Szakítás után 2 évvel még mindig naponta gondolok rá...... (beszélgetés)

Szerintem normális, de én már nem húznám tovább. Az a kérdés, hogy te mit szeretnél? Biztos, hogy valami lezáratlan maradt benned vele kapcsolatban. Azért lenne jó már nem gondolni rá, mert így nyilván nehezebb ismerkedni is.

Ha szeretnéd elfelejteni, akkor szedd össze az összes dolgot, ami rám emlékeztet és vagy dobd ki, vagy égesd el, vagy küld vissza neki. Törölj ki minden rá emlékeztető dolgot, törölj ki mindent, amivel ő kapcsolatba léphet veled, amivel láthatod. Töröld ki a facebook-on is.

Majd határozz el egy napot a közeljövőben, mondjuk pontosan 1 hét múlva 19:00 óra. Elhatározod, hogy onnantól kezdve nem fogsz állandóan rágondolni. Addig viszont minden nap "meggyászolod", akár képletesen még egy gyertyát is gyújthatsz, és elmondod neki, hogy mi az, amivel esetleg megbántott, amit nem tudtál neki elmondani. Sírhatsz is. Működni fog, ha tényleg szeretnél már nem gondolni rá!

Hát nem tudom, lehet hogy szemét vagyok, de te nem is akarod elfelejteni őt szerintem.

Miért vagy még ismerőse bárhol is ahol napi szinten láthatod őt? Persze, hogy így nem lehet elfelejteni.

Mikor én szakítottam az exemmel az volt az első, hogy töröltem őt. Nem azért, mert annyira rosszba váltunk volna el, egyszerűen tudtam, ha az látom mindennap a bejegyzéseit vagy ne adj isten becsajozását egy idő után akkor tuti semmi mást nem tennék csak a saját nyomoromba dagonyáznék, ahogy most te is teszed.

Én úgy gondolom - szerencsére - az emlékeken kívül más nem köt már hozzá (értem ez alatt gyerekeket vagy közös vagyont) így egész bátran meg lehet szakítani vele minden kapcsolatot, ha valami nagyon SOS dolog lenne (bár két év után nem hiszem), akkor telefonon utol lehet érni egymást.

Tehát első lépés: törlöd a közösségi oldalról, második lépés: kezdj el ismerkedni más férfiakkal!

Ne nézegess róla képeket, Facebookon, iwiwen se nézegesd. Tőle kapott ajándékokat rakd a szekrény mélyére.

Össze szoktál vele találkozni?

Igen :)

Annyifélék vagyunk! Nem mindenkinek sikerül pikkpakk túltennie magát. Van, akinek részévé válik a múltja, de idő, míg leépíti belőle a számára fájdalmas dolgokat - és van, aki mindenestül leépíti, a tanulságokkal együtt :S.

Mihelyst elfogadod, hogy normális, és nem agyalsz azon, hogy vajon jelenthet-e valami abnormális kötődést, felszabadulsz majd. Mihelyst a helyére kerül... hogy ez kinek mennyi idő... :)