Szingliség háttere és oka (beszélgetés)

Hát ezt én sem értem.

Szomorú az, ha valaki úgy szingli, hogy nem szereti ezt az életformát. Habár én sosem ismertem olyat, aki ne talált volna társat magának, ha nagyon akarta. Csak tenni kellett érte.

De ha valaki ezt választja? Neki úgy jó? Ő úgy érzi jól magát? Mi a baj azzal?

hmm...épp belebotlottam ebbe ,gondolom nem véletlenül :

"Minden nő szabadságharca addig tart, amíg nem találkozik egy valódi Férfival. Akkor a párducból szelíd őz lesz, és a női szabadságharc zászlóbontójából egy szerelmes asszony, mert minden vágya, hogy egy biztonságos tenyéren üljön, és érezze egy erős, oltalmazó és szerető kéz melegét. ………….

( Férfiélet, női sors – RÉSZLET )"

:))

Számomra ezt teljesen elfogadható, sőt ez a normális.

Azt sem értem, amikor már gyerekes nő hozzámegy egy fickóhoz, aki szerencsés esetben megszereti a kölyköket, aztán szakítanak és mert anyuka gyűlöli, a kölykök életéből is kirakja. Arra nem is gondol, mi történik a gyerek lelkében, hogy immár a második apa tűnik el az életéből :/.

Ha közöttünk bármi is történik valaha, én nagyon remélem, hogy olyan nőt választ maga mellé, aki őszintén fogja szeretni a kölykeimet és nem csak elviseli mint járulékos elemeket.

Én nem értem miért kell úgy beszélni a szingli létről ,mint valami megoldandó ,meggyógyítandó betegségről ?Miért kell diagnosztizálni a hátterét meg az okait?

Mintha aki szingli ,hiányos életet élne ?

Mint akinek vitamin hiánya van férfiból ,és minden párkapcsolat fun ,le akarna gyűrni egy pasit a szinglik torkán ?

Tudomásul kellene venni végre,hogy egy társ sincs bebetonozva az életünk során ,sem barát,sem szerető,sem senki.MIndenki éli a világát,és ha éli akkor mozog ,változik ,megy a saját útján .Van hogy mi lépünk ki másokéból,van hogy ők a miénkből.

És van ,amikor hosszú ideig senki nem veszi át a "társ" szerepét ,mert épp úgy alakul .

Pont.

Nem kell sztereotip okokat ,hátteret keresni valamire ,ami tulajdonképpen minden ember életének a része volt már,és lesz is .

Én nem, legalábbis nyugodtabbak azok a gyerekek, akik hamar megtanulják, hogy válás után is lehet barátság, de pl idegen gyerekkel kapcs, a sógornőmnek volt egy elvált facija, gyerekkel és amikor apuka volt soron, előfordult olyan is, hogy apuka messze volt dolgozni, a sógornőm elhozta a kislányt és elvitte nyaralni is hétvégére, szóval ő nem csinált ügyet belőle. Ami érdekes, hogy miután összevesztek a facival, megmaradt a barátság a faci exével:))))) a sógornőm is elvált amúgy, szintén egy lánya van, és utólag is szerveztek talikat a csajjal és a másik gyerekkel, holott addigra már tényleg semmi közük nem volt egymáshoz.

Vagyis igen, addigra már barátnők lettek:D

Száz emberből minimum 90% szerint tuti, hogy nem vagyok normális :)

Számomra elképzelhetetlen az a fajta gyűlölködés és utálat amit általában tapasztalatok ebben a kérdésben.

Lehet, én meg azért ragaszkodom inkább a családbarát felálláshoz, mert nekem gyerekként nem adatott meg a biztonságos háttér.

Dehogy harapom én le a fejedet, mindig is bírtalak, csak általában vidámabb témában akadunk össze. Amúgy meg nagyobb bajunk ne legyen, mint hogy valamiben nem értünk egyet:)

Miért állítják be sokan úgy, hogy a nők megvesznek egy gyerekért, a férfiak meg "utód" nélkül akarnak meghalni? a tapasztalatom az, hogy rengeteg férfi nagyon is szeretne gyereket. Logikus, nem mindig ugyanabban az életkorban, mint egy nő, mert a férfi is vágyik először egy anyagi stabilitásra, pont azért, hogy a gyerekeit minél jobban eltarthassa.

Csak mert ők nem 25 évesen akarnak gyereket, hanem mittudomén 35-40 évesen, nem jelenti azt, hogy nem akarnak. És akik túl korán vállalják, lehet, hogy ők azok, akik aztán úgy végzik, hogy a nagy apaságból csak gyerektartás marad, de ne általánosítsunk. Egyszerűen ők tovább is nemzőképesek, szóval soha nem is fogják annyira sürgetni, mint a nők, nem kell túl korán erőltetni és kész:)

Egyébként biztosan azért is gondolom így, mert állati multikulti családban élek és a baráti körünk is igen vegyes.

Nem tudok elég hálás lenni a szüleimnek, nagyszüleimnek, hogy olyan érzelmi biztonságban nőhettem fel, amitől tényleg igazán jól érzem magam a bőrömben. Az exem gyerekét is tudom bébiszittelni, és ettől a kevesem sem borul ki, mint ahogy én sem kapok hisztériás görcsöt, hogy miért hívja fel a kolléganője szombaton délután.

Ééééééééén? Te harapdálok az enyémet folyton :P

Magam is erre gondoltam egyébként.

Tudod, a felelősség a vesszőparipám és az, hogy minden pillanatban döntünk ;). Nem találom a megfelelő apát, döntök, felcsináltatom-e magam egy szamárral :)). Ha nem, maradok szingli (dönthetek, hogy az előnyeit kihasználva boldog, sikeres, vagy megkeseredett vénkisasszony.) Ha igen, vállalom a következményeket, hogy a tenyészállat tovább áll, talán még fizetni sem akar és meg eltartom a gyerekeimet, úgy hogy lehetőleg nem teszem pokollá a gyerekkorukat az apjukra fröcsögéssel.

Tudom, hogy megint le fogod harapni a fejem, de nem bánom.:)) rengeteg olyan eset van, amikor egy nő annyira vágyik gyerekre, megfelelő apukát viszont nem talált a családalapításhoz, hogy "ha ló nincs, szamár is jó" alapon azzal csináltatja fel magát, aki éppen adódik.

Az élet rövid, nem biztos, hogy mindenki megtalálja a számítását maradéktalanul benne.

Most szándékosan értetlenkedem egy kicsit ;) Hogy lehet az, hogy nem az a gyerekünk apja, akit szerettünk volna? Csak nem tán félve a szingliségtől megalkuszunk? ;)

Amit az előző posztban írtál, azzal maradéktalanul egyetértek. Annyival kiegészítve, hogy szinte borítékolható, hogy az lesz idősen nyitott, barátságos és életvidám, aki elég nyitott és megengedő fiatalon is. Ő nem valószínű, hogy be tud gyepesedni :)

"ne bánja meg a döntését, amikor már késő változtatni."

Ez sajnos,az egész életünkben benne van a pakliban.Valahogy el kell fogadni,hogy hozunk rossz döntéseket.Mondjuk :hogy nem az az ember a gyerekünk apja,akit szerettünk volna.

Szintén anyukámmal jövök:nagyon nem szép tőle,mikor azzal jön,h látszik,h apám lánya is vagyok,mert hangosan,és akár nyersen kimondom,ha vmi zavar(és ettől anyu többször sírva fakad).Hát erre mit mondhat egy gyerek? Bakker,te feküdtél össze apámmal.-persze nem ezt mondom,mert ezen 2 napig sírna,hanem azt,h te választottad őt...

Ez már elég off volt,sorry:)

:D gondolom,ezt nem főleg nekem írtad,mert én sehol sem írtam,hogy klassz lehet szinglinek lenni.

Visszagondolva sztem egy fontos volt,amit ide írtam:hogy az ember nem feltétlenül marad egyedül 60 éves kora után sem,sem akkor,ha vannak gyerekei,sem ha nincsenek.

Akkor még nyugodtan alakulhatnak ki új,újfajta kapcsolatok,ha az emberben maradt hozzá lelkierő,és nyitottság,erre hoztam példának anyukámat..akinek vannak gyerekei,és szerencsére már 1 unokája is:) (érdekes,ő sose mondta a gyerekeinek-nekünk-h szüljünk gyereket,mert különben egyedül maradunk öreg napjainkra..vagy hogy szüljünk neki unokát.Simán megtalálta azokat rokon,meg ismerős gyerekeket,ahol elfér egy pótnagyi.)

Persze, hogy benne van a pakliban.

Nem lehetne mindenki szingli, mert nem mindenki szereti ezt az életformát. A többségnek család kell, férj és gyerekek, de nem azért, hogy öregségére ne maradjon egyedül, hanem mert akkor, fiatalon, esetleg kevésbé fiatalon, arra van igénye. Azt viszont a családos sem tudhatja, mi lesz 20-30-40 év múlva.

Értem én, hogy nagyobb az esélye, hogy idős korára unokák vegyék körbe esténként, ha családot alapít. De biztos nem lehet benne.

Aztán van olyan, aki nem vágyik sem unokákra, sem zajos vasárnapi családi ebédekre. Fiatalon sem, idősen sem.

És olyan is van, aki megbánja a döntését, és olyan is, akinek van 6 unokája, de mégis jobb szeret magában lenni.

Sokan vagyunk, sokfélék.

Ennyi erővel mindenki lehetne szingli, mert benne van a pakliban, hogy családos létedre is egyedül maradhatsz öregkorodra.

Tudod, van az a mondás, hogy ha az anyukádnak nem volt gyereke, akkor nagy valószínűséggel neked se lesz :)

Na mindegy, ne ragozzuk tovább, én továbbra is úgy gondolom, hogy társ nélkül leélni egy életet nagyon szomorú dolog. De ha valaki mégis ezt az utat választja, akkor csak azt kívánom, ne bánja meg a döntését, amikor már késő változtatni.

Hülye vagy, haggyábékén!

:)

Aha, most már értem. A szinglik egyedül nyomorogják végig az életüket, nincsenek barátok, szerelmek, az emlékeiket pedig a nyugdíj első napján törlik.

Minden világos :P

;)