Szeretetcsomag, avagy mit is jelent szeretkezni? (beszélgetés)
Ez aranyos. Ez a gyerek nem úgy fogja elhagyni a szülők szobáját, hogy vmi iszonyatos dolgot csinálnak ezek a szülők, hanem mosolyogva megy aludni, nyugodt marad. Még ha nem is érti teljesen amit az anyja mondott, de elhiszi neki, hogy nincs semmi baj. És néhány év elteltével is emlékezni fog erre, nem lesz neki undorító, ha ismét meghal vagy meglát valamit. Nem így van???
Szerintem ez nagyon szép történet a szeretetről,és jóra tanít.
Gratulálok a cikkhez!:)
Máús sokszor mondtam magamnak, hogy először nézzem meg, ki küldöttt jelet.
Elég kreatív embernek tartom magam, tudok a sorok mögött olvasni, kifejlődött az értő, kritikai,esztétikai, kreatív olvasási képességem - de te kifogtál rajtam. Van ilyen. Gratula!:)
Most mérges vagy? Ki hülyézett le?
A felnőtt sokszor ír le olyan dolgokat, amiről meg van győződve, hogy mennyire érti, élvezi majd a gyerek. Aztán le kellene tesztelni gyerekek körében, s rájönne, hogy feleslegesen dolgozott, mert sem értelmileg, sem érzelmileg nem vevő rá a gyerek. Ilyen a tankönyveink nagy része: tudós írja tudós kollégának, s csak az vezeti,mit szól a "szakma" a műhöz, s lehet, gyereket nem is látott közelről, gőze sincs a gyermeki értelemről és lélekről.Nem mondom, hogy kapd be!, de akkor is az a véleményem, hogy ez a fabula, bár gyereknek lett címezve, legfeljebb egy felnőtt merenghet el rajta.Olyan hasznos, mint ha habverőt kapna karácsonyra a gyerek. De biztos, van, aki azt tesz a fenyőfa alá praktikumból, jó lesz majd 10 év múlva.
Tök mindegy mit írok, mert ha azt, hogy nem gyereknek való, akkor lehülyéznek, akik szerint felnőtteknek írták. Ha azt mondom, hogy felnőttnek ostoba mese, akkor meg jönnek a kioktatások az anyatigrisektől. Bekaphatja mindkét oldal és lehetőleg egymásét! :D
Úgy gondolom, hogy a szeretet/szerelem erejét, értékét a gyermek inkább akkor szívja magába észrevétlenül, ha otthon harmónia van,egymás iránti tisztelet, figyelmesség. A fiú otthon tanulja meg, hogy a női nemet illik tisztelni, a lány meg azt, hogyan viselkedik egy értelmes, magát valamire tartó nő. Nem az a legfontosabb, mi történik a hálószobában, azt eddig még mindenki megtanulta valahogy. De hogy milyen emberré, társsá válik a gyerekünk, ahhoz rendszeres, és megfelelő minta kell.Talán arra könnyebb rájönni, hogy mire való a kulcs, meg a zár, de hogy hogyan lesz valakiből korrekt, megbízható fiatal, társ, az nem mesének, szép történeteknek lesz köszönhető, hanem megélt, megtapasztalt, helyes életformának. Nem a szavak, hanem tettek a jelentősebbek e téren.
Igen, csak a felnőtt sokszor azt hiszi, a gyerekkel gügyögni kell,vagy valami kódolt nyelven, s így születnek azok a dolgok, amit a felnőtt gyermekmesének szán, de csak egy másik felnőtt vevő rá. Gyerek biztosan nem.
Most itt abszolút nem a felnőttekről van szó.
Általánosítani is felesleges. Sok rossz házasság van, sok rossz felnőtt van, sok olyan gyerek is van, aki minden odafigyelés ellenére sem válik "jobbá". Nem mutogatni kell, hanem látni a lényeget.
Azt kellene mondani egy ilyen helyzetben, hogy közösültünk. Kisfiam a közösülés egy biológiai folyamat, amely során a pénisz behatol a hüvelybe és elszórja magjait vagyis a spermát. Így lettél Te is. Változatos módokon is végezhetjük, de ezt majd akkor, ha legközelebb is benyitsz.
Szerintem se zavarjuk össze a gyereket, hanem sokkoljuk le.
a felnottek meg azert nem tanitjak, mert ok sem tudjak. lasd, elcseszett hazassagok, amikben felnottek a gyerekek.
És ez felnőtteknek szólt?
Biztos nincs gyereked...vagy ha van, akkor már 6 hónaposan a Pallasz Nagylexikont olvastad fel neki.
Az igazság az, hogy a felvilágosítást rosszul tartják. Felszínes, közönyös és érzéketlen módon. Van vagina és van pénisz. Ezt tudják már az ovisok is.
Aztán jön a koton meg pesszárium és társai.
Arról senkit nem világosítanak fel, hogy milyen lehet a szerelem, hogyan lehet szeretni a másikat és úgy adni, hogy közben kapsz is. Mert hiába gondolja azt minden olyan ember, akinek nincs gyereke, hogy ezt mindenki magától tudja - TÉVED. Senki nem tud magától semmit. Neveltetés kérdése az egész. És nem 14 évesen kell elkezdeni nevelni a gyereket.
Ez egy csodás történet. Az összetartozásról szól.
Itt az életszerűtlent a történet mondanivalójára értem.
Felnőtteknek oltári ostoba és életszerűtlen írás, persze ezzel nem modom azt, hogy nem találja meg a célközönségét.
Szerintem megható, még akkor is, ha nem éeltszerű. Egyébként anno, amikor a volt férjemmel ránk nyitott a második fiunk, csak nagyra nyitotta a szemét és megkérdezte: ti most szerelmeskedtek? Volt vagy 4 éves, inkább mi döbbentünk meg... de aztán azt mondtam neki, hogy igen. Erre cseppet sem zavartatva magát közölte, hogy nem bújhatnék oda melléd, anyu? Szépen megkértem, hogy menjen vissza az ágyába és mindjárt átmegyek hozzá.
Én is úgy gondolom, hogy ilyen fabulákat felnőttek írnak felnőttnek. El lehet rajta filózgatni, de az életszerű szituációval semmi kapcsolata nem valószínű. Mint ha olyan írna neveléselméleti szakirodalmat, aki gyereket messziről látott csak. Mert hogy a szöszmötölő szülőre rányitó gyermeknek ebben a kínos helyzetben kezd az anyuka a zárról, a beleillő kulcsról beszélni - ez nagyon életszerűtlen helyzet. Bár fene tudja, annyira különbözőek az emberek, amibe az egyik ember beledöglene, elhallgatna, azt a másik vígan ecseteli, vagy észre sem veszi, hogy jobb lenne most hallgatni inkább. Én, mint gyermek, menekülőre fogtam volna a dolgot, mint hogy meghallgassak egy ilyen rébusz-történetet. Jobb szerettem látni, megélni a mindennapokban, hogy szereti apukám anyukámat azzal, hogy szépen beszél vele, és olyan jó a légkör otthon. A kulcs, meg a zár sokáig nem izgatott.És amilyen későn érő voltam, nem is értettem volna, mit is akar most mondani az én anyukám.
Szerintem a süketelés csak összezavarja a gyerekeket vagy még több kérdést generál bennük.
Aranyos történet volt.Köszi.
köszönöm, kedvesek vagytok, hogy reagáltatok, még annak is köszönöm, aki szerint bugyuta a történet, nem tényleg nem felvilágosításról akart szólni, ez a szerelmemről szólt, hogy nekem mit jelent a szerelem
Oké, felvilágosításnak talán tényleg nem jó.
De az adott szituációban ötletes a gyerek megnyugtatására.
Ez nagyon kedves történet volt.Kösz,hogy elmesélted nekünk.
Aranyos volt, tetszett, köszi :)
Anya, én lakberendező leszek.
- Bence, te szeretsz itthon lenni?
- Igen, nagyon. Bár a nagyiéknál is szeretek lenni, meg a Pistiéknél, a szomszédnál, és a Julcsi néninél.
- Igen, fiam, mert már most igazi férfi vagy.
szerintem ez egy nagyon aranyos történet, egy fikciós kis mese. nem hiszem, hogy úgy kellene gondolnunk rá, mint példára a felvilágosításra.
ez egy édes gondolatsor a szeretetről, a szeretkezésről és attól, hogy nem valós történet, még szólhat valós témáról. elgondolkodtat, mosolyt csal. nekem ennyi. :)
További ajánlott fórumok: