Segítsetek, adjatok tanácsot! (beszélgetés)

Szép dal. Sajnos ilyesmire mindig is süket volt.

Ha lenne rá füle, szeme, a verseimből már rég tudná mi a baj...

Szia!

Hallgattasd meg a pároddal ezt:

[link]

Hátha megmozdul benne valami, bár az ilyen fajta ötletek nem nagyon szoktak bejönni, csak most nem tudok jobbat. :S

No, ezt én is osztom.

A következőgondolatom meg az volt, hogy vajon hány éves lehet?

Mondd, lehet erre értelmesen is válaszolni?

Az első, ami eszembe jutott, mindössze annyi, hogy:

ATYAÚRISTEN!!!!

Holnap kirándulás, gyerekkel, barátnővel.

De már jobb a kedvem. Örömet okozott nekem egy barátom. És most ez az öröm még melenget :)

Vasárnap meg lehet, hogy konditerem, de ha jó idő lesz még, akkor bicikli a gyerekkel. :)))

Az lesz, mert most alig látok a feszültségtől :(

És nem akarok így élni, meg folyton rettegni a hazameneteltől :(

Csak annyit tanácsolhatok, hogy menjetek ki a szabadba és töltsetek a jó levegőn, a napfényben fürödve minél több időt a kis sráccal.

Feltöltődtök, megnyugszol energiát és türelmet gyűjtesz és máris szebben látod a holnapot.

Kívánom, hogy így legyen!

Szó nincsen arról, hogy baj lenne az, ha valaki nagyon szerelmes, és szereti a párját/társát/férjét!

De ez csupán szükséges és nem elégséges feltétel.

Ahogy írtam, egy harmonikus kapcsolat létrejöttéhez, megtartásához, vagy éppen tönkretételéhez is 2 ember szükséges.

Itt - be kell látnunk - csupán egyedül erőlködtél.

Ketten voltatok ugyan, de szinte kezdettől fogva mégis egyedül voltál.

Legalábbis az első kettő fázisban. Az utolsóban már csatlakoztál hozzá te is, így lettetek ketten.

Kérdezhetek valamit?

Ha neki kisebbségi komplexusa van, azt miért nekem kell helyette helyrerakni, megszenvedni? Attól boldogabb lenne, ha feladnám az egyetemet?

Mondd csak, ha az ember imád egy férfit, és mindent megtesz érte, az kevés?

Óvtam, harcoltam ezért a kapcsolatért. Akkor is, amikor ő csak és kizárólag elvesz belőlem.

Én igen, úgy érzem, hogy ki merem jelenteni, hogy mindent megpróbáltam.

Ennél jobban már nem lehet lemondani a saját igényeimről, sajnos. Azt már megszoktam, hogy nem szeretnek.

És nem akarom tovább ezt érezni, hogy értéktelen vagyok. Nem jó ember.

Felnőtt fejjel visszagondolva akkor kellett volna sarkon fordulni, amikor két hónapja jártunk együtt és lerendezett egy idióta jelenetet. De felnőtt fejjel bele se kezdtem volna.

A sikereimet. Meglehet. Csak tudod, bennem sosem volt elvárás, hogy ő több legyen. Lehetőséget adtam neki rá, de nem vártam el.

Amikor a fiam megszületett rám hárított minden felelősséget, anyagi és minden tekintetben. Mindenért én állok helyt és én intézem. Innét nehéz valaki fölé jobban fölé kerekedni.

De akarta ezt a fene.

Azt viszont, amikor ezt számonkéri, mint főnök a beosztottját, hát nem tudom arról elhinni, hogy normális párkapcsolati elem :(

Minden módszert kipróbáltál?

Ezek kombinációit is?

Nem lehet, hogy azokkal kezdted, amiket te szeretnél kapni?

Vajon annak nincsen köze a dolgok megváltozásához, hogy tanulni kezdtél?

Nem attól fél, hogy "fölébe kerekedsz"?

Nem a sikereid irigyli?

Azt vettem észre, hogy mindent elkövet, hogy önértékelésileg padlón legyek.

Külsőre nem vagyok rossz. Állítólag. Neki mégis nem elég jó. És ezt érezteti is sokszor.

A munkámat nem ismeri el, nem tartja tiszteletben, de ha nem dolgoztam az is baj volt.

Próbáltam ösztönözni, hogy ő is tanuljon, fejlődjön, ő nem akar. Pedig azt nem mondhatja, hogy én nem voltam támogató ebben.

Köszi.Kedves vagy,küldöm az e-mail-em.

:)

Átért.

De olvastam.

Az öt szeretetnyelv. Igen, próbáltam. Az a helyzet, hogy nálunk én vagyok bújós, szeretgetős.

Írok, tehát nem vagyok egy érzéketlen állat.

Nálunk ez úgy zajlik, hogy én adok, figyelmet, kedvességet, szeretgetést, törődést, érintést. Azt, amire én is vágyom.

De a viszonzás elmarad.

Azt mondja azért, mert ő ilyen, képtelen az érzelmek kimutatására.

Értsd úgy: nem érint meg, csak akkor, ha szeretne velem lefeküdni, azt is úgy, ahogy - bár hiába kísérlem meg megmutatni mire vágyom - szerinte jó. Azért amikor szex közben leállnak az ember lányával vitatkozni, hogy tulképpen nem is rossz az, amit csinálnak vele, csak benne van a hiba, mert nem elég laza... na, az mindent visz :)

Ez mondjuk az utóbbi évek eredménye volt :)

Nincs beszélgetés, mert én hiába akarom, ő nem akarja, hacsak nem őt érdeklő dologról van szó. Nincs minőségi idő, mert nem tud, nem képes velem lenni.

És nem ilyen volt a legelején. VAgy akkor játszott jól, nem tudom.

Szerinted működésképtelen a dolog?

Próbáltad?

Chapman könyvét olvastam.

Sőt, elég sok pszichológiai természetű könyvet.

De még mindig azt vallom, hogy egy ember kevés ahhoz, hogy fenttartson valamit.

Kevés vagyok hozzá. Ennyi nem szégyellem bevallani.

Szerintem már az önmagában baj, hogy lelkileg kiszipolyozva érzem magam egy-egy ilyen mentőakció után :(

Nem akarom bántani, nem akarom tönkretenni, ha tehetném, úgy ültetném át más mellé, boldogságba, mint egy virágot.

Én lennék a legboldogabb, ha szerelmes lenne, vagy megismerne valakit.

Mert bár velem képtelen bánni, és nem illünk össze, ettől még megérdemli, hogy boldog legyen.

Csak mással.

Ugyanakkor mostanában már annyira robbanásfokon vagyok, hogy kezd előjönni a nagyon rosszabbik énem :(

Nem minden esetben így van, saját tapasztalat:

az én párom egy végtelen türelmes,kedves,gondoskodó,érzékeny ember.Tele érzelmekkel amiket ki is mutat,hangoztatja is.

Én nem ilyen vagyok. Egy kicsit hűvösebb típusú. Az utóbbi időben elhanyagoltam,amit Ő türelmesen megpróbált kezelni,de az Ő türelme is véges.

Hullámvölgybe került a házasságunk,amiről Ő nem tehet,csakis én.

Nem okolhatom Őt semmiért,én vagyok a hibás.

Ügyvédnek tanulok, és hihetetlenül diplomatikus vagyok. Ez az egyik legnagyobb tehetségem. A beszélőkém.

De szerintem a konstruktív beszélgetéshez befogadó is kell, nem?

Kíváncsi vagyok a szakirodalomra, mert szeretek tanulni.

Az ilyen lényeges beszélgetéseket nagyon körültekintően szabad csak kivitelezni!

Ha valaki nem jól kommunikál, akkor nem csupán eredménytelen lesz a továbbiak szempontjából, hanem még csak ronthat a helyzeten.

Ezt el kell sajátítani, ha kell begyakorolni. Szükség esetén elpróbálni, vagy leírni, jegyzetet készíteni.

Rendkívül fontos, hogy ennek "szabályai" vannak.

Aki úgy gondolja, hogy ezeket képtelen betartani, az jobb, ha bele se kezd.

Ha érdekel, ezzel kapcsolatban is tudok egy-két tanáccsal szolgálni.

Itt nem fejtem ki bővebben, mire is gondolok.

Ha bízol bennem, privátban írhatok, vagy elküldök egy kis "szakirodalmat" a kapcsolat megjavításához.

Én tudom, hol és mikor hibáztam. Vagy, hogy döntöttem rosszul.

És bizony, el is ismerem neki! De hányszor volt, hogy leültettem, beszéljük meg. Az ő hibáit nem lehet felhozni, mert azokra úgy reagál, hogy azt hittem már megbeszéltük, minek hozod fel... de az enyémekre... azokon még évek múltán is rágódik.

Igen, minden két emberen múlik. Nekem a legnagyobb hibám, hogy szerettem és eltűrtem mindent, csakhogy család legyünk. És most itt állok. És nekem megint bűntudatom van, mert vagyok olyan rohadék, hogy szakítani akarok. Na, kb. ennyi :)