Hogyan szokjunk le a dohányzásról másképp?

Nem voltam híve az egyik napról a másikra leszokásnak, mert az valahogy sosem jött össze, és sok más módszerrel is próbálkoztam előtte, mire rájöttem, hogy más alternatívát kell alkalmaznom. Cigarettarágó, tapasz, még egy drága kezelésen is részt vettem. Persze nem váltak be, ezért akik képesek leszokni ezek nélkül is, hát azok előtt le a kalappal.

Én inkább azok közé tartoztam, akik erős dohányosok és életelemük ez a káros szenvedély (sajnos). Igazság szerint az első leszokásom oka inkább egészségügyi indíttatású volt - bár nem életveszélyes -, számomra mégis ez az ok elég erőt adott.

Összegezve, az első lépés egy komoly, megrendíthetetlen elhatározás. Ha lehet, a pénzt ne válasszuk, mert azt hajlamosak vagyunk kimagyarázni, hogy: "Na még egy doboz belefér a keretbe", ahogy ezt minden dohányos felhozza magának mentségként.

Gondolom hallottatok már az elvonókúrák menetéről. Némely esetben azonnali megvonás, valamikor pedig fokozatos leszoktatás. Hát ehhez a "cselhez" folyamodtam én is.

Amikor úgy érzitek, mindenre felkészültetek, vegyetek egy napot, ami ugyanolyan, mint az eddigi napok. Számoljátok meg, hány szál cigarettát szívtatok el, aztán minden nappal egy szállal kevesebbet. Ha van még más rossz szokás is, kávé, vagy valami olyan, ami kizárólag a cigaretta élvezetéhez kapcsolódik, hát azt ajánlatos kiiktatni. Persze nem egyszerre...

Pl. nekem az ébredés nem indulhatott kávé nélkül, és amikor eljutottam napi 5 szál cigarettához, akkor hagytam ki a reggeli kávét is. Később áttértem a teára, mert jobb a szervezetnek, de a hatása olyan, mint a kávénak, hisz koffeint tartalmaz mindkettő.

A lényeg az, hogy ne kínozzátok magatokat, de tartsátok magatokat a szabályaitokhoz, de csak mértékletesen, fokozatosan haladjatok!

Természetesen az apróbb tényezők egyénektől függenek. Például kérünk-e segítséget, támogatást családtagjainktól, barátainktól és nem csak a visszaszokás elkerülése miatt.

Aki hajlamos gyors súlygyarapodásra, leszokás közben/után találunk pótcselekvést, ami általában az evés, vagy ingerlékennyé válunk. Nálam a baj az volt, hogy fel tudtam volna magamat menteni valami indokkal és bűntudat nélkül visszaestem volna, ha nem kérem meg a családomat, hogy minden nap számoltassanak el: "Nem lépted túl a napi száladagot?"

Mindenesetre ez is egy plusz segítség. De az is előfordulhat, hogy inkább titokban tartjátok addig, míg nincs számotokra megfelelő eredmény. Az biztos, hogy ha vége a dohányzásnak megkönnyebbülsz, mert nagyon jó érzés tudni, hogy nem vagy rabja valaminek, hogy felülkerekedtél rajta.

Nem beszélve arról, hogy a közérzetünk is jobb lesz.

Így hát minden egészségre vágyónak sok sikert kívánok!