Szükségem lenne ballagási búcsúztató szövegre (osztályfőnökről) (beszélgetés)

TIMI7110!!!

ITT MEGTALÁLOD:)))

Ezt a nagymamám írta és a fiam mondta el az ált.isk ballagásán.

Búcsúzunk

Utolsó nap vagyunk ma az iskolába,

elcsendesül minden nem lesz többé lárma.

Vége a tanévnek, mi haza induluk,

nem így nem mehetünk, előbb búcsúzkodjunk!

Nyolc hosszú éven át küzdöttek velünk,

hogy okos és művelt emberek legyünk.

Kedves.....néni, most hozzád fordulok,

kissé meghatódva Tőled búcsúzok.

Mint egy kedves édesanya, fogtad a kezünk,

hogy a tudás útjáról soha le ne térjünk.

A jóra tanítottál, a rossztól intettél,

és eközben is mindig emberszámba vettél.

Most itt hagyunk titeket, ez nekünk nagyon fáj,

A sors messze sodor, de szívünk visszajár.

Visszajövünk néha látogatóba,

és megmutatjuk munkátok nem volt hiába.

Köszönetet mondok a tanári karnak,

aki karöltve segített az egész osztálynak.

Bárhová is visz utunk, mi büszkén vállaljuk,

hogy diákjai voltunk a .......Iskolának.

Szia!

Ez nem igazán vers...bár szerintem nézőpont kérdése...a Légy jó mindhalálig musical egyik betétdala, de egy osztályfőnöknek / tanárnak tökéletes.:)

Hűs forrás, dús liget, havas csúcs, oly ragyogó,

Csak képzeld el és látod, tárd ki a fénynek lelked,

Hogy te is felfedezhesd, mind-e csodálatos világot.

Minden táj titkot rejt, ott, hol élt már ember,

Átok vert és áldott sorsok,

rég volt boldog ősök,

És nem csak fényes hősök, névtelen békés dolgos milliók,

Az élet szép az élet minden,

Ha rangod pénzed, semmid nincsen,

A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,

Ösztön vágy és képzelet,

Küld, hogy lásd, hogy megismerd,

Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,

A föld csak néked őrzi titkát,

S ez végtelen nagy gazdagság,

Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,

Vár a messzi ismeretlen,

A tudás az, mi fölemel,

Várnak rád új és új csodák.

Az élet szép, az élet minden,

S míg létezhet a földön ember,

A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,

Lesz út, lélektől lélekig,

Lesz kinek megtanítsd világod titkait,

Az élet szép az élet minden,

Mondhatják, hogy semmid nincsen,

A legnagyobb kincs örökké tiéd.

Az óceánok, az őslények, a mamut,

A sivatagi oroszlán és az ember,

Mikor is építették a piramisokat?

Négy-ötezer éve a Nílus mellett Egyiptom földjén

És ott állnak még most is,

Hirdetik az ember nagyságát, mert a világ gyönyörű,

Mély barlang vad dzsungel,

folyó zúg zord tenger,

Magányos őrtorony a parton,

Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben,

Utat tör tehetség és szorgalom,

Minden sors új kezdet, remél és küzd az ember,

Keresné, hogy lehetne boldog,

Teremtő lázban égve, s egy új kor szebb reménye,

Mint lámpás fénye mindig felragyog.

Az élet szép az élet minden,

Ha rangod pénzed, semmid nincsen,

A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,

Ösztön vágy és képzelet,

Küld, hogy lásd, hogy megismerd,

Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,

A föld csak néked őrzi titkát,

S ez végtelen nagy gazdagság,

Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,

Vár a messzi ismeretlen,

A tudás az, mi fölemel,

Várnak rád új és új csodák.

Az élet szép, az élet minden,

S míg létezhet a földön ember,

A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,

Lesz út, lélektől lélekig,

Lesz kinek megtanítsd világod titkait,

Az élet szép az élet minden,

Mondhatják, hogy semmid nincsen,

A legnagyobb kincs örökké tiéd.

Igen ez a legszebb tanár úr: tanítani!

Örökké tiéd!