Segélykiáltás gyermekeinkért! – Nyílt levél (beszélgetés)

ha nem baj, én válaszolnék a kérdésedre, mivel olyan anyuka vagyk, aki mindenhonnan (szülőként és szakemberként) átlátja a dolgokat:

a szegregációban az a csodálatos, hogy egy épületen belülre összeszednek egy rakás olyan gyógypedagógust, akik az oda járó gyermekek gondját, problémáját kezelni, javítani tudja.

az én kisfiam integrálva van diszfázia és most már diszgráfia és diszlexia mellett. had ne mondam mennyire utálom ezt az egészet!!!

neki egy külön, szegregált suli kéne, ahol a logopédiai fejlesztést megkapja neadjisten akár heti 4 órában is, így viszont egy túlterhelt, nem is erre a területre specializálódott szakember próbál neki segíteni hetente kétszer.

szakemberként:

nincs háttere az integrációnak! a pedagógusok nincsenek felkészítve a problémás gyerekekre! nincs se anyagi, se tárgyi háttér, se semmi!

talán utazó gyógypedagógus tud némely gyerekkel foglalkozni, vagy annak hiányában egy NEM kompetens fejlesztő pedagógus!

az egész nem jó!

a cikk írójának köszönöm, hogy megírta! mert ez sok más anyukának a véleménye is!

Sziasztok!

Ha valakinek hasonló problémás gyermeke van és Pest megyében lakik illetve közelebb lakik Váchoz mint Kőszeghez, annak jó hír, hogy Vácon is van ilyen iskola. Az én kisfiam is oda jár. Az osztályban 12-en vannak két tanítónő és egy logopédus foglalkozik velük plussz a délutános tanító néni. Az iskolának van kollégium része is. Nem csak beszédhibás, hanem autista gyermekeket is tanítanak itt, de őket teljesen külön.

Szerintem nagyon jó iskola. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Sajnos csak vizsgálóbizottság papírjával lehet felvételt nyerni.

Teljesen egyetértek veled a középkorú pedagógusokról, persze tisztelet a kivételnek, mert hála Istennek vannak köztük is. Ezt saját gyermekem tanítónénijén tapasztaltam. Fiam egy "kísérleti" iskolában kezdett, ők voltak a második csoport akit inditottak, és persze az utolsók is. Ovoda - iskola. Szószerint játszva tanulták meg az első - másodikos anyagot. Gyermekem lassúsága, szórakozottsága elég probléma volt, de hála a tanítónéni türelmének, amiért máig is hálás vagyok, beilleszkedett a csoportba és soha nem voltak problémáink az iskolába járásnak.

Hiszem, hogy egy más tanítónál ma nem lenne egyetemista, aki megállaj helyét az életben.

De ehhez kellett egy lelkiismeretes Editnéni és egy ovodaiskola.

Szia! Egy nagyon kedves ismerősöm dolgozik ebben az iskolában, pontosabban a kollégiumi részen, és néhány hete az elbocsátással riogattak őket. Volt is, de ő most szerencsésen megúszta.

A cikkedből nagyon jól kitűnik, hogy mi a kormány célja, felszámolni ezt az iskolát.

Az integrációról meg tényleg jobb nem is beszélni, én már csak tudom, hiszen gyakoló tanító néni és egyben gyógypedagógus hallgató is vagyok.

Nem az integrációt kéne bevezetni, hanem először átképezni a pedagógustársadalmat, hogy alkalmasak legyenek új, bevált, kooperatív módszerek alkalmazására. De nagyon sok esetben a szemléletükkel van baj. És ez így is marad addig, amíg fel nem nő egy új pedagógus generáció, akik sokkal rugalmasabbak. Ezt onnan tudom, hogy a saját középkorú kollégáimat hallgatva néha elképedek, hogy mennyire másképp gondolkodnak a gyerekekről és arról, hogy mi a fontos az oktatásukban.

Remélem, eléri a kívánt hatását ez a nyílt levél, mert akármennyire is nem tetszik a felsőbb vezetésnek, a szegregációnak igenis sok előnye van!!!