori,bár tanulságos,de mások számára nem biztos,hogy ugyanolyan érdekes,mint nekem volt.Nem a házimunka megosztásáról,vagy a férfi női szerepekről szól a társfüggőség,hanem sajnos pont arról,amit a topicinditó körülirt olyan szépen.Érzelmi instabilitásról, önkép torzulásról,teljes alárendeltségről,saját énem teljes háttérbe szoritásáról,egyfajta súlyos önértékelési zavar,önbizalomhiány és elesettség képzetről szól ez,de még sorolhatnám.és a másikat pont ez üldözi el, ez a beteges ragaszkodás.Amivel leláncolnám,megkötném. Elkezdi érezni,hogy nem vagyunk saját magunk,nem vagyunk önállóak,Ő akarunk lenni,és ettől elborzad, majd rosszabb esetben kihasználja és vagy elhagy.Tulajdonképpen lassú folyamatban magunkat hagyatjuk el.Iszonyatosan sok meló az elvesztett személy bizalmát visszaszerezni,elsősorban nekünk kell megtalálni kik vagyunk,valójában mit akarunk,és hogy jó e nekünk ez a kapcsolat.Ámbár sikerülhet! Nekem nem egyedül sikerült.Barátokkal és terapeutával.Vigyázat! Ha az a vége a történetnek,hogy elválunk a függelékünk tárgyától, beleeshetünk abba a hibába,hogy az új társunkkal szemben is függővé válunk. Ezt a csapdát elkerülendő MERNI KELL SZERETNI,mert elfelejtjük hogyan kell, de meg kell őriznünk függetlenségünket és a másiknak is kell hagyni levegőt.Na,EZ a nehéz egy társfüggőségre hajlamos személynek.Ezt kell tanulni viselkedésterápiával,pszichoanalizissel.Hosszú és drága folyamat, a TB alapon dolgozó szakorvosokat és terapeutákat el kell sajnos felejteni.Zizzenet a poklot járod.Én tudom sajnos.Közhely,de el fog múlni.Az oda vezető út könnyekkel és szenvedéssel van kikövezve,de megéri,hogy egy teljes,boldog kapcsolatot élhess meg,és ne érezd azt,hogy bárki rabszolgája lennél.De ehhez neked kell változnod.Elsősorban.Még egy:ha észreveszed,hogy a társad partner a függőségben, akkor azonnal lépned kell, akkor vele is baj van,az is lehet,hogy neki sem egészséges a lelki világa.Egészséges ember ezt észreveszi,és gyökereiben próbálja kiirtani.Nem hagyja,hogy szeretete tárgya bezárja magát kinjai börtönébe,és szolgálja őt bármilyen módon.
2011. júl. 29. 18:34
szia mindenki! Két hét, és megjelenik a cikk második fele:)
98. 0b18315731 (válaszként erre: 97. - Emilia)
2011. júl. 27. 14:04
Teljesen egyet értek veled!Azaz nekem a te véleményed helyt álló!
97. emilia
2011. júl. 27. 01:02

Társfüggő az, akinek az életét teljesen meghatározza egy másik ember élete, hangulati rezdülései és problémái, saját magára pedig nem marad ideje. A társfüggő nincs tisztában saját érzéseivel, gondjaival, nem is engedi meg magának, hogy önmagával foglalkozzon. A társfüggő énképe, önértékelése beteg, és mivel kényszeresen próbál egy másik embert megváltoztatni, befolyásolni (ami nem sikerül neki), önmagával pedig nem szeret, illetve nem tud foglalkozni, előbb-utóbb tönkremegy. Az esetek döntő többségében a társfüggő családi háttere is problémás. Gyermekkorában, szüleihez fűződő kapcsolatában súlyos zavarok voltak, melyekkel vagy részben tisztában van, vagy eltemette ezeket önmagában. Ha valamelyik szülője szenvedélybeteg, vagy találkozott szenvedélybetegséggel gyermekkorában, nagy valószínűséggel érintett a társfüggésben. Mivel Magyarországon szinte minden családban van legalább egy alkoholbeteg (számuk jóval a millió felett van idehaza), nagyon sok az érintett. Egy gyermek is válhat társfüggővé, hiszen ő még komolyabban függ a szüleitől, mint egy felnőtt ember. Ha az otthoni problémák rendszeresek, és a gyermek nem érti őket, előbb-utóbb önmagát fogja hibáztatni. Ha még fiatalként kellett otthon sok feszültséget átélnie, lehet, hogy a HÕS szerepét vállalta fel. Valószínűleg a legjobb sportoló, legjobb tanuló volt az iskolában, esetleg a legszorgosabb otthoni segítség formájában nyilvánult meg mindez és már fiatal korában is mindent megtett a másikért. Ezzel azonban nem tudta megváltoztatni egyik családtagját sem.Ha nem gyógyul meg a társfüggésből, sajnos biztosan betegek lesznek a kapcsolatai is. Az egészséges kapcsolatok alapja az egészséges – vagy gyógyulófélben lévő – jellem. Ezért sajnos nem is csodálkozhatunk azon, hogy Magyarországon a házasságok több mint fele válással végződik.

Persze a társfüggőség sokszor mélyül akkor, ha valaki szenvedélybeteggel köti össze az életét.

96. Zizzzenet (válaszként erre: 95. - Mentaldr.)
2011. júl. 25. 00:15
magamra ismertem :( :)
2011. júl. 22. 16:37
Dependens személyiség:túlzott igénye van arra, hogy gondját viseljék,viszonyulása kapaszkodó, csimpaszkodó, tanács és biztatás nélkül nem tud döntést meghozni,nem vállal felelősséget,nem vállalja fel a véleményét, nehogy elveszítse a támogatást,nem bízik a képességeiben, ítéleteiben,nem enged el egy kapcsolatot sem, ha elhagyják, azonnal másik kapaszkodót keres, sokszor önszántából is megalázó helyzetet vállal.
2011. júl. 22. 16:27
a barátom mindig segített a házimunkában-sőt, nagy részét ő csinálta, mert több ideje volt, ilyen egyszerű. anyagilag nem függtem tőle sose. kiválóan főzött, én alig tudok, bevallom őszintén. ha ennyire egyszerű lenne a dolog, a történetem nem is létezne :)
2011. júl. 22. 16:25

Def:


[link]

92. spinneli (válaszként erre: 91. - Jozsi.38)
2011. júl. 22. 16:22

Így van.

A társfüggés nem egy olyan laikus fogalom amit mártír nőkre, vagy szende személyiség nélküli lánykákra is feltétel nélkül rá lehet húzni.

2011. júl. 22. 16:19
ti nagyon el vagytok tájolva. nem anyagi függés és nem a házimunka megosztása a probléma a társfüggőknél, ez nem erről szól. ez lelki eredetű és többnyire szenvedélybeteget választanak maguknak. a társfüggés rövid lényege hogy a másik gondolatait életét próbálja uralni valaki, miközben a saját életét nem irányítja
90. spinneli (válaszként erre: 88. - Caravell)
2011. júl. 22. 15:41

Én nem a társfüggőkről beszélek, egy szimpla családon belüli feladatmegosztás témába kapcsolódtam bele, ami távolról sem őket érinti elsősorban hanem a nagyátlag családokat.

A nők imádnak mártírkodni amúgyis, a férfiaknak meg nem tanította meg hasonló mártír anyukájuk, hogy meg kéne mozdulni.


A társfüggőkről már korábban kifejtettem a tapasztalataimat, az Ő esetükben a fenékkinyalás nem a nagyobb probléma, és máshol is kell kezdeni a megoldást.

89. homokóra (válaszként erre: 88. - Caravell)
2011. júl. 22. 14:09
Miért vagy ilyen ingerült?
88. caravell (válaszként erre: 86. - Spinneli)
2011. júl. 22. 13:57

Azt gondoltam, ez a topik ilyesmiről szól. A nagyátlagról. Biztos vanbnak kivételek is.

Hát... végül is elintézhetjük így is: kedves társfüggők, nem kell kinyalni a fenekét senkinek, utána meg panaszkodni.

Akárkinek akármilyen okai vannak, le van ejtve magasról.

Nem kell társfüggeni és akkor nem kell panaszkodni.


Nah, nekem meg nem kell ebbe a topikba írni...

87. homokóra (válaszként erre: 82. - Caravell)
2011. júl. 22. 13:39
Miért baj az, hogy egy nőre több feladat hárul a háztartásban? Én szívesen csinálom..hiszen tudom, hogy a férjem nagyon sokat dolgozik..de ettől függetlenül, például Ő szokott bevásárolni..ez is nagy segítség..a többit boldogan csinálom:)
86. spinneli (válaszként erre: 82. - Caravell)
2011. júl. 22. 13:26

Szerintem ez szimplán megbeszélés, és persze hozzáállás kérdése.

Én nem kezdenék olyan férfival, akinek a munkahelyén kivül derogál minden más munka.

Egyébként azt vettem észre, hogy pont azok a ffiak főtevékenysége a henyélés otthon, akik fizetésben sem virítanak éppen sokat.

Egyébként a nők felelőssége sem elhanyagolható ilyen szempontból, ha valamit nem bírsz, oszd meg, nem kell kinyalni senkinek sem a fenekét, aztán meg panaszkodni, hogy sok.

85. átlagos (válaszként erre: 83. - Caravell)
2011. júl. 22. 13:12
Erről egy nyaraláson történtek ugranak be. Fiatal 30-as pár, már az odaúton feltűntek nekem, mert mintha egy fitnessreklám plakátról léptek volna le. Látszott rajtuk, hogy önbizalomban nincs hiány, mindössze csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy lenézőek legyenek. Na szóval jön egy esti program, pasi valamiért lelépett 5 percre (szerintem tett egy kétbetűs kitérőt) és a csaj ottmaradt egyedül. Önbizalom egyből eltűnt a lány arcáról, már majdnem kétségbeesett volt a tekintete. Pasija visszajött és újra jött a 180 fokos fordulat pedig egy szót sem váltottak.
2011. júl. 21. 23:20
megírtam a folytatást, ha a hoxa tartja a szokásos tempóját, akkor kb egy hónap mire megjelenik :)
83. caravell (válaszként erre: 81. - Átlagos)
2011. júl. 21. 20:45
Tudod, szerelmes ember nem lát tisztán, az pedig, hogy kibre szeretünk bele, nagyon sok tényezős, mint ahogy a függőség is az. Másik fele, hogy a rosszfiúk/rosszlányok is csak emberek, ha megismeri az ember az igazi arcukat, akkor beleszerethet nagyon és lehet kettészakadni az ész és a szív által diktált irány között.
82. caravell (válaszként erre: 80. - Spinneli)
2011. júl. 21. 20:40
Akkor nálatok szuper a helyzet, van minek örülnöd! Ám a háztartások 90%-ában jóval többet dolgozik a nő, még akkor is, ha a féfi besegít.Lehet, délelőtt segít takarítani, ám a délutáni vasalás alatt már ő lazít... lehet, besegít a főzésbe, de ebéd után már a forma1et nézi, mg asszonya a romokat takarítja stb. Volt is erről egy írás, keringett a neten, hogy a nő este azt modja, megy lefeküdni, de előtte vizet ad a kutyának, kikészít ezt-azt másnapra, megöntözi a virágokat, kivasal egy nadrágot, megcsinálja a gyerek uzsonnáját, megveti az ágyat, beáztatja a másnapi mosnivalót... stb. fél óra múlva mondja a férfi, megye lefeküdni. És megy is...
81. átlagos (válaszként erre: 78. - Caravell)
2011. júl. 21. 15:03

Azzal hogy buknak rájuk semmi gond nincs, de tudni kell kezelni a helyzetet. Átmeneti hancúrozásra, bulizásra valóban tökéletes lehet, de hoszabb távra nem biztos hogy megfelelő.

Nekem is sokszor megakad a szemem a túlságosan kivillanó cici, popsi látványától és bizony eszembejut pár parázna gondolat, de pontosan tudom, hogy egy ez igazából hosszútávon nem jönne be.

Aki pedig a rosszfiúkra/rosszlányokra bukik, az pedig vállalja a következményeket is és ne rinyáljon!

80. spinneli (válaszként erre: 79. - Caravell)
2011. júl. 21. 15:03
Amennyivel többet dolgozok a háztartásba max az a főzés, de a párom többet dolgozik a munkahelyén.
79. caravell (válaszként erre: 77. - Spinneli)
2011. júl. 21. 13:02
Azért,ha összeírod, ki mennyit dolgozik a munkahelyidolgokon kívül, nem lepődnél meg Te sem, ha kiderülne, hogy mennyivel is több jut Rád...
78. caravell (válaszként erre: 74. - Átlagos)
2011. júl. 21. 13:01

Két olyan tulajdonságot választottál a férfiassághoz, ami jellemző a nőkre a férfiasság megítélése szempontjából: a "kigyúrt" vagyis a fizikailag erős, kemény, brutál és a "csődör" vagyis szexuálisan tuti... Mert itt van a dolog gyökere, a férfiasságot ma is azokkal a dolgokkal jellemezzük, értékeljük, mérjük, ami az evolúció folyamán kialakult és szerepet játszott: legyen erős és védjen meg a veszélyes vadonban, szerezzen ennivalót stb. és a szexuális teljesítő képességével biztosítsa a fajfenntartásomat...

Változtak az idők, de ezek megmaradtak. Szerintem sok társfüggő ebben is tévúton jár, ez alapján választ társat és nem a hozzávalót, belénkivódott az evolúció alatt, hogy életképtelenek vagyunk, ha nem egy ilyen társunk van, holott pl. egy alacsony, kedves, segítőkész stb. társ sokkal jobb lenne, de a nők mégis a rosszfiúkra buknak...

77. spinneli (válaszként erre: 76. - Caravell)
2011. júl. 21. 12:57

Megosztás?

Nálunk nemcsak én gürcölök a háztartással, mindkettőnknek megvannak a feladatai.

76. caravell (válaszként erre: 72. - Zizzzenet)
2011. júl. 21. 12:55

Speciel nekem alapvetően nem jön be ez a fenenagy egyenjogúság, úgy meg végképpnem, hogy dolgozhatok annyit és úgy, ahogy egy férfi, csinálhatok karriert, de a háztartást nekem kell vezetnem tehát kettészakadhatok...

Márpedig az anyasággal és a háztartással való terheket nem fogják a férfiak levenni a vállunkról, vagy lehet, hogy néhány száz év múlva...

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook