Szemünk világa (beszélgetés)

Igazán sajnálom,hogy ilyen pasikba botlasz !!! Engem sokszor részegnek néznek,ha idegen helyen vagyok,mert előszőr fel kell mérnem a terepet a lábam körül...stb

Igazából mikor mondom,hogy mi a bajom,mindig az van: -pedig nem is látszik !!!

Persze ,hogy nem !

:)))

Kedves Ametiszt!

Meghatódva olvastam a cikkedet és teljes mértékben megértem az aggodalmadat kisfiad jövőjét illetően.Bár nekem gyermekem még nincs,de ugyanez a betegség nehezíti meg a mindennapjaimat és tudnék mesélni az emberek hozzáállásáról (ahogyan Te is gondolom).Hozzád hasonlóan,én sem "foglalkozom" ezzel túl sokat,hiszen az azt jelentené,hogy elfogadom a megváltoztathatatlant,de én nem akarok befordulni és állandóan ezen agyalni,azt hiszem beleőrülnék.Az viszont biztos,hogy én is másképp gondolnám,ha már családom lenne.Erre azonban nem sok esélyt látok egyelőre,ezzel a "rokkantsággal" ugyanis nehezen találom a párom.Akkor még nincs is baj,amikor meghallja a másik,hogy milyen betegségben szenvedek (sokan nem tudják mi ez és csak legyintenek,tisztelet a kivételnek),amikor azonban valóban szembesül a problémámmal (pl.sötétben nekimegyek 1 fának,ugyanis volt ilyen,én persze csak nevetek rajta)na akkor,fejvesztve menekül.Valahol megértem...:-)

Nagyon szerencsés vagy,hogy megtaláltad a társad,aki így fogad el és segít neked leküzdeni a nehézségeket.Mert lássuk be,nagyon nehéz nekünk,látássérülteknek.A szemünk világa megfizethetetlen,csak tanácsolni tudom mindenkinek,hogy becsüljék meg nagyon!

szia. háát, haa nem is hasonló ...de nekem is meg van a magam története a szemem világával...

de én talán privátban írom meg.persze ha érdekel.

szia

Szia Jázmin!

Nem szabad így gondolkodni,aki igazán szeret az akkor is szeret,ha beteg vagy,netán elveszíted a látásodat.Ne gondolj a legrosszabbra,az orvostudomány csodákra képes,csak meg kell keresni a megfelelő szakembert.

Most örülj a mának,a születendő babádnak.

Drága Ametiszt!

Nagyon csúnya dolog volt anyósod megnyilvánulása,szerencsére nem vele kell élned,a párod imád és ez a lényeg.Fiókád ezt a szeretet látva,sokat tanulhat és már biztosan látja,hogy a betegséggel együtt is lehet boldogan, szeretetben élni.A szeretet ereje csodákra képes.

Legyen szép napod,puszi:Timi

Köszönöm nektek a kedvességet és az együttérzést,nagyon jót tesznek a lelkemnek:))

Dovima ! csatlakozom Timihez...nem kell figyelni az ilyen emberekre ! Nekem is voltak "érdekes" tapasztalataim...

Pl,: anyósom megkérdezte a páromat,mikor el akart venni feleségül:-"Jól meggondoltad,kisfiam lehet,hogy megvakul,majd kísérgeted egész életében?"

Aranyos nem!:))

A párom azt válaszolta:-"Igen,sőt,ha levágják kezét ,lábát ,akkor én leszek a keze és a lába "!

Na ezt csak néhány év után tudtam meg,egy anyósommal lezajlott vitám hevében !

Csak még mélyebb lett a szerelmem a párom iránt ezután:)))

Szívből kívánok minden jót. A kislányomnak is problémák vannak a szemével...nem részletezném, de pontosan tudom, hogy mit érzel anyaként.

Szép a családod!

Szia! Legyél boldog a családoddal,a rosszindulatú megjegyzéseket pedig próbáld meg elengedni a füled mellett.

Megnéztelek Benneteket,a gyönyörű gyermekeid kárpótolhatnak mindenért.

Szia!

hasonló helyzetben vagyok,csak én zöldhályoggal születtem és 29 évig tudték kezelni,utána perforált a szemem és most már csak 1 szemem,van én sem kaphatok jogosítványt,amit most szerettem volna intézni,mert a gyerekek miatt nagyon fontos lenne.van 3 gyönyörü gyerekem akik szerencsére nem örökölték,mivel én sem,ez más téma.ők segítenek tul lenni minden nehézségen jah és van egy ismerősöm aki ilyet szólt,hohy minden tisztelete az övé,mert nem hagyott el mikor a szemem kivették.

na ez nagyon rosszul esett.....

Hm csak megosztottam veled az én történetem,de nagyon együtt érzek veled és kitartást a fiadnak és neked,tudom milyen nehéz...

Drága Ametiszt!

Nagyon meghatott az írásod. Együtt érzek veled, erőt és kitartást neked is és kisfiadnak is.

Puszi.

Szia drága Ametiszt!

Nagyon jól megfogalmaztad,hogy mit tehetsz,elfogadod a megváltozhatatlant,éled a Te boldog kis életedet,ezzel példát mutatsz a kisfiadnak.Nap mint nap plántálod a lelkébe,hogy Ő semmivel sem rosszabb,mint bármelyik gyermek,függetlenül a betegségétől.Az élet valamivel kárpótolni fogja azért,amit elvett,lásd a boldog családodat,ami Neked is megadatott.

Hogy Magadat okolod sehova nem vezet,nem szabad erre még gondolnod sem.

Sok-sok puszi:Timi

Hát nem tudom... Tiszta szívemből sajnálom.

Téged is és a fiad is.

Jó a cikk.