Szoptatási mizéria

Hét hónapos a fiam és a szoptatás nálunk kifejezetten nehéz volt. Szinte az elejétől kezdve kapott pótlást és nem mellesleg - mivel nem tudott jóllakni- feszült is volt tőle. Amikor említést tettem az orvosomnak erről, azt mondta:

„Csinálni kell!”

Szoptatni jó, bár nem láttam be, miért jó egy gyereknek, ha idegeskedik az evésnél. Folytattam, mert jót akartam neki az anyatejjel.

5 hónaposan mégis befejeztem. Magamra hallgattam és nem kínoztam tovább vele. Azóta már kap zöldséget, gyümölcsöt. Többször keresek interneten információt, hogy miként és mi legyen a következő. Nincs olyan cikk, ami ne írna arról, hogy fél éves korig szoptatni KELL! Hogy szopi után vezesd be az új ételt, hogy nem az a lényeg, hogy kiváltsd a szoptatást és mindeközben szó sem esik a tápszeres babákról.

Nyilván mindenki azt követi az ilyen megírásakor, amit a tudósok állítanak, hogy a nők minimális százaléka képtelen elegendő tejet termelni, tehát aki ezen kívűl esik és nincs teje, az selejtes? És aki alapból stresszesebb?

Én úgy érzem, megpróbáltam minden tőlem telhetőt, mégis a végén egy szoptatásra maradt 30 milliliter tejem.

Azért írtam erről, mert véleményem szerint ez az egész nyomás, ami alá az újszülöttek anyukáit helyezik, tesz minket még aggódóbbá, csökkenti az önbecsülésünk, önbizalmunk. Mert a csapból is ez folyik. És ha te nem vagy képes rá, veled van a baj...