Szoptatási mizéria (beszélgetés)

Soha ne bánd, hogy megírtad a cikkedet!

Inkább nézzenek magukba nagyon-nagyon mélyen azok, akik olyan hozzászólásokat írtak, amelyek bántóak lehetnek számodra. Mert ahogy én - nem érintettként - kiéreztem bizonyos hozzászólásokból a kritikus hangnemet - akkor Te nyilván fokozottan érezted.

Soha nem értettem, hogy miért kell nyers, kioktató módon reagálni akkor, ha valaki segítséget kér. Végigolvastam egytől-egyig minden hozzászólást, mielőtt idepötyögtem a véleményemet. Alig van igazi segítő szándékú írás köztük. A legtöbb- sajnos - nem jóindulatú, inkább felsőbbrendű, lekezelő.

Mondom: nem anyaként vagyok érintett a témában. De sokat olvastam a témában, és minden oldal más-más infót ad. A doktornők, védőnők sem egyformán osztják a tanácsokat. Akkor ember legyen a talpán az az első gyerekes kismama, aki eligazodik a témában.

Erre egyesek - segítő szándék helyett - letorkolják a topiknyitót, "minek ilyen nagy feneket keríteni és társai" címszóval.

Minden jót kívánok, és erőt ahhoz, hogy könnyen átlépj az okoskodók felett, és örülj annak, hogy vannak még, akik megértik a problémádat és segíteni próbálnak. Ha mással nem, hát azzal, hogy átérzik a gondodat, nem találnak semmi kivetnivalót abban, hogy segítséget kérsz.

Nincs semmi gond a nyitó cikkeddel! :)

Pontosan így van. Ém kész idegroncs lettem az első három hónapban a fiammal anno. Kevés volt a tejem. Éjjel min. 3x ébredt. Aa szopik után fejtem negyed óràkat éjjel is, mire visszapihentem, mehettem újra szoptatni. A tápikat nem fogadta el a fiam. Utáltam az egészet és hogy a kicsi folyton nyűgös volt és éhes szegénykém. De MEG KELLETT csinálni mert nehogy már én nem...

Most mindent másképp fogok csinálni. ☺

:)

ismerős... anyósom jelentette ki, miután megtudta, h unokája lesz, h szoptatni csak az nem tud, aki nem akar.... mai napi úgy tudja, h anyatejes a baba, csak kiegészítésnek kap néha tápit....

Szerintem mindent megadsz, amit tudsz. És senki nem tud többet adni annál, mint amennyit tud. És a szoptatás nem minden. Hány olyan anyukát látok, aki, szó se róla, szoptat, nem éppen rózsadombi anyukákra gondolok, buszon, váróteremben, akárhol (én is szoptattam bárhol bármikor, de diszkréten letakarva magunkat), mégis biztos vagyok benne, hogy a gyermeked nem cserélne az övével ezer más ok miatt... ezt nem is kell tovább részletezni. Az a nagyon szomorú ebben a történetben - is -, hogy sokan tényleg nem jutnak annál tovább, mint hogy akinek melle van és tejmirigyei, az tud szoptatni, és ha mégsem, akkor valamit ő csinál rosszul, de leginkább nem is akar, és az, hogy ezzel a hozzáállással mennyire meg tudják keseríteni az anyuka életét, önbecsülését, stb.

Ne sírj, nincs miért, ha ránézel a gyermekedre, Te is biztosan ezt látod rajta:)

Elolvasva ezt az oldalt, hiába az eltelt évek, most sírok.

Annyira, de annyira szerettem volna mindent a világon megadni a babámnak. Most megyek és adok neki egy puszit.

Most találtam ezt a cikket, amikor én szoptattam,ezt mind tagadták a szakemberek:

[link]

Elolvasva, én rögtön több kategória boldog tulajdonosa is voltam egyszerre, szülés után nem volt tejbelövellésem, a hónapokig tartó tejgyártás (bocsi, de ma már csak így nevezem) eredményeként 1,5 hónapos volt a babám, amikor ez is megtörtént, de csak 10 ml eredmény lett, és sehogy nem akart növekedni, valamint gyerekkorom óta pm beteg vagyok, a terhesség alatt semmit nem változtak a melleim, sőt a pocaknövekedésen és a menszesz elmaradáson kívül semmilyen terhességi tünetem nem is volt, a terhesség 8.hónapjától azonban hipothireózisom lett, amire számítottunk is, maga az alulműködés is a rendszeres laborok miatt lett észrevéve, mert semmi panaszom nem volt. Írnak még a szülést követő erős vérzésről, mint okról, hát kérem a babám 10/10 apgárral született császárral, kb 10 perc volt az egész,aztán fél órát hallgattam az összes műtóben lévő gép riasztását ésmegkaptam az összes gyógyszert, ami házon belül volt, mert nem állt el a vérzés. Olyan fehér voltam igen sokáig, mint aki beleesett a meszes vödörbe, úgy kivéreztem. Ennek tetejében a babámnak torticolisa volt, azazegy kis izmocska elmacskásodott a nyakán, ami állkapocs és nyakfájdalmat okozott.

Lesújtó

Bocsi:(

Kedves Hencsi!

Én inkább nem írom le a saját történetemet, mert bár évek teltek el, még most is fáj. Én 4 hónapig próbálkoztam, mindent beleadva, kőkeményen átgyalogolva magamon, semmi más nem volt egy napomban, csakis a tejgyártás. Mindent kipróbáltam, több szakemberhez fordultam. A tapasztalatom nem kivánom senkinek, mert lesúlytó és lélekölő. 10 ml volt at egyéni rekordom. Röviden csak úgy írnám le az esetemet, hogy a szakemberek gyorsan beskatulyáztak a gyermekét szoptatni nem akaró, a melleit féltő szaranyának, ezt ki így, ki úgy az arcomba is mondta és ez a skatulya és szemlélet nem tette lehetővé számukra,hogy felismerjék, hogy a babámnak kell a segítség. Végül 1 éves korig jártunk dévény tornára. Többet nem szeretnék írni. Senki nem volt hajlandó még tápszert sem felírni nekünk, annyira megvetettek és az arcomba vágták, anyuka menjen és vegyen a Tescoba valamit a gyerekének. Még szerencse, hogy a szülészeten felírt tápszer jó volt, nem is tudom,mi lett volna, hanem. Végül mi is megtaláltuk a megfelelő szakembereket, bár sok minden másként is lehetett volna talán,ha a kezdetektől nem csak gyerekorvos, védőnő meg szoptatási tanácsadó, hanem legalább egy EMBER is akad a sok szaktekintély között. Ezúton küldök egy nagy ölelést neked. Legyél kemény, senkivel ne törődj, csakis a babáddal. A játszótéren meg ne beszélj erről, hogy ne kelljen bezsebelned a bántásokat, amit lesz akitől meg fogsz kapni, ha kéred, ha nem.

Engem sosem neztek hulyenek mikor elso gyereknel fogalmam sem volt hogyan kell szoptatni. Hetekig szenvedtunk mire megtanultuk egymast. A vedonok sokat probaltak segiteni, de igazabol ez egy fizikai dolog, meg kell tanulnia az anyukanak is szoptatni meg a babanak is szopni. Sirva szoptattam sokszor eleinte, elso hetekben, gyakran verzo mellbimboval, de nem adtam fel. Sok ismeros ennek felenel feladta, hogy o nem tud szoptatni, es tudod mit, legkevesbe sem erdekel- nem a szo negativ ertelmeben, hanem hogy semmi kozom hozza. Ha nekik az volt a 'mindent megprobalt' akkor nekik ugy jo.

Ti jol csinaljatok, senkinek semmi koze hozza, ha azt akarjak hallani, hogy szopik a gyerek, mondjatok azt. Nem ezen mulik, h ki a jo anya.

Meg mindig azt mondom ebbol a szoptatas 'mizeribol' a tapszeres anyukak csinaljak a legnagyobb gndot, legtobb szoptato anyukat ugyan nemerdekli, hogy mas hogyan taplalja a gyereket, orul, hogy nekik megy a szoptatas, ennyi.

Talán a 70-es években propagálták annyira a tápszereket, hogy anyukáink többsége nem szoptatott minket (30-as, 40-es korosztály), ők anak most nagymamai tanácsot sok anyukának (3-4 óránkénti etetés, stb.). Emiatt kell újra úgy beszélni a szoptatásról, mintha csak most fedezték volna fel, hogy ez a legegyszerűbb, legtermészetesebb, összetétel szempontjából is legjobb módja a baba táplálásának. Tehát én megértem, hogy most minden ezzel van tele, mert még ennek ellenére is sok védőnő az órára etetést tanácsolja, ami a legjobb módja egyébként az anyatej elapasztásának bizonyos esetekben, és az tényleg nem jó és nincs rendjén, ha egy anyuka szeretne is szoptatni, tudna is, de a rossz tanácsok és tévhitek miatt idejekorán elapad a teje.

DE! Napnál világosabb, hogy a baba táplálása a fontos, nem annak a módja. Ha cumisüvegből és tápszert kap, akkor azt, ezzel nincs semmi gond, senki nem tiltja meg, hogy cumisüvegből etetés közben is felhúzza az ember a pólóját, és a baba bőrkontaktusban és szemkontaktusban legyen, meghitt külső körülmények között, ezek sokkal fontosabbak, mint hogy a mellbimbó vagy a cumisüveg cumija van konkrétan a kis szájában. Nem tudom elképzelni, hogy a hozzátáplálás miben különbözhet az anyatej utáni hozzátáplálástól, talán el lehet kezdeni hamarabb, de az ételek sorrendje ugyanaz, vagyis mindig a baba igényeit és reakcióit figyeljük.

Csak rajtunk múlik, hogy minek mekkora feneket kerítünk, vagy mennyire engedjük, hogy mások nagy feneket kerítsenek ennek a dolognak.

A rákos sejtek egyedi tulajdonsága, hogy addig veszik fel a vitaminokat - és növekszenek közben - míg szétpukkadnak.

Így tényleg ellentétesen hathat pl. a kemóval, de attól még alkalmazzák és hatásos (persze nem akkora üzlet, mint a kemó), csak nem együtt.

Keresztanyám műtét előtt, meg után kapta az injekciókúrát és azután sugarazták.

Az a lényeg, hogy a baba ne legyen éhes. Hogy az anyatej, vagy tápszer, már kevésbé fontos. Az anyatej nyilván jobb, mert egyszerűbb, sterilebb, olcsóbb, könnyebb tárolni, előkészíteni..., de ha az nincs, akkor nem számít. Lakjon jól a baba.

Nálunk mindkét gyerek felesben kapott anyatejet, tápszert (kicsi mindkettőt cumisüvegből, mert nem volt hajlandó szopni), 4 hónaposan kezdtem a hozzátáplálást, és egészséges, boldog gyerekek. Én senkitől nem éreztem támadást, védőnő maximálisan segített a hozzátáplálásban.

Szerintem sok anyuka csak beképzeli a külső nyomást, pedig az valójában nincs. Lehet nekem szerencsém volt, de én sosem éreztem.

Hát..én nem értek egyet a cikkel, pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Amikor kerestem hozzátápláláshoz recepteket, mindenhol a tápszer volt elsősorban említve, csak a kifejezetten szoptatással foglalkozó oldalakon nem. És az is tévhit, illetve régi nézet, hogy 4hóstól kell a tápszeres babákat hozzátáplálni, őket is 6 hóstól kell, és ezt onnan tudom, hogy mint írtam, mindenhol a tápszerrel kezdték. Már kicsit fura is volt, mintha az lenne a természetes, az alap.

Nem tudom, miért van felháborodva a cikk írója. Az anyatejes táplálás az előrangú, természetes módja a kisbaba táplálásának, ezért próbálkozik ő is és mindenki, ha ez az alap, akkor nyilván erről van több cikk, bár mondom én nem ezzel találkoztam. De ez lenne a természetes.

Amit leírsz, az azt sugallja, hogy valahol megbántottak, de azért nem a szoptatást kell okolni, és a szoptatás párti embereket, hidd el, nem akar ezzel senki sem rosszat neked! Sőt, te is az vagy, hiszen most is próbálkozol vele, igyekszel, hogy legyen!

Egyébként valóban a segítségnyújtással van a gond, és az ismerettel. Erre sokkal több figyelmet kellene fordítani már a kórházakban is. Bár a védőnők szerintem is nagyon sokat segítenek, illetve vannak erre szakosodott oldalak, tanácsadók.

Kicsit túl van ez lihegve. Szerintem aki ilyen cipőben jár saját maga kerít ekkora feneket az egésznek. Mitől lenne más, ha tápszerrel eteted? Max. hamarabb kezded a hozzátáplálást, de ha nem érett rá a baba, akkor úgyis várni kell még. Minden mást ugyan akkor kezdesz el bevezetni, mintha szoptatnál. Legalábbis én ezt tenném.

Olyan ez is, mint a császár kontra természetes szülés.

Senki sem lesz kevesebb vagy több attól, hogy szoptat-e vagy sem.

Két gyermekem van, a nagyot 2 és fél hónapos koráig tudtam szoptatni, nagy szenvedések árán, a kicsit 2 és fél évig.

Egy titka van, senkire sem szabad hallgatni csak saját magadra!

Én elhittem, hogy mindig mérni kell mennyit eszik és, ha nem volt meg az előírt akkor +tápszer és a többi butaságot is.

A második alkalommal nem hagytam, hogy bárki is beleszóljon, sose mértem mennyit eszik, akkor vettem fel és tettem mellre amikor igényelte.

Csajszi hsz-val tokre egyetertek.

Annyit hozzatennek, hgy nekem/unk az szamitott a legtobbet, hgy a korhazban az elso fiamnal segitett es folyamatosan ott volt a csecsemos nover a mellrehlyezestol kezdve a technikan at, stb. A masodiknal az a noverke mar nyugdijba ment es nulla segitseget nem kaptam (nemcsak azert,mert mar volt a nagyobb-egyszeruen mas volt a hozzaallas) szval, ha anno O nincs valszeg, en sem tudom szoptatni.

...es valoban kar magat az embernek presszinonalni, minek?

OFF:

"Több orvos azt tanácsolja daganatos betegének, hogy a kemoterápia és a sugárkezelés időtartamára hagyja abba a C-vitamin szedését, mert attól tartanak, hogy a C-vitamin a daganatsejteket is megvédi a kezelés káros hatásától és így az kevésbé lesz hatásos. Ezt az állítást több kísérlet is alátámasztotta, melyek során a kemoterápia csökkent hatékonyságáról számoltak be, amennyiben C-vitamin tartalmú étrend-kiegészítőt fogyasztott a beteg a kezelés során."

Részletek: [link]

Ugyancsak erről: [link]

Én is nagy hiányosságokat látok a segítségnyújtás terén. És itt nem anyura, anyósra vagy a szomszéd Gizikére gondolok! Ők max a saját tapasztalataikat tudják átadni, ami nálam nem biztos, hogy beválik. (Ha nem válik be és visszamondod, h sajna nem segített a dolog, akkor is xar vagy, de akkor már nem is akarsz te szoptatni felkiáltással!)

Nekem a védőnő semmit nem segített bene. Tegyem mellre a gyereket, minden evést kezdjek azzal. Ok, ezt magamtól is felértem ésszel. Na de semmi több. Hogy esetleg valaki megnézte, jó technikával próbálkozok-e? Na az már nem.

Ha már ekkora hangsúlyt fektetnek az anyatejes táplálásra, jó lenne ha valaki érdemlegesen is foglalkozna a dologgal és nem csak általános mondatokkal lennénk elintézve mi.

Amúgy, a fent említettek miatt, a szülőknek is az van mondva, hogy szopik a gyerek, csak kevés tápit kap :)

Ha nem akarok belecsavarodni, muszáj így elintézni a kérdéseket 😊