Szerelmes vagy csak társfüggő? (beszélgetős fórum)

Azota eltelt néhány nap...

És érdekes, mert lehiggadtam és ismét tök jó Vele minden :)

Mår nem érzem soknak söt..most én vagyok az aki jobban ihényli a társaságát :)

2 hónap ismeretség után ez több mint sok(k)

Veszélyes madár ez a pasi. Lépj le sürgősen!

(remélem nem vagy belé fülig szerelmes)

Szerintem egy kapcsolat az elején normális esetben ennyire nagyon intenzív tud lenni, leszámítva a megsértődést meg a féltékenykedést, az gáz szerintem is. Na de azt leszámítva nem a pasi a gáz, hanem veled van a gond, hogy már a legelején se vagy egyáltalán lelkes, és téged tökre nem fűt az a vágy, ami őt fűti feléd...

Az a bajod, hogy mindent megad, és nem kell küzdjél érte?! Szerintem nőként nem az a dolgot, hogy te küzdjél egy pasiért. :D Ellenben ha ennyi a gondod, akkor bőven fogsz találni olyan gyökeret, akiért harcolhatsz, és nem ad mindent, vagy éppen majd megadja a jó nagy semmit.

Szerintem legyél korrekt és őszinte, vess véget ennek a kapcsolatnak. Ez neked meg neki is jó lesz, ne szenvedjél mellette. Találd meg azt a hapsit, akitől jó, ha mindent megad, vagy találd meg azt, akiért harcolhatsz, szenvedhet. Vagy éppen csak éld ki magad, és szállj virágról virágra! Az is lehet, hogy nem értél még meg egy igazán komoly kapcsolatra. Nem baj az sem, egyik sem, de legyél korrekt.

Hogy benned mi rejlik, hogy te mit szeretnél, azt csak te tudod, de annyi biztos, hogy 2 hónap után még a rózsaszín felhőben kellene úszni ideális esetben. Ha ez már most nincsen, nem is volt, akkor később se lesz. Nem jó az egész, és tökre mindegy, hogy milyen okból.

Az nem semmi :)))

Tehat azt akarod mondani hogy még elöttem az élet?

Lapát! De gyorsan! ;)

2 hónap az még semmi, az nem is kapcsolat. 2 hónap után a mostani férjemnek még a vezetéknevét sem tudtam, csak összejártunk szexelni. :DD

Legyél vele őszinte.

Mondd el neki azt, amit itt leírtàl.

Ennek a kapcsolatnak nincs jövője!

Szakítani kell vele,mert boldogtalan leszel ha nem teszed!

Ennyi idő után így érezni,az már ok a szakításra.

Bocsi az elírásokért

*Hosszas érzelmes faggatózós

---

Próbálok lehiggadni s meggyözni magam hogy én sem vagyok tökéletes és ne keressem benne a hibát...de úgy érzem hogy nem tudom Öt értékelni, mert mindent megad s nem kell küzdenem érte.

Ez bután hangzik..de kezd unalmas lenni ez az egész s nem tudnám így leélni az életemet.

Plusz azt vettem észre hogy sokszor elkalandozok fejben hogy mennyi jó pasi van még s miért pont vele vagyok? Mi lesz ha továbblépünk s akkor jön majd nekem az igazi?

Ez gonoszul hangzik de biztos értitek.

Viszont szakítani már most képtelen vagyok s nemtudom miért.

A jelenlegi párommal kb 2hónapja alkotunk egy párt.

Az elején jól indult minden...találkozgatások, rengeteg poén, spontaneitás és még sorolhatnám.

Mára azonban azt érzem hogy nekem már sok(k) amiben élek.

Minden este együtt alszunk...ha mégsem akkor ír vagy hív, beszélni KELL Vele kb. a semmiröl is... És Ö már az albérletet keresi hogy összeköltözhessen velem.

Multkor már azt kérdezte nekem milyen gyürü tetszik... Nekem ez nem szerelmenek hanem amolyan magához láncolásnak tünik.

Ha higgadtan mondom hogy szeretnék egy este egyedül aludni, akkor féltékeny hogy nem-e más pasival vagyok..vagy megsértödik hogy esetleg unom Öt?!

Hiába vagyunk egymás nélkül pár órát, már tuti ír üzenet vagy hív.

Amikor találkozunk ölelget, babusgat, bújik, ha akarok valamit azonnal ugrik, becézget ésatöbbi.

Ha bajom van akkor gosszas érzelmes faggatozós beszèlgetésbe alar bonyolódni s mindig igyekszik kifaggatni hogy mit érzek iránta.

Na már most, ciki vagy sem de 2évnyi szingli lét után nekem ez a kapcsolat olykor sok.

Kételyek között vergödöm hogy mit tegyek és merre tovább.

Hisz magam is költöznék..de nem biztos hogy Vele..jó a társaságàban, de furdal a lelkiismeret engem mert ennyire én biztosan nem szeretem Öt.

Egyszerüen fel sem tudom mérni hogy hiányzik-e nekem ha nincs velem, mert mindig keres..és nem hagy szabad teret.

Úgyérzem ami eddig tetszett nekem benne, azok mára eltüntek, olyan mintha egyre több hibát és zavaró dolgot vèlnék felfedezni benne.

Kinlódok, mert elhagyni sajnálnám és nem akarom megbántani, de ha gyürüt adna s pl. megkérne tuti nemet mondanèk.

Életemben 1x voltam szerelmes régen.

S bizton tudom, ez a mostani meg sem közeliti azt a régi érzést.

Mi a véleményetek?

Mit tegyek?

Javaslat, tapasztalat?

25N