Szerintetek sok anya szül azért második, harmadik gyereket mert egyszerüen nem hajlandók visszavenni a munkahelyére? (beszélgetés)

Azokat kár szídni. Azt szídjuk, akiket kicsit irigyelünk.

Márpedig én ezeket kicsit sem irigylem, mert az élet nagyon sok részéből, mélységből, magasságból, szárnyalásból, tudásból, küzdésből kimaradnak. És a gyerekük is sok esetben olyan lesz. Szóval nekik szar, nem nekünk.

Innentől kezdve vagy sajnálni lehet őket, vagy nem érdekelnek. Mivel én akkor se tudnék olyan lenni, ha rámszakadna a bank. Akkor is mennék sportolni, tanfolyamokra, szerveznék jótékonysági koncerteket, iskolát óvodát alapítanék, és rengeteg dolgom lenne.

Igen mindig mérlegelni kell ami néha nem is olyan egyszerű

.Nagyon rossz ha nem lehetek velük de az is rossz ha nem tudok fejlődni.Nem egyszerű.

Nekem is kellett 10 év, mire erre rájöttem. Én mondjuk nem bántam meg, hogy az első kettő korán ment bölcsibe, mert én befejeztem az egyetemet, mert azzal teremtettem meg az alapját annak, hogy kicsit jobban "ugrálhatok" most. De az azért biztos, hogy a gyerekeknek, meg bizony a férjnek is nagyon jó, hogyha nem egy dilis leterhelt nő van mellette. Nem az a lényeg, hogy "ne dolgozzon", mert a begyöpösödött otthonülő sem jó, csak az, hogy még képes legyen a család lelke, tüze lenni mindenkinek. Egész másként fejlődik, más a viszony azzal a gyerekemmel, aki már az egyetemi őrület után született. Annak előtte én is kicsit lenéztem azt, aki nem végez hat egyetemet a gyerek mellett, hiszen lám, meg lehet csinálni, de aztán ráadásul a karrierem sem úgy alakult, meg közben az egyik gyerekről kiderült, hogy fogyatékkal él, még jobban szüksége van rám, meg arra, hogy normális legyek, meg idősebb is lettem 10 évvel, és bizony átértékelődtek bennem a dolgok.

Csak otthon évekig sohase tudnék ülni, mert még mindig igényem a tanulás, nyelvtanulás, a szakmámban való képben maradás. A 4. gyerek után is szeretnék mindenképpen visszamenni majd dolgozni. De azért már más a prioritás, és bizony megtapasztaltam, hogy sok szempontból könnyebb visszamenni dolgozni, mint otthon mindenki "jaj te úgyis otthon vagy" szemetesládája lenni.. És bizony ez utóbbit is nagyon komoly dolog jól csinálni, állítom, magasabb inteligencia kell hozzá, mint a legtöbb szakmához.

Persze sok függ attól, hogy mit csinál a férj. Az én férjem reggel 6-tól este 8-9-ig távol van, tehát annyi munka fér bele, amennyit a gyerekek mellett egyedül el tudok látni..

De ha mondjuk ő vállalkozó lenne 6 órában, nyilván megint más lenne a felállás.

Szóval nem szabad lepattanni se agyilag, az is biztos, de egy munkahely, meg iskola se fontosabb önmagában, mint mi magunk, mert az van értünk, és nem mi az iskoláért, meg a tudásért, meg a munkáért..

Csak válaszoltam egy hozzászólásra.

Szerintem is fontos legalább a részmunkaidő.

Sőt ez lenne a legjobb, főleg, ha a munkának lenne értéke is.

Mert a dolgozó ember keres a legkevesebbet ebben az országban...már ha van még munkája.

Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a gyes után csak a családdal foglalkozhassanak. A 4-6 órás munka nagyon jó lenne sok munkavállalónak.

8 órás munka mellett nehéz egy családot jól ellátni. Persze sokan megtettük eddig is, de nem volt könnyű.

Mivel alig vannak munkahelyek, nem a kisgyerekeseket veszik fel, ha van más.

Majd ha megint lesz sok munkahely...

Car az egész!!!

Én nem tudok majd visszamenni a munkahelyemre,mert vendéglátós vagyok,azt meg aztán tényleg nem az anyáknak találták ki! Hajnalban még nincs ovi,és nem tartják nyitva a kedvemért éjszakába nyúlóan!!! Meg aztán,az milyen élet lenne a gyerekeimnek,ha meg is tudnánk oldani,hogy más hozza-vigye őket,hogy nem látnának soha?!

Így fogalmam sincs,mihez fogok kezdeni,ha a kicsi is oviba megy! A párom örülne,ha itthon maradnék,őt megnyugtatná,én viszont szeretnék mejd magammal kezdeni valamit! De mit...

Az a baj, hogy a közép-hosszú távú gondolkozás nem létezik, mindenki máról holnapra akar mindent..

Még ha lehet is néha gond - ami egyébként akarattal áthidalható általában - a kisgyerekes anyákkal, a kisgyerek tulajdonsága a felnövekedés.. Mégpedig igen hamar.

Szóval egy országnak, egy gazdaságnak, ezen keresztül az ott működő cégeknek, magánembereknek inkább érdeke lenne az, hogy a hadrafogható embereket (jelenleg az anyukákra gondolok) - akiknek jelenleg egy jelentős része ma már többdiplomás, nyelveket beszélő szakember - bevonják a gazdaságba, és nem az, hogy otthonülő eltartottakká váljanak..

Sokszor leírtam már a saját példámat: már középsuliba is államilag támogatott alapítványi iskolába jártam, felsőfokú nyelvvizsgát szereztem, stb.. Egyetemen is (BME) több millió forintjába kerültem az államnak, ezáltal az adófizetőknek. Ez azért van, mert ugye majd adófizetőként, dolgozóként meg rendes állampolgárként ezt visszafizetem. Én még nem is mentem külföldre, viszont szültem. Már a gyerekem is kitűnő tanuló, vélhetően majd szintén dolgozó adófizető állampolgár..

Viszont engem meg azért nem vesznek fel dolgozni, azért nem engedik, hogy "törlesszem" munkámmal képzésem költségeit, hogy jaj, majd lesz egy pár hét, amikor beteg lesz a gyerek. Ha így összefüggéseiben nézed nem pitiáner??

Akkor erre azt mondom, kösz magyar állam, meg emberek, nem fizetem vissza, esetleg ha nagyon éhes leszek, majd megyek Bécsbe mosogatni. Felsőfokúval csak jóleszek arra még...

Szerintem a munkáktatóknak örülniük kéne,ha valakinek gyereke van,hiyzen egy anya nem fog csak úgy kilépni,vagy lelépni egy munkahelyről,mert stabil,biztos munkára van szüksége,hogy enni adhasson a gyerek(ek)nek!

Részmunkaidőben meg esetleg olyan alacsony a jövedelem,hogy nem is érdemes belevágni,ha valaki megteheti,hogy akkor inkább csak a családra koncentrál.

Na igen...

Valaha több helyen is volt rugalmas munkaidő, de jó is volt!

Az már biztos, hogy családbarát munkahelyet itt csak mikroszkóppal lehet találni.

De még csak nem is ember barát a munkahelyek többsége.

Kevés ember dolgozik sokat, mert magas a járulék és a munkáltatók inkább nem vesznek fel új embereket. Kisgyerekeseknek esélyük sincs a legtöbb munkaadónál.

Míg jobb helyeken /országokban/ Többen dolgoznak részmunkaidőben.

Nálunk is ez lenne a jó. De erre várhatunk még... :(

Ja és a munkának nálunk se értéke, se becsülete.

Pedig az anyukák is lehetnek nagyon jó és megbízható munkaerők.

Ez megint egy rossz beidegződés a magyar nőkkel kapcsolatban: előítélet! Szóval,szerintem ne ozd a magyar nőket,mert legalább annyi előítélet ven benned,mint amennyit belénk képzelsz!

Az egyik hozzászólót lehurrogtad,mert (amúgy viccesen) néger pasiról ábrándozik,hát oktasd ki az angol nőket is,hátha megmarad az egészségük!

Jól érzem az előítéletet a hangvételből?

Kivesézhetjük,miért van Afrikában a legtöbb HIV fertőzött és AIDS-es,de valószínűleg a te álláspontodon az sem változtatna!

Azt hiszem van elég kapcsolatom, tapasztalatom a kezdéshez a szakirányú végzettség mellett.

Legelőször azért érdemes lenne felkutatni, hogy milyen szervezetek foglalkoznak hasonló témával. Mert ugye nem az ezredik szervezetet kellene létrehozni, ha már valaki belefogott valami hasonlóba, hanem bekapcsolódni, tanulni az addig eredményekből vagy éppen eredménytelenségből és továbblépni. Persze, ha pont senki nem kezdett még ezzel vagy hasonlóval foglalkozni vagy nagyon eltávolodott valami miatt a témától, akkor érdemes külön elindulni.

Ezt is időbe telik kideríteni(de időm az pont van:).

Én is azon gondolkodtam,hogy hogyan tudnék segíteni. Most van lehetőségem talán egy kicsit jobban belemélyedni a dolgokba.

Neked mi a foglalkozásod,hogy lenne lehetőséged ezzel foglalkozni?

Engem egyre inkább foglalkoztat, úgyhogy még az is előfordulhat, hogy a tettek mezejére lépek. Mármint nem részmunkaidős állást keresek magamnak, hanem dolgozni szeretnék azon, hogy nálunk is elérhető legyen azok számára, akik nem tudnak/akarnak a családjuktól 9-10 órát távol lenni, de azért valamennyi időt mégis szeretnének dolgozni.

Lehet azt mondani, hogy túl kevés pénzt lehet ennyivel keresni, de gondoljatok bele, aki pénz miatt menne dolgozni, annak a semmi és a valami között lehetne választani - most sokaknak a semmi jut!

Bízni kevés, valamit tenni is kellene.

Csak egyenként kevesek vagyunk.