Szófogadó gyerek. Létezik? (beszélgetés)

A gyerek nyílván nemértheti a hülye viselkedést!

Az ilyen viselkedésű szülő veszti el hamar a tekintélyét.

Mivel a gyerek még nem hülye és nem is robot.

Csak, hogy megnyugtassalak ez később sem lesz másképp. :)

De hiszem, hogy kellő türelemmel és odafigyeléssel sok mindent el lehet érni.

Nem akarlak megbántani, de foglalkozol vele eleget? Nincs otthon probléma?

Valószínű, hogy csak felakarja magára hívni a figyelmet...., hisz gyerek.

Mégis mit kellett volna itt megmagyarázni vagy megbeszélni?! Mit csinált rosszul a gyerek? Szófogadatlan volt?! Mert szerintem nem... akkor miért is kapott büntetést?!

És nap mint nap látok ilyen eseteket, utcán, buszon, orvosnál, amerre csak járok :(((

Ideg beteg nem anyanak valo szemely ! szegeny kicsi .

Kulömben rossz gyerek nincs csak rossz szulö vagy nevelö .

Kulömben a buntetere inkab a szulö melto es nem a gyerek.

Sokszor nem értik, miért "rosszak", és miért kapnak büntetést.

Példa:

Anyuka besétál 4 éves kislányával a helyi ABC-be. Megállnak a felvágottas pultnál, anyuka válogat. Eltelik negyed óra, a sor nő mögöttük, a gyerek elkezd ficeregni. Aztán arréb sétál, nézelődik. Anyuka rászól, hogy jöjjön vissza. Gyerek visszajön, de újra arrébb lép. Nem szól semmit, nem nyúl semmihez, csak nézelődik. Az üzlet kicsi, be lehet látni. Anyuka ordít: gyere vissza. Gyrek visszamegy, megpróbál beszélgetni az anyjával, de az leordítja, hogy maradjon már veszteg. Közben az eladóval beszélget.... a gyerek megint arrébb áll, ekkor anyuka utána megy, a karjánál fogva visszarántja, és jól elveri a fenekét :(((

Szerinted ezt a gyerek értette?!

Köszönöm a szakirodalmat, de már túl vagyok rajta és sok máson is. Mi több, a gyereknevelésen is :D Az enyémek soha nem hisztiztek, pedig mindenhova magunkkal vittük őket, és soha nem vallottunk szégyent.

Ha olyan helyre mentünk, ahol várakozni kellett, mesekönyvet és játékot mindig vittünk magunkkal. Ők választották ki, amit hoztak. Bevásárlások előtt megbeszéltük, hogy miért megyünk, és azt is, hogy választhatnak maguknak valami apróságot. Választottak is, általában 1-1 szelet csokit vagy rágót, de nem álltak le pl. a játékpolcok előtt cirkuszolni.

Otthon ki voltak jelölve a határok: apáé, anyáé, tesóé, tied, mienk. Tiszteletben tartották. Soha nem nyúltak ahhoz, ami a másé. Vagy ha mégis kellett, elkérték - ha nem kapták meg, elfogadták. A veszélyforrásokat kiiktattuk. Konnektorba vakdugó, vegyszerek elzárva, kapu bezárva. Ahogy nőttek, fokozatosan oldottuk fel ezeket. Vagyis: nem állandó tiltásban éltek, nem a "nem szabad" volt minden második mondatunk.:)

A büntetésnél nagyot hibázik, aki azt vonja meg a gyerektől, amit a legjobban szeret. Kicsi korukban talán még nem okoz akkora kárt, de amikor pl. egy iskolást a gyengébb teljesítményért azzal büntetnek, hogy nem mehet pl. edzésre, amit mindennél jobban szeret, és ráadásul tehetséges is, akkor az ellenkező hatást fogja kiváltani: ha azt nem csinálhatom, amit szeretek, akkor azt pláne nem fogom, amit utálok...

Én is így gondolom, meg anyukám és nagyim is. Csak ezért írtam, hogy nem mindig rosszat hozunk otthonról.

(tudom, hogy nem a magyar az anyanyelved, így sejtettem, hogy csak elbeszélünk egymás mellett noha ugyanúgy gondoljuk)

Bocsanat rosszul fejesztem ki magam , nem az hogy ahogy en neveltem öket de tarsadalom hol enukn ugy eppult fel.

Gyerekek szabadon nevelve vannak es nagyon koran megtanuljak az önnalosagot .

Öszintesegre es feleöseg tudra voltak vezetve , soha nem halottak egy handos szot , en annak vagyok a hive hogy minden konfliktot lehet okosan kezelni.

Nem kell általánosítani. Attól, hogy valaki anno nem jó nevelést kapott vagy rossz anyja volt, aki elnyomta, rá zuhant lelkileg stbstb nem jelenti azt, hogy mindenkinek szär anyja van/volt. Nekem jó anyám van, hatalmas kanala van abban, hogy olyan ember lett belőlem amilyen és én baromi jól érzem magam a bőrömben, elégedett vagyok magammal az életemmel és arra törekszem, hogy a gyerekem is majd így érezzen. Ezért kb hasonló elveket követek a nevelésben, mint anyu velem - a "kb" kifejezés csak azért mert a gyerekem más habitusú, mint én és nem minden úgy működik nála, mint anno nálam.

Szóval ezt ne állítsuk már dagadó mellel, hogy amit otthonról hoztunk az szär és elvetendő csak azért is máshogy kell csinálni. Sajnálom, hogy ezek szerint neked nem az a családi háttér adatott meg, mint nekem, noha az sem volt teljesen optimális, de anyu és nagyim jól kompenzálták az esetleges "hiányosságokat". Vannak családok, ahol a megbeszélés, a gyerek önbizalmának építése, véleményének kikérése nem új találmány hanem tradíció.

Most gondolj abba bele, hogy ezen elvet, amit lentebb írtál a te fiad hangoztatná, csak azért mert te úgy nevelted ő azért sem úgy neveli a gyerekeit. Ez az abszolút blődség, ami érték azt tovább kell vinni, még ha évszázados is.

Egyetértek. Az enyémet sem érdekli az ilyesmi. Szerintem amúgy sincs mindenkinél célravezető módszer, legjobban az anya tudja kitapasztalni, az ő gyerekéhez mi a kulcs és mivel lehet rá hatni.

Én nem nagyon szeretem a büntetést, nem is nagyon alkalmazom és nem hiszek benne igazán. Nálunk jobban bevált a megbeszélés, meggyőzés, jutalmazás, dicséret.

"hulye argumentot hogy az en anyam igy nevelt es öt meg az ö annya . Ez a nagy hiba . "

Szerencsére az én anyám nem baromságot nevelt belém így szerintem -és egyelőre az élet is ezt bizonyítja- nem baj, hogy én is hasonlóképp nevelem a gyerekem.

Ez nem hiba, régen is voltak értékek és pláne nem hiba ezeket továbbadni.

De egyszer mar kene veget venni a sok baromsagnak.

Gyereknek joga van arra hogy velemenyt alkoson meg ha aszulöt is illeti. Szulönek kötelesege ezt dialogba vonni . Szulö ki keptelen gyermektöl bocsanatot kerni az szamomra nem szulö .

Es nem utolso sorban nem szabad a gyerekeket buntetni , nem ismerem el azt a hulye argumentot hogy az en anyam igy nevelt es öt meg az ö annya . Ez a nagy hiba .

Igen.

Az a baj,sokakat a tradíció,stb. vezet a vakvágányra.

Nálunk az évtizedes agymosás megtette a hatását.. .

Körulbelul ilyenek voltak a gyerekeim kisseb korukvban . Szabadok , gyerekek , boldogak !

Mult az idö ma mar ök is szulök a gyerekek ugy mind ök boldogak , szabadok ! az atkozott elvarazsolt körnek egyszer es mindenkorra vege . Nem engedtemsoha sem a gyerekei, közelebe senkit ki tele volt haszontalan tradiciokal es elöiteletekel .

Amikor a volt hazankban vagy pl. M.o jartunk a gyerekeimet neveletlen es szemtelen kategoriaba soroltak , közben ök csak teli öntudatattal bantak mindenkivel.

Igaz a nem ertetek hala egnek mitt mond az ottani felnöt vilag de leolvastak a testi " megnyolvanyulasrol "

Teljes meglepetes volt hogy a gyerekeim nem felnek es nem hazudnak , tudtak hogy senki sem foglya se fyzikailag se psychikailag bantani .

Ma mar a kritikus foglyak a pofiljukat mert az en gyermekeim sokal de sokal tovab jutottak mind az öveke. P.l van egy adoptiv öcsem ki kimondottan csak kritizalt ma csendben van , tönkre tette a gyerekei eletet, kenyszeriette diplpomazni a fiat . Srac ma kint el U.K. ben es mosogat a repteren mernöki diplomaval . Önbizalma a cipöjeben van ( ha van ) es teljesen de teljesen lelki pedeg , nyugtatokan el.

Szófogadó,ha megértés után! betartja a szabályokat.

Rosszalkodás már nem ilyen egyszerű! Elsősorban ha nem úgy viselkedik,ahogy mi elvárjuk tőle.Ez tehát általában szubjektív.Vannak általános normatívák,amit illene minden korosztállyal betartatni!

A benemtartást szokták szankcionálni.

Büntetés az elkövető számára kedves dolgok megvonásával elszokta írni célját.

Mindenképp szeretet kell,h.mozgassa a nevelő szándékot. Fontos a tájékozottság.

Ajánlott szakirodalom: dr Benjamin Spock: Csecsemőgondozás,gyermeknevelés.

Igen, a miénk:-))

Határozottan fegyelmezzük, tart a szüleitől, melegséggel neveltük, de kőbe véstük a szabályokat kicsi korától. Néha a fenekére csaptunk, és megtanulta.